_Sokáig gondolkodtam, megvallom, alacsony sorsú embet lévén, kinek
bátorkodjam ajánlani ezen csekély munkámat. A dolog nagy tusakodást
okozván bennem, végtére eztet mondám magamban:_
Audaces fortuna juvat, timidosque repellit.
_Tehát én eztet nemcsak egyedűl egy méltóságban lévő úrnak, avagy
asszonynak fogom felajánlani, hanem mivel ehez fogtam 1787. eszt. skorpi
havának másadikán és végeztem bak havának huszadikán, új esztendő
ajándékúl az 1788-ban mindnyájának hazánkban élő érdemes, és minden
renden lévő gavaléroknak és dámáknak mint tükört bé fogom nyújtani, s
nyújtom is; tudván azt, hogy minden gavaléroknak s dámáknak_ toaletjén:
_azaz öltöző asztalán ezen mostani nagy világba tükrök szoktanak lenni,
hogy azokba nézvén, megláthassák, melly renddel rakta reájok a módit a
kamarás inas, vagy a dámákra a kamarás leány. Táplál a reménység, hogy
ezen tükör ajándékom azon tükröknél annyival kedvesebb lészen, mivel
hogy ez nem Velenczében pallérozott kristályból vagyon csinálva, mint
azok; egyedűl téntából s papirosból áll; mégis ebben jobban fogják
magokat főtől fogva talpig meglátni mint a magokéban. Óhajtom egyedűl
csak azt, és kérem is, hogy ebbe gyakran méltóztassanak tekínteni, hogy
így meglátván magokat, mind azokat, a mellyek renden kívűl valók, és az
egészséges elmét felmúlják, nehogy magokon viseljék; sőt mintegy majd
bálványozást kiírtsák és számkivessék._
_Ha ezen czélját munkám eléri; akkor Názóval örömest fogom eztet
énekelni:_