Első bojtár.
Mindjárt felöklelik.
Zajtay (kívül).
Segítség! Seregeknek ura! – Segítség!
Botos.
Siessünk segíteni, mert szörnyet hal! Uszítsátok a kutyákat. (Mind
gyorsan el.)
Hetedik jelenet.
_Zajtay. Előbbiek._ (Nem sokára visszajönnek. Botos és egy bojtár
vezetik az elréműlt Zajtayt.)
Botos.
Kössétek pányvára a lovat. (Zajtayhoz) Üljön le a bundára! (Leülteti.)
Lett-e valami baja? Beszélni sem tud ijedtében! van-e baja?
Zajtay.
Hogy ne volna! Azok az átkozott bikák a lelkemet is majd kiszorították!
boszorkányság!
Botos.
Biz’ uram az nem boszorkányság; igen is természetes, hogy a bikák űzőbe
vették.
Zajtay.
Kend nem tudja, engem egy boszorkány üldöz: az átkozott Dorka.
Botos (a bojtárokhoz).
Szegénynek rémültében még az esze is elment! – Mit álmodik
boszorkányokról, hiszen bikák üldözték.
Zajtay.
De legalább az egyik bika boszorkány volt.
Botos.
No hagyjuk abban! igyék egy pár kortyot ebből a juhászorvosságból:
bizonyára jobban lesz. (Kobakot nyújt.)
Zajtay (iszik).
Szinte érzem, hogy melegíti véremet! mindjárt jobban vagyok. (Testét
megnézi.) Hála Istennek, épen maradtam; egy csontocskám sem veszett el,
s már magamhoz térek.
Botos.
Csak nyugodjék! kevés percz múlva egészen helyén lesz!
Zajtay.
Hála Istennek! már annyira jól érzem magamat, hogy illendően
megköszönhetem a barátságát.
Botos.
Soh’se bántsa bíz’ azt!
Zajtay (feláll).
Drága juhász bácsim, és Hypocratesem! Te nagy bölcsességű kedves
Socratesem! Én vitéz Hectorom, hív Gánimédesem –
Botos.
Hagyjon fel vele; hiszen nem tudok én diákúl, s azon szenteket még az
apám sem ismerte.
Zajtay.
Bácsi, azt tudom, hogy kend nem tud diákul; de én notárius vagyok, hát
diákosan illik köszönnöm, s azért ha kendnek valaha processusa lesz,
csak folyamodjék hozzám, mindig fogok mellette allegálni, hívebb
prokurátorra nem is akad.
Botos.
Nincs szükségem reá! Nekem csak a farkasokkal van processusom s azt
rendesen hat örvös prókátorom végzi el! nem látta, mik a bikákat
megszalasztották? Aztán kötelesség volt segíteni, midőn nagy uramat
olyan veszedelemben láttuk.
Bojtár.
Megfőtt a gulyáshús.
Botos.
Ide vele.
(Bojtár leveszi a bográcsot és megrázván a földre teszi; mind
körülülik.)
Botos.
Notárius uram, tessék.
Zajtay.
Jó appetitust kívánok.
Botos.
Köszönjük – itt a kenyér.
Zajtay.
Hozzák ide kulacsomat nyeregkápámból. (Bojtár elmegy.) Jóféle diószegi
van benne.
Botos.
Hiba lett volna, ha azon átkozott bikák kárt tettek volna notárius
urban.
(Bojtár visszajő a kulacscsal. Zajtay Botosnak adja.)
Zajtay.
Gazd’ uram, kezdje meg, s járassa sorban.
Botos.