MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
UJ FOLYAM.
A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBIZÁSÁBOL.
SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK
ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL.
II. KÖTET.
PEST.
AZ ATHENAEUM TULAJDONA.
1872.
CSONGRÁDMEGYEI
GYÜJTÉS.
SZERKESZTETTE
TÖRÖK KÁROLY.
PEST
AZ ATHENAEUM TULAJDONA.
1872.
Pest. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában. 1872.
ELŐSZÓ.
Gyüjteményünk e második kötete, mint czime is mutatja, egyetlen vidékről
való gyüjtés, melylyel legfáradhatlanabb gyüjtőnk, Török Károly,
ajándékozta meg a Kisfaludy-társaságot.
Örömmel szemléltük, hogy szorgalmas gyüjtő mennyire kibányázhat egyetlen
vidéket is, épen azért becses és terjedelmes gyüjteményét nem kivántuk
megbontani és méltónak találtuk arra, hogy mint gyüjteményünk második
kötetét bocsássuk közre.
Természetes, hogy az itt közölt dalok és mesék nemcsak Csongrádmegyében,
hanem másutt is honosak, kivált az alföldön. Valóban e gyüjtemény nagy
részt alföldi zamatu s ez egy okkal több volt arra, hogy önálló kötetnek
maradjon. Vajha még más vidékről is nyerne a Kisfaludy-társaság hasonló
gyüjteményeket!
A gyüjtő elfogadva felosztásunkat és követve némely figyelmeztetésünket,
maga szerkesztette gyüjteményét és irta meg hozzá a szükséges
jegyzeteket.
Fogadja buzgóságáért még egyszer köszönetünket!
Pest, april 15. 1872.
=A szerkesztők.=
TARTALOM.
Előszó I–VI.
Balladák és rokonnemüek 1–66
Dalok 67–346
Szerelmi dalok 69–162
Hazafiui és katonadalok 163–191
Pusztai és pásztordalok 192–206
Bor- és kortesdalok 207–214
Tréfás és gunydalok 215–234
Vegyes dalok 235–249
Dajkarimek, gyermekdalok s játékok 250–316
Köszöntők és rigmusok 317–333
Halotti énekek 334–346
Találós mesék 347–372
Mesék és mondák 373–469
Jegyzetek 471–504
Balladák és rokonnemüek.
A betyár 52
A bojtárok I–II 60–61
A bujdosó 30
A csikós 59
A fogoly 35
A kanász 21
A királyfi I–II 9–13
A kisasszony 21
A kis lány I–II 25–26
A kvártélyos katona 43
A legény 48
A lovas legény 31
A pitarajtóban 23
A rab. I–III 32–35
A szegedi biró lánya 40
A szökevény 64
A verbunkos 36
Az eladó leány 19
Az elitélt katona 40
Ádám és Éva 16
Bajusz Panni 66
Balla Jankó 61
Balla János 64
Bandika 63
Barna Jóska 36
Bogár Imre 53
Csillag ragyog 24
Ez a kazal 23
Fábián Pista 63
Gombosné I–II 46–47
Gyönge Sándor 38
Gyöngyvári Katicza 3
Istenem, istenem 6
János 18
Karasz Juczi 49
Kecze Sári 28
Kis Sándor 55
Kocsmárosné I–II 50–51
Legény leány 29
Magas a partja 17
Megöltek egy legényt 29
Molnár Marcsa 27
Nagy Pál Jancsi 57
Sárga csizmás Miska 37
Sári Mári I–II 44–45
Sobri 56
Sorozáskor I–II 41–42
Szabó János 20
Szép Ilona 7
Tarján végen 27
Dalok.
