Elek Alfrédnak.
Érkező vonatok füttye át a ködön
Ujjong… ujjong… hallgatom estelente.
Mily szép ez… s olykor, mintha szivemből csengne:
Ideges jelzés berreg: most! berobog az öröm?
Aztán csend… csend… lehúnyom a szemem,
Jaj, ha most jönne… jaj, ha most rohan rám!
Forró kereke átszántna szivemen
S megölne, megölne… s hagynám, hagynám…