Ráspoly Károly, a Minerva-Társaság második alelnöke, leült iróasztalához
és ezt a levelet irta egyik vidéki barátjának:
Kedves barátom, rendkivül sajnálom, de nem szavazhatok rád. És kérlek,
az idén ne is jelöltesd magad; okvetetlenül megbuknál. Hogy ne
kételkedjél szándékaim tisztaságában és barátságomban, megmagyarázom:
miért lehetetlen a dolog.
A Minerva-Társaságnak négyféle tagjai vannak:
1. Irók. Ezeket azok közül választjuk, a kik megválasztatásukig a
leghevesebben szidják a Minerva-Társaságot. Az ember, ha bekerül, nem
szidja többé a Társaságot, hanem nyugodt felsőbbséggel kritizálja a
künrekedteket és azokat is, a kik benn vannak, ha véletlenül nincsenek
jelen. De a meddig az ember be nem került, addig ne lustálkodjék. A ki
be akar jutni: legyen résen, mert vétkes mulasztást követ el, ha a
Társaságot legalább egyszer-kétszer, de akkor aztán jól, alaposan
oldalba nem döfi. Mi, a kik benn vagyunk, a legszebb éveinket azzal
töltöttük el, hogy vicczeket faragtunk a Társaságra. Elmésségünk
legjavát pazaroltuk rá. Némelyik asszonyt közönynyel kell meghóditani;
másokra ellenben az hat, ha az udvarló egy ideig ellenséges indulatot
szinlel. Az irodalmi társaságok ez utóbbi asszonyokra hasonlitanak. S én
igazat adok nekik. Az ellenségeskedés mindig nagyobb figyelem, mint a
langyos barátság. Szóval igy van rendén. A ki kiabál, az létezik, mint
Descartes helyesen mondta.
2. Grófok. Néha egy-egy grófnak eszébe jut, hogy valamint a Ferencz
József-kabát komolyságát kellemesen enyhiti a gomblyukba tüzött piros
szegfü, azonképpen az államférfiui tekintélyt, a nélkül, hogy fenségétől
megfosztaná, szerencsésen óvja a tulságos komorságtól az a dekoráczió, a
melyet az irás-művészet ád. Ha az ember igen is sokat foglalkozott a
sójövedékkel és egyéb prózai dolgokkal: gyüjtse össze beszédeit egy
vastag kötetbe, s e kötet, melyet senki se fog elolvasni, a beszédeket
szónoklatokká, a prózát pedig szépprózává varázsolja. A grófi jelölteket
természetesen örömmel választjuk meg. Először, mert kellemesebb
grófokkal társalogni, mint tanárokkal és ujságirókkal, a kik egymás
müveit kölcsönösen nem olvassák és ebben tökéletesen igazuk van.
Másodszor, mert a grófok a legkedvesebb tagtársaink. Ők tudniillik a
megválasztatásuk után azonnal hátat forditanak a Társaságnak, nem
alkalmatlankodnak semmiben és soha se ereszkednek le közénk, csak
olyankor, ha ujabb grófi jelöltekre kell szavazni.
3. Halottak. Vannak ugyanis a Társaságnak telhetelen tagjai, a kik nem
érik be azzal, hogy süket füllel hallgatva a fiataloknak „Helyet!
Helyet!“ követelő kiáltását, kilenczven esztendőn át zárják el a többiek
utját, s kiszoritják a Társaságból a tehetségesebb és agilisebb erőket,
– hanem még holtuk után is tagjai kivánnak maradni a Társaságnak. Ezt a
czélt oly módon akarják elérni, hogy megfestetik az arczképüket,
rábizzák egy rokonra, s a tag halála után a rokon az arczképet a
Társaságnak ajándékozza. Alapszabályaink értelmében ilyenkor szavazni
kell; méltó-e az elhunyt arra a kitüntetésre, hogy az arczképe ott
lógjon annak a teremnek a falán, a melyben a Társaság ülésezik, más
szóval: érdemes-e rá, hogy megválasszuk a Társaság tagjává másodszor is,
akkor, a mikor már nem kiabál? Némelyik halott persze megjárja.
Akárhány, a ki évtizedeken át garázdálkodott a Társaságban, a halála
után kicseppen székéből, mert akkor, a mikor már nem tud harapni, nem
kapja meg a szavazatok többségét. Én például a legnagyobb kéjjel
szavazom le azokat a halottakat, a kik életükben sokszor
megboszantottak, vagy valaha ellenem szavaztak. De a legtöbb halott még
is bekerül, mert az általános hangulat rendesen kedvező rájok nézve;
végre is a halottak még a grófoknál is kevesebb vizet zavarnak s csak a
legritkább esetben alkalmatlanok.
4. Külföldiek. Ezeket azok közül a nem magyar honosok közül választjuk,
a kik a magyar irodalom ismertetése körül érdemeket szereztek. Hogy a
külföldi jelölt bekerül, az mindig halott bizonyosság, mert itt kevesebb
az eszkimó, mint a fóka: sajnos, még most is csak igen kevesen szereznek
érdemeket a magyar irodalom ismertetése körül.
Te nem vagy külföldi, nem vagy gróf és életben vagy. Jelentékenyen
emelné chance-aidat, ha nem volnál életben, de egyelőre csak mint eleven
iró kerülhetnél szóba; már pedig elevennek nem vagy eléggé eleven.
Szinte észrevehetetlen vagy: tudtommal legalább soha, egyetlen egyszer
se döfted oldalba a társaságot.
Mit akarsz? Két helyünk van; az egyiket gróffal töltjük be, a másikat
pedig Viadornak kell adni, mert már a legrémesebb dolgokat irja rólunk.
Vagy nem tudnád, hogy kicsoda Viador? Az a fiatal, de máris
nagytekintélyü kritikus, a ki csak legközelebb is azt irta rólam, hogy
munkáimnak minden sorából kiri, nem kiri: kiröfög az erkölcstelen lélek.
Beláthatod, hogy ezt az embert nem lehet kinn hagyni.
Hanem tudod mit? Kárpótlásul megválasztjuk külföldi tagnak az emberséges
J. H. Sherry-Brandyt, a ki a novelláidat angolra forditotta. Neki nem
árt, neked pedig dicsőségedre válik, hogy a forditódat megkoszoruzzuk.
Te, csakugyan létezik egy olyan ember, a kit J. H. Sherry-Brandynek
hivnak? Nagyon szükében vagyunk ugyan a külföldi jelölteknek, de még se
szeretném, ha olyan valakit választanánk be, a kiről utólag kiderül,
hogy soha se exisztált.
Én nem tudok róla egyebet, mint hogy a novelláidat angolra forditotta;
ezt is csak a leveledből tudom. Jól forditotta-e? Rejtély. Azt hiszem,
előtted is, mert te se tudsz angolul. Mindegy. Szép tőle, hogy ismerteti
nemzetünket.
Ha tudsz valamit róla, ird meg. Egyszer már megjártuk. Megválasztottuk
külföldi tagnak Tom Smith-et, a ki New-Yorkban egy kötetet adott ki,
mely magyar irók, köztük több tagtársunk verseinek és elbeszéléseinek
angol forditását tartalmazta. Nemsokára kiderült, hogy Tom Smith
New-York leghiresebb betörője. A new-yorki rendőrség kérdezte meg
tőlünk, igaz-e, hogy ez a csibész tagja, a mi tisztes társaságunknak? És
nem lehetett letagadni. Kisült, hogy voltaképen Schmiednek hivták,
Budapestről került ki Amerikába, s előbb hirlapiró akart lenni odakünn,
a zuglapoknak irogatott is, de később egy merész kanyarodással áttért a
betörői pályára.
A fődolog pedig az, hogy: J. H. Sherry-Brandy egyáltalán létezik-e? De
egy iczi-piczi erkölcsi bizonyitvány se ártana.