Harmadik jelenet.
Dorka (egyedül).
Nincs boszorkány? Várj te átkozott notárius, te azt mered tanítani, hogy
boszorkányok nincsenek, ezért nyakadra hoztad az egész fajt. Éltemet
megmentéd, de fajomat akartad kiírtani, és mesterségemet; ezért
meglakolsz. Azt állítani, hogy nincsenek boszorkányok! Ez reánk nézve a
legveszedelmesebb tanítás, mert míg égetnek bennünket, addig az ostoba
világ elhiszi, hogy vagyunk, és reszket; de ha létünkön kételkedni kezd,
oda lesz tekintetünk. Hát írtsuk ki e gyomot. Már besötétült, és épen a
keresztúton állok. – Éjtszakának hatalmas királynéja! halhatatlan
Hekate, jelenjél meg, hű szolgálód könyörög! (Dörgés.)
Negyedik jelenet.
_Éjkirályné_ (föld alól jelenik meg). _Dorka_.
Királyné.
Ki vagy te sár magzatja a parányi földnek, ki álmunkat zavarni mered?
Dorka.
Legalázatosabb szolgálód Magyarországból, Tóti Dorka, géczi boszorkány,
itt Szathmármegyében.
Királyné.
Magyarország? Miféle föld az, előttünk ismeretlen.
Dorka.
Felséges asszonyom, nem ismernéd ezen földet? pedig roppant birodalmad
első tartományai közé tartozik. Magyarország szép föld, melyen
mindenféle nemzetek laknak, még magyarok is, mindenféle nyelveken
beszélnek, még magyarul is.
Királyné.
Mi panaszod?
Dorka.
Vidékemen eddig czéhünk uralkodék, de most a peleskei notárius hitetni
kezdi a néppel, hogy boszorkányok nincsenek, s ezen hit semmivé tenné
hatalmunkat; engedd meg sötét királyné, hogy kiírthassam ezen kártékony
férget.
Királyné.
Legyen meg. Három próbára fölhatalmazlak ellene, s ismét elalszom.
(Elsülyed.)
Dorka.
Elaludt! Hadd aludjék, kezembe adta ellenségemet, s bosszut állok rajta,
oly igazán, mint hogy apám vasas német volt. (El.)