(Zajtay a futni akaró Dorkának elébe ugrik, egy seprőt kap föl, s azt az
ajtóba teszi).
Negyedik jelenet.
_Zajtay. Dorka._
Zajtay.
Nem mehetsz ki boszorkány, kereszbe tettem a seprőt; most jaj ördöngös
lelkednek, még ma Hekaténál, vagy Proserpinánál vacsorálsz.
Dorka.
Notárius uram, mondom, ne bántson, mert bizony megnyergelem. (Zajtay
kardot rántván, Dorka egy guzsalyt ragad fel s futva védi magát.)
Zajtay.
Kivágom testedből ördöngös lelkedet!
Dorka.
Notárius uram, csak most az egyszer ne bántson, minden nyavalyából
kigyógyítom, minden bajától megmentem.
Zajtay.
De én mentem meg mindjárt a világot nyavalyás lelkedtől.
Dorka.
Pokol segíts, különben elvesztem.
Ötödik jelenet.
_Előbbiek. Biztos. Hajduk._
(Biztos belép s a seprőt leüti. Dorka az ajtón kiszökik. Zajtay utána
vág, de a biztost találja.)