A baraczkfa pirosat virágzik 188
Ablakomon ne koczogtass 131
A csillag az égen éjtszaka jár 124
Adol-e rózsám adol-e 74
A gőzősnek hat kereke 183
Agyon szitát komámasszony 300
A kenderem elázott 227
Akkor jöjj el mikor mondom 162
A kutasi csárda ki van festve 236
A makai tóba 159
A mezei kis pacsirta 109
A mezőbe’ a tücsök 329
Amoda van egy fa 254
Amoda van egy kis ház 279
Amoda van hat pej csikó magába 192
Amott jön egy legény 77
A nagy hirű Átillának-nek-nak 236
Angyal vagy-e 250
Annyi a fináncz 249
Annyi nekem az irigyem 155
A nyári folyó viz 115
Arany csacsi bársony nyereg 141
Arany liliomszál 308
A subámnak nincs melege 201
A szegedi kis lány de megjárta 230
A szegedi piaczon 72
A szegedi tábla búza 134
A szép asszony drága 72
A tél után következik a tavasz 147
Atilla, Lehel, Árpád 169
A toronyban elverte a kettőt 126
A toronyban sárga fekete rongy lóg 174
Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett 212
Az aradi rongyos csárda 154
Az éjjel álmomban 87
Az én ágyam lába 149
Az én ingöm lengyel gyócs 255
Az én rózsám baglyát tetéz 156
Az én rózsám jó kedvéből 80
Áz én uram szitakéreg 225
Azért adtam a petákot 220
Á ártány 256
Ágról ágra száll a madár 130
Áld meg uram isten 249
Állathangok utánzása 276
Által mentem a Tiszán 86
Ángyom asszony 281
Ángyom asszony kertje berke 211
Árokparti csalány 134
Árva csalány az árokban 92
Babarczi 213
Bárcsak én még egyszer 75
Bárcsak hamar május lenne 193
Bár csak már minálunk 330
Becsaliba járnak hires lányok 236
Becskereknél széles árok 175
Berta Kati kakasa 226
Be van az én szűröm ujja kötve 201
Bécsi bicska fanyelű 253
Bimbó ökrünk nagy szarva 215
Bor buza békeség szálljon házatokra 325
Bóra bóra borkereke 268
Bődi rénél van a Csó-tó 213
Budi budi bácsi 280
Bus az idő én rám nézve 145
Busan busan harangoznak hajnalra 180
Buza buza de szép tábla buza 151
Bóvócska 301
Csablézás 302
Csacsikurta 268
Csak azt ugatja a kutya 102
Csárdás élet 207
Csendes patak folydogál 78
Csicsirnyika 254
Csicsörgős ajtaja 296
Csillagok csillagok 129
Csinájja ken’ csinájja 257
Csipkés a szőlő levele 86
Csitt csitt pad alatt 273
Csön csön gyürű 305
Csufolódó versikék 257–265
Csütörtökön este 93
Csüng csüng az angyal 311
Cziczamaczázás 300
Czinöge czinöge kis madár 277
Czini czini 269
Czintányéron czintányéron pogácsa 150
Cziróka 251
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa 73
Debreczeni czukorgyár 128
De szeretnék páva leni 153
De szépen szól a hegedű 118
Dobpergés 274
Dubi dubi háti 250
Dudujnám dudujnám 209
Dunnám párnám de tarka 83
Edd meg fene azt a papot 130
Egér egér agygyál neköm vasfogat 253
Egy asszonynak három lánya 223
Egy ágy hagyma 307
Egyedölöm begyedölöm 283
Egyetem begyetem karkantyu –
Egyetem begyetem 284
Egy kettő három négy 271
Egy kettő három négy 278
Egy kis kertöt keríték 290
Egy sem legény ki nem nyalka 235
Egyszer esik esztendőben 220
Egy szőlő határ levél zöld levél 208
Elbusultam én magamat 123
Elindula egy kalmár 212
Elkésziték tehát óh gyászos tisztelet 343
Elmehetsz már a tó alatt 230
Elmennék én tihozzátok 158
Elmennék én valamerre 97
Elment a galambom itt hagyott engemet 69
Elmentem én a szőlőbe 282
Elszakadt a gyékény kötél 75
Eltörött a drótos szilke 245
Elültettem rozmaringot tövestől 141
Elveszett a tarka ludam 237
Elvégeztem immár életem 345
Ennek az embernek 211
Ereszsz ereszsz kötelet 252
Erre kakas erre tyúk 93
Esik a hó darára 272
Esik a hó lefele 205
Esik az eső 106
Esik eső a haraszton 202
Ess eső ess eső 254
Esteli málé 275
Este vagyon a faluba 247
E világnak minden csinos 338
Ez a kis lány ez a barna 81
Ez a szemem ez ez ez 247
Ez az asszony nem is tudja 245
Ez az utcza de sáros 231
Ezer nyolczszáz hatvanötben 319
Édes anyám asszony 253
Édes anyám békeségben 344
Édes anyám egyetlenegy fia 181
Édes anyám édes anyám 242
Édes anyám ha el jön kend 184
Édes anyám ha megunt már tartani 150
Édes anyám lánya voltam 116
Édes anyám mondta nékem 96
Édes anyám nem lett volna 178
Én lelkemnek drága kincse 120
Én magyar fika vagyok 191
Én vagyok az a ki nem jó 207
Én vagyok egy bus gerlicze 91
Én vig nem vagyok 152
Érik érik a cseresnye hajaha 241
Érik érik Csanádon a vörös szilva 75
Faluvégén egy fehér ház 71
Fát vágok fát 267
Fecskét látok 252
Fehér kis ház kerek ablak rajta 82
Fekete bárány de barna 119
Feljött már a csillag 205
Felleg sincsen mégis esik az eső 148
Felmentem a temesvári sánczra 177
Felszántom a berek alját 129
Felszántom a felszántom a kis kertemet 189
Fel van a sárga nyergelve 172
Fénylik az öröm hajnala 322
Férjhez adnám a lányomat 218
Forró a czinkalán nyele 108
Garibaldi csárdás kis kalapja 190
Gergő pápa napja ma van e világba 316
Gólya gólya gilicze 269
Gólyát látok 252
Gondolatim szünjetek 139
Gyenge a nád lehajlik a földre 69
Gyenge vagyok növendék növendék 197
Gyere haza szógáló 310
Gyűj föl kópé 268
Gyűj föl meleg 270
Gyűj föl ördög 267
Habot rágni dagasztani 275
Ha czigány vagy kevély légy 237
Hadd muljon el ez a világ 211
Ha én bika volnék 326
Ha én nekem gyolcsom kontyom volna 85
Ha én tudtam volna 144
Haj alá haj alá 132
Haj csicsóka csicsóka 142
Hajlik a megyfa 299
Hajlik az erdő 313
Hallja e kend Iczik zsidó 221
Hallod-e te kis leány 158
Ha meghalok tudom eltemetnek 141
Haragszik az édes anyám 110
Ha szűröm lesz bocskorom 85
Három csillag van az égen 121
Három éjjel három nap 128
Három itcze keménymag 248
Három juhom tavalyi 204
Három szinű lobogót tart a magyar 172
Három tallért kerestem 156
Három ürű tudjuk nem nagy falka 124
Házam előtt van egy nagy fa 88
Házasodjék meg az úr 221
Hej gyön-gyön-gyön-gyön-gyön 136
Hej halászok halászok 206
Hej huj haj 135
Hej te kis madár kis madár 248
Hervad az a rózsa 149
Hétfü hetibe 251
Hintázó mondókák I–IV 304
Hogy a kakas 257
Hová mégy jámbor 293
Hull a czitrom a fáról 203
Hunczut állat az egér 245
Hüle Peti mögdöglött 271
Iczakos ficzakos szerencsés jó napot 331
I, inödrül 255
Ispiláng, ispilángi rúzsa 295
Isten hozzád Veniczia városa 186
Iszka dobár 273
Itkom pitkom kis Pesten 327
Itt csörög itt pattog 301
Izeg a vér mozog is 94
Jaj de bánom egy dolgomat 98
Jaj de fáj 111
Jaj de magas ez a vendégfogadó 199
Jaj de ugat a csárdásné kutyája 102
Jaj istenem jaj de sokat bujdostam 200
Jaj jaj jaj jaj odadom oda 231
Jaj nagy boldogtalan szegény magyar nemzet 165
Jó éczakát csipős balhát 275
Jó napot vitézek ide hallgassatok 332
Kakas isten jó napot 292
Kakas isten jó napot 309
Karácsonnak éjtszakáján 317
Kaszás csillag jár az égen 153
Katuna vagy rúzsám a löttél 295
Ká-kántor uram ká-káposztája 241
Kálamista (pápista) mosta 274
Kályha vállán a czicza 158
Kár kár Varga Pál 266
Kecske kecske mit csinálsz a szőlőbe 310
Kecske kecske mit keresöl a szőlőbe 309
Kedves e napnak estéje is 321
Kedves rózsám ablakába 153
Kerek az én kalapom 80
Kertem alatt legel egy kecske 89
Kék asztalom zöld abroszom 170
Kék pántlika az istrimflim kötője 98
Két malomra tartok számot 92
Két út van előttem hova legyek 103
Ki az urát nem szereti 226
Kicsi az én csizmám magas a sarka 232
Kidűlt a fal 257
Kihajtom a ludam a rétre 204
Kiindultam a hazámból 106
Kijé ez a kapu 296
Kilenczet ütött már az óra 101
Kinek nincsen szeretője keressen 133
Kinn a bárány 299
Kis kalapom fekete 208
Kis kácsa fürdik I–IV 285–288
Kis kertemben rozmaringot ültettem 132
Kis Pirittyi falu végén 240
Kiszáradt a vad almafa 135
Kocsi-ó’dal vendégó’dal 272
Kocsmárosné ihajla 243
Kocsmárosné jó bort az asztalára 186
Kocsmárosné rom rom rom 240
Kolozsváron vettem egy talyigát 231
Komámasszony mért kend kényes 227
Komám komám édös komám 257
Korán reggel jókor fel kell öltözni 162
Körűl csillagos az ég 112
Kukoricza édes málé 246
Kukoricza szára 73
Kutya-hitű Kátai 224
Kúdú kúdú kaliczkámba 272
Labdázó mondóka 303
Lefelé folyik a Tisza 95
Leszakadt a czifra szűröm kötője 84
Le van a szivem lánczolva 99
Levelem jött a gulyástól 203
Loptam lovat lopok is 199
Magas a szegedi torony 179
Magas a torony teteje 126
Magasan repül a héja 96
Magentánál történt egy napon csata 185
Majd elmenjünk a világ végére 157
Majd elmegyünk messzire 82
Makó alatt folyik el a halastó 246
Malom alatt jártam 273
Málé nála 271
Mária Magdolna 273
Már elmégy tőlem szerelmes egy kincsem 334
Már én többet nem kapálok 242
Már látom hogy katonának kell lennem 182
Már minálunk az jött a szokásba 116
Már minálunk kis kalapot viselnek 235
Megakarnék házasodni 85
Megálljatok fiúk fáradt vitézek 176
Megbukott a krinolin 243
Megérett a tök 238
Megérik a szőlő nem sokára 107
Megérik a szőlő nem sokára 193
Megirták már nekem azt a levelet 104
Megismered a kanászt 205
Megizetem én az édes anyámnak 70
Megkereslek szállásodon 82
Megtudni azt ki a kurva 228
Megvan még a vörös zsidó 222
Meleg czipót öhetném 299
Menyország piacza gyémánttal kirakva 326
Mese mese májka 273
Még Aradnál szépen szólott a banda 173
Még azt mondja a torma 117
Még azt mondják, hogy én korhely vagyok 201
Mély a Tiszának a széle 129
Mén a hajó lefelé 112
Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát 313
Mért nincs minden lánynak 74
Míg élek is bánom 244
Mikor katonává lettem 198
Mikor piros hajnal hasad 84
Minap a kert alatt mentem 103
Mindenek azt megvallják 216
Minek van én reám másnak gondja 155
Mint a szép csűves paprika 233
Mint ért gabona aratást 337
Mit ér az az irkafirka 159
Mi van ma mi van ma 314
Mondtam anyám házasíts meg 133
Mos’ gyüttünk innen 289
Most jöttem én az aradi vásárról 114
Most kapott a biró egy kis ujságot 185
Most nyílik a szelid rózsa bimbója 171
Mutasd meg uram merre a pincze 232
Nagy ajándék kegyes szándék 324
Nagy hófúvás van 90
Nagy szaga van a pünküsti rózsának 128
Náni Náni szivem Náni 79
Ne haragudj rózsám azért 138
Ne higy annak a legénynek 97
Nem az a jó asszony 237
Nem azért jöttem én ide 91
Nem kell nekem köpönyeg 202
Nem messze van nem messze van 122
Nem szeretnék nem szeretnék parton járni 89
Nem úgy van már mint volt rég 167
Nem vagyok én rózsám beteg 79
Ne siess jó legény 215
Nékem olyan asszony kell 229
Nézd meg csak élő mint jártam 342
Nézek nézek visszafelé 244
Nincs szebb virág mint a fehér liliom 72
Olvad a hó tavasz akar lenni 110
Olyanok már minden lányok 217
Olyan szeretőm van nékem 122
Orosházi alé alatt 127
Orosházi leányok 230
Ó kútba tekinték 301
Ördög hozta a vendéget 226
Öreg anyó régi jó 273
Öreg apád él-e még 271
Örmény szalad a parlagon 83
Örvendjen az egész világ 318
Öt-öt kú’dús 255
Pap vagyok prédikálok 270
Parancsolá az Augusztus császár 233
Pám pám pöcsönye 272
Pocza pocza tarka 270
Pokol kapujába’ egy nagy cserfa vala 331
Porzik a tarjáni utcza 161
Pórom pórom pestike 282
Rákóczi korából 163
Rétes ide rongyos 325
Ritka rendet vágtam 156
Rongyos a kend háza vége 222
Rozmaringnak olyan a szokása 104
Róka róka mit csinálsz 278
Rövid a sarkantyum nyaka 171
Röffel mérik a gyócsot 74
Sárga csikó csengős csacsi 76
Sárga dinnye levelestől indástól 94
Sárga répa zöld ugorka 160
Sárga virág fekete közepe 184
Selypeknek 280
Serkenj fel lantos 323
Sion örülj örvendezz 320
Siralmas volt nékem 114
Sirató 346
Sirhat az az édes anya 187
Sírt az anyám egykor értem 170
Sohasem vétettem 188
Soká éljen bár valaki 336
Sül a könyér sül sül 297
Sürű csillag van az égen felettem 146
Szabados János 194
Szeged alatt Uj-Szegeden 127
Szeged városába nem jó lakni 117
Szegény legény a tücsök 327
Szegény legény feltekint az égre 183
Szegény tiszteletes úr 241
Szekfü zsálya petrezselyem 88
Szentes felől jön egy szeles felhő 112
Szentes felől száll egy páva 70
Szélös a Tisza 277
Széna terem parlagon 139
Szép a baka ha kiáll a glédába 190
Szép a szép ló ha szépen felnyergelik 151
Szilszál 284
Szolnok alatt elkészült már a vasut 173
Szomoru az idő 76
Szomoru hétfü 251
Szöbb a páva 275
Szőke babám gyere be 155
Szőlőtőke jegenyefa 100
Szőrbabona 253
Szúnyog üle székibe 326
Szűzkata szűzkata 266
Takarodó 274
Talán megbolondult a csősz 226
Tarján végen jön a pósta 244
Tarka lovat látok 244
Tavasz lesz már el fog a hó menni 110
Tehát igyunk az elment gólyákért 210
Teli a zsebem bankóval 192
Tisza partján csináltattam egy csárdát 113
Tisza partján szálldogál a fecske 151
Tiszaszélen a tanyám 108
Tojik tojik kis fürjecske 161
Torzsa pásztorok 234
Tónainé rongyos háza 222
Túl a Tiszán Földeákon 154
Tul a Tiszán Tisza szélén 140
Tul a tón 270
Tulsó soron esik az eső 71
Túron lakok keress meg 223
Túrút őszik a czigány 279
Túrút öttem elejtöttem 281
Tüzet viszök nem láttyátok 298
Uczczu bizony gyolcs ingesem 123
Uczczu bizony megérett a káka 228
Uczczu kis lány ugordj egyet 227
Ugyan milyen az az élet 100
Ugy szeretem az uramat 225
Uj-Aradon ég a világ egy házba 171
Ujság hasamba 252
Uj subámnak de kerek az alja 91
Uj-Szegeden szépen muzsikálnak 209
Uj-Várba möntem 290
Ujvárosi juhász vagyok én 202
Ujvárosi nagy csárda 229
Ujvároson van egy rongyos csárda 179
Uram büntesd meg a hagymát 233
Utazók nézzetek e gyászos táblára 340
Ülj fel kocsis a kocsiülésbe 105
Valamennyi fehér csirke mind gatyás 148
Van neki van neki van neki van 108
Vágó útcza a kapuban de széles 125
Vásárhelyi Fekete-Sas 239
Vásárhelyi kanális 105
Vásárhelyi kerek halom 101
Vásárhelyi kertben lakom én 160
Vásárhelyi legényeknek 235
Vásárhelyi piaczon 246
Vásárhelyi temetőben 127
Verbuválnak a huszárok az utczán 162
Vetettem én kék ibolyát nem kelt ki 147
Vetettem violát 143
Vig örömmel nagy örömmel 321
Voltál-e már Félegyházán Berénybe 198
Vó’tál e ker’be 281
Zöld a kökény majd megkékül 121
Zöld a kökény zöld a petrezselyem 140
Zöld füvet legel a tehén 135
Zöld vetés közt keskeny az út 91
Zörgetik a kulcsot pénzt akarnak adni 325
Mesék és mondák.
A halál és a vén asszony 436
A kis gömböcz 432
A kis gyertya 460
A loncsos medve 427
A vasfejű ember 375
Az aranyhajú tündér királykisasszony 440
Az éjféli táncz 424
Az már nem igaz! 456
Az özvegy asszony fia 398
Haragszol szolga? 412
János királyfi és Szélike 389
Tülökvár 410
BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK.
1. GYÖNGYVÁRI KATICZA.
„Istenem, istenem!
Ugyan mi lelt engem?
Három rőf pántlika
Körűl nem ér engem;
Eddig egyet vettem,
Bokorra kötöttem,
De már hármat vettem:
Bokrot nem köthettem.“
‚Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katiczám!
Hogy’ van a te ruhád?!
Elől rövidedik,
Hátúl hosszabbodik.‘
„Anyám, édes anyám,
Kedves édes anyám!
Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta.“
‚Lányom, édes lányom.
Gyöngyvári Katiczám!
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta…
Verje meg az isten
A te roszvoltodat!‘
„Anyám, édes anyám,
Kedves édes anyám!
A ki a nagy hétben
Hétszer megkéretett:
Attól van énnekem
Hét hónapos terhem!“
‚Lányom, édes lányom
De nagy szajha lettél,
Engem a házamba’
Megszégyenitettél…
Vigyétek, vigyétek,
Katonák, vigyétek!
Mélységes tömlöczöm
Mélyére tegyétek!‘…
‚Lányom, édes lányom
Gyöngyvári Katiczám,
Ugyan mit álmodtál
E hosszu éjtszakán?‘
„Az én sárga keztyűm
Az én kezemen volt,
Az én piros czipőm
Az én lábamon volt.“
‚Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katiczám!
A te sárga keztyűd:
Lesz a kimulásod,
A te piros czipőd
Lesz a vérontásod!‘
„Engedjetek egyet:
Hadd irok levelet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Az én hüvelyk újjam
Az én iró pennám,
Az én könnyhullásom
Az én iró tentám. –
Hollóm, édes hollóm
Vidd el levelemet,
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!“
A hollótúl ne küld,
Mert a holló olyan:
A hol dögöt talál,
Ott mindenütt leszáll.
„Szarkám, édes szarkám,
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!“
A szarkától se küld,
Mert a szarka csacska,
Titkos verseidet
Nem igen tagadja.
„Fecském, édes fecském,
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Ha útban találod:
Tedd a jobb vállára,
Ha otthon találod:
Tedd a tányérjára!“…
„‚Kocsisom, kocsisom,
Kedves fullajtárom!
Fogd be a lovakat
A fekete gyászba,
Most viszik galambom
A halál-órára!…
Testem a testeddel
Egy sirban nyugodjon!
Vérem a véreddel,
Egy patakot folyjon!
Lelkem a lelkeddel,
Egy istent imádjon!…‘“
2. ISTENEM, ISTENEM…
Istenem, istenem,
Ugyan mi lelt engem!
Három rőf pántlika
Körűl nem ér engem;
Eddig csak egy rőföt vettem,
Mégis bokorra kötöttem,
De már hármat vettem,
Bokrot nem köthettem.
Verje meg az isten
A szomszédunk fiát,
Most jutott eszembe,
Hogy egy éjjel itt hált;
Bizonyosan az az oka,
Hogy be nem ér a pántlika.
Mi haszna születtem,
Szomoru életem!
Rajtad kivűl senkim sincsen,
Könyörűlj hát rajtam kincsem!
3. SZÉP ILONA.
Kihajtottam ludaimat
Ludas parlagra.
Utána ment biró fia
Egy piszkafával,
Addig hajtá, hajigálá;
Agyonhajitá
Előljáró, szépen szóló,
Gangos gúnárom’…
– Isten jó nap! biró uram,
A kend házában!
– Fogadj isten! szép Ilona,
Az én házamban!
Mért jöttél te szép Ilona
Az én házamba?
– Azért jöttem, biró uram,
Kelmed házába:
Kihajtottam ludaimat
Ludas parlagra,
Utána ment kelmed fia
Egy piszkafával,
Addig hajtá, hajigálá:
Agyonhajitá
Előljáró, szépen szóló,
Gangos gúnárom’!
– Mit kérnél te, szép Ilona,
A te lúdadért?
– Azt kivánom, biró uram,
Szép gúnáromért!
A lábáért, a kettőért,
Arany kanalat;
A szárnyáért, a kettőért,
Két arany tálat,
A fejéért, a nyakáért
Egy-egy aranyat,
Szépen kiáltó torkáért
Arany trombitát,
Minden öreg tollaiért
Tornyos nyoszolyát!
– Nem adok én, szép Ilona,
A te lúdadért…
Oda adom a fijamat,
Legyen a tiéd.
– A kell nekem, biró uram,
Nem is kell egyéb!
4. A KIRÁLYFI.
Egyszer egy királyfi
Mit gondolt magába’,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Mit gondolt magába’.
Felöltözött szépen
Kocsisi ruhába,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Kocsisi ruhába,
Elment házasodni,
Biró lányát kérni,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Biró lányát kérni.
– Jó napot, jó napot,
Biró uram lánya!
Hm, hm, hm, stb.
– Adjon isten kendnek,
Kendnek, kigyelmednek!
Hm, hm, hm, stb.
Üljön le itt nálunk,
Nálunk a padkára.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy itten leüljek.
Hm, hm, hm, stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám vagy sem?
Hm, hm, hm, stb.
– Nem megyek én kendhez,
Kocsisi legényhez.
Hm, hm, hm, stb.
Mert én gazdag vagyok,
Gazdag legényt várok.
Hm, hm, hm, stb.
Van itt a szomszédban
Kosárkötő lánya.
Hm, hm, hm, stb.
Elmegyen az kendhez,
Kendhez, kigyelmedhez.
Hm, hm, hm, stb.
Elment a királyfi
Kosárkötő lányhoz.
Hm, hm, hm, stb.
– Jó napot, jó napot,
Kosárkötő lánya!
Hm, hm, hm, stb.
– Adjon isten kendnek,
Kendnek, kigyelmednek!
Hm, hm, hm, stb.
Űljön le itt nálunk,
Nálunk a lóczára.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy itten leűljek.
Hm, hm, hm, stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Hm hm, hm, stb.
– Elmegyek én kendhez,
Kendhez, kigyelmedhez,
Hm, hm, hm, stb.
Mert én szegény vagyok,
Gazdagra nem vágyok.
Hm, hm, hm, stb.
Elment a királyfi
Szép palotájába.
Hm, hm, hm, stb.
Felöltözött szépen
Királyi ruhába.
Hm, hm, hm, stb.
Elment házasodni,
Biró lányát kérni.
Hm, hm, hm, stb.
– Jó napot, jó napot,
Bíró uram lánya!
Hm, hm, hm, stb.
– Adjon isten kendnek,
Királyi felségnek!
Hm, hm, hm, stb.
Űljön le itt nálunk
Ide a lóczára.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy itten leűljek.
Hm, hm, hm, stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Hm, hm, hm, stb.
– Elmegyek én kendhez,
Királyi felséghez,
Hm, hm, hm, stb.
Mert én gazdag vagyok,
Gazdag legényt várok.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem kellesz már nékem
Ebadta kurvája!
Hm, hm, hm, stb.
Eljön már énhozzám
Kosárkötő lánya