_Stefi gróf_, azután _Anna_ és _Kürt_.
_Stefi gróf_ (áll a pianinónál és egy dalt ütöget ki rajta).
_Anna_ (bejön a terrasz üvegajtaján és indul jobb felé. Kissé
meglepetve): Mit csinál, Stefi?
_Stefi gróf:_ Hangszerelek.
_Anna:_ Mit?
_Stefi gróf:_ Egy filozófiai költeményt. Egy bölcselmi népdalt. Ma
tanultam. Hallgassa meg. (Nagyon komolyan.) Azt mondja:
Meghalt a juhász; –
Ki mondja most a kutyának: – Csiba te.
(Elhallgat; ránéz.)
_Anna_ (nevet).
_Stefi gróf:_ Gyönyörü, mi? Én egészen melankólikus vagyok tőle. Megyek
friss levegőre.
_Kürt_ (a terraszról nyíló ajtóban): Én meg jövök a friss levegőről.
Egyelőre elég volt. (Félig Annához.) Csakugyan hűvös van már arra, hogy
az ember kabát nélkül üldögéljen odakint.
(A hátsó társaság lemegy a terraszról.)
_Anna:_ Én megyek is föl a billiárdozókhoz.
_Stefi gróf_ (egy pillantást vet rájuk és megy kifelé).
_Anna_ (indul jobbra).
_Kürt_ (mikor Stefi mögött becsukódott az ajtó): Anna! (Közelebb megy
hozzá.)
_Anna_ (aggódva): Vigyázzon. A terraszról belátnak.
_Kürt:_ Lementek sétálni.
_Anna:_ De Stefi még itt van.
_Kürt:_ Ő is lemegy. Egy szót csak, Anna!
_Anna:_ De gyorsan.
_Kürt_ (könyörögve): Anna!… Nem?
_Anna:_ Nem!
_Kürt:_ Anna, én nem várhatok tovább. Nekem el kell utaznom. Nem mehetek
el így. Beszélnem kell magával.
_Anna:_ Eleget beszéltünk. Mindent elmondott nekem.
_Kürt:_ Anna, annyi mondanivalóm volna még. Ezek a töredezett szavak,
ezek a siető vallomások, ezek a gyors és mindig kettészakított
beszélgetések semmit sem mondhattak el. Ma éjjel van az utolsó alkalom,
– ezt is el akarja szalasztani?
_Anna_ (habozik).
_Kürt:_ Ez az elszalasztás egy életre szól. Ne legyen gyáva, Anna.
Nézzen bele a szívébe: hiszen maga is óhajtja ezt a beszélgetést, hiszen
maga is vágyódik utána… Anna, a szeme ellágyult és sóvárgó, maga éppen
úgy eped az után, hogy meghallgassa, amit mondani akarok, mint én, hogy
elmondjam.
_Anna:_ Istenem… Istenem…
_Kürt:_ Anna, hiszen maga már hajlott felém… a keze visszaadta már az én
kezem szorítását, a szeme kivilágosodott, ha szóltam magához. Ne legyen
gyáva, Anna. (Más hangon.) Hiszen a félelemre nincs is oka, nem
történhetik baj, nem érhet bennünket meglepetés, nem tudja meg senki.
_Anna:_ De ez már csalás. Kürt. Én utálom a csalást. Én nem tudok
csalni.
_Kürt:_ Magát ne csalja meg Anna. Attól az egytől féljen, hogy önmagát
csalja meg. Ez a végzetes, az életpusztító, a boldogságölő, az
embergyilkos csalás. Anna, egy óra mulva mind elmennek itthonról. Anna,
nekem ma éjjel beszélnem kell magával.
_Anna_ (összerezzen): Jaj… jön valaki… (A terrasz felé.) Nincs ott
valaki?
_Kürt:_ Senki. De látja, ugy-e egy nyugodt szót nem lehet így elmondani?
Ugy-e hiába akarnék én a szívéhez egészen közel jutni, hiába akarnék
olyan dolgokat elmondani, amelyektől megmelegedne a szíve, amelyek
körülölelnék és átmelegítenék magát, hiába érzi maga, hogy magának is
szüksége van ezekre a szavakra, maga is várja őket, szomjas rájuk, – nem
lehet. Ehhez egyedül kell lennünk, távol a többiektől, teljes
magánosságban, megzavarhatatlanul. Anna, nekünk ma éjjel találkoznunk
kell.
_Anna_ (reszketve): Istenem… de hol?
_Kürt:_ A maga szobájában, Anna.
_Anna_ (gyorsan): Nem, nem. Azt nem lehet. Azt nem engedem.
_Kürt:_ Hát az én szobámban.
_Anna_ (kínzottan): Kürt!
_Kürt:_ Hát itt.
_Anna:_ Itt. (Utálattal.) Nem szeretem ezt a helyet.
_Kürt:_ Nincs más, Anna. Nincs más választás. Itt kell. Ide kell jönnie.
_Anna_ (összerezzenve): A terraszon van valaki.
_Kürt:_ Senki. De jöhet valaki… Figyeljen hát ide, Anna. Ha a férfiak
elmentek… és a többiek lefeküdtek… én itt várok magára. Egész éjjel
várok, ha kell. És ha éjjel nem jönne, még reggel is itt talál. De el
fog jönni. Látom, hogy eljön. Tudom, hogy jön.
_Anna_ (kínzottan): Milyen csúf dolog ez… milyen méltatlan és csúf
dolog. Éjjel… lopva… És ha mégis idetéved valaki?
_Kürt:_ Azért jó ez a hely. Hát aztán? Nem jön ide senki, mert az
asszonyok az emeleten laknak. De ha valaki jönne, messziről meghalljuk.
És ha repülni tudna, még akkor is mi volna benne: – itt vagyunk,
beszélgetünk. Hát aztán.
_Anna_ (rémülten): Valaki van a terraszon. (Jobbfelé indul.)
_Kürt_ (halkan): Anna, ide kell jönnie. Idejön. Mondja gyorsan. Igen?
Igen? Igen?
_Anna_ (elsiet): Igen.