az első kiadáshoz, a _Színműtár_ második füzetéhez.
1. Gaal e műve 1838-ik október 8-án juta először pesti színpadunkra
Bartháné jutalomjátékául, s oly zajos és osztatlan tetszését nyeré meg a
nagyszámú közönségnek, minővel nemzeti színházunk megnyitása óta egy
eredeti színmű sem dicsekedhetik. Azóta harminczötször adaték e darab,
még pedig folytonos tetszéssel, s mindenkor számos közönség előtt. E
nagy játékszíni siker következtében kedves dolgot vél a kiadó elkövetni
a közönség előtt a _Peleskei notárius_ e gyüjteménybe fölvétele által,
annál is inkább, minthogy hazánk lakosinak nagyobb része színpadon nem
láthatja azt, s így talán mégis olvasni ohajtaná legalább azon mulattató
kalandokat, melyekről már Gvadányi is oly ép szeszélylyel énekelt.
2. A notárius szerepét korán elhunyt Megyerynk oly eredeti jelességgel
adá, hogy színészi neve megalapitására ezen egyetlen szerep is elég
erővel bir. Ő minden torzítás nélkül oly utánozhatlan sajátsággal fogá
föl e szerep minden oldalát, hogy abban fölülmúlhatlan lőn. Baczur
Gazsit Bartha eredeti nyerseségében híven személyesíté.
3. Az öltözetekre nézve megjegyzendő, hogy a notárius öltözete torzított
egyáltalában ne legyen. Legczélszerübb a téglaszín félhosszú prémes
mente, paszomántos nadrág és háromágu kalap. A többi személyzet öltözete
természethez hív legyen, s a bojtárok ne szégyenljék magokat lobogó
ingujjban s gatyában mutatni.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Ez emlékbeszéd a Kisfaludy-Társaságnak 1868. május 30-án
tartott űlésében olvastatott fel.]
* * * * * *
Transcriber's note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: