Nevelőm, Mentorovicz báró javaslatára, naplót fogok vezetni. Ő
bebizonyitá nekem ez intézmény szükségességét. Tényeimet bizonynyal fel
fogja jegyezni a világtörténet, de megfoszthatom-e az utókort lelkem
fejlődésének történetétől? E czélból a legkényelmesebb az volna, ha
sztenográfok és ujságirók által örökittetném meg mindazt, a mi elmémben
felrajzik. Persze e nép nem bocsájtható környezetembe. Igy nem marad más
hátra, minthogy személyesen jegyezzem fel benyomásaimat, s mindama
kisebb jelentőségü tényeimet, melyek felsorolása életrajzom
teljességéhez feltétlenül szükségessé váland.
E napló formájára nézve megjegyzem, hogy mellőzöm a szokásos jelzést.
Nem az a fontos, hogy mely napon történik a följegyzés, hanem az, hogy e
napon hány éves, hány hónapos és hány napos vagyok. Ebből „14. III. 9.“
vagyis tizennégyéves, háromhónapos, kilencznapos koromban – az
életrajziró ugyis tudni fogja, hogy mely napon irtam a bevezető
passzust, mert hisz a góthai almanach mindenkinek elmondja születésem
napját.