Laczi.
Hozassék elő a bűnös! kezdje el a vallatást.
Bandi.
Először is, mondja meg a bűnös: ki legyen?
Zajtay.
Sum Stephanus Zajtay de Nagy-Zajta, pagi Nagy-Peleske notarius loci.
Bandi (ír).
Loci. Másodszor.
Laczi.
Csak sietve a dologhoz!
Bandi.
Tehát másodszor, miért áll itt?
Zajtay.
Mivel kendtek el nem eresztenek.
Bandi.
Ez új vétek! ily nagy tekintetű itélőszéket nem szabad per kendtek
titulázni, s a felelet sem elegendő, mivel én azt kérdem, micsoda vétek
miatt áll itt?
Zajtay.
Én ártatlan vagyok, mint a bárány! hiszen már meg is ittuk a barátság
poharát, midőn ezen boszorkány, ki nekem mint philosophusnak ellenségem,
belépe, és gyalázatos koholmányával mindent elrontott.
Bandi.
A vádló lépjen elő! Mivel tudja a vádlottnak bűnét bizonyítani?
Dorka.
Én a vicispán úrnál szakácsné voltam, ott hallám, midőn ez az úr
megigérte, hogy a hortobágyi zsiványokat kézre keríti; ő már jártas
ember az ilyesekben; a híres Csorba Bandit is ő fogta el.
Bandi.
Elég; halált érdemel.
Laczi.
Hát haljon meg.
Haramják.
Haljon meg!
Zajtay.
Ne higyenek a boszorkánynak, volt biz’ ő a Belzebub szakácsnéja.
Bandi (ír).
Az itélet ki van mondva, a bűnösnek meg kell halni.
Haramják.
Halál fejére!
Zajtay.
Irgalmazzanak, az Istenért!
Bandi.
Nincs gratia!
Zajtay.
Isten hozzád janitorság!
Laczi.
Föl kell akasztani az álláskapura.
Zajtay.
Hát mégis janitor leszek, de jaj! a halál tesz azzá.
Laczi.
Csapláros, kötelet.
Csapláros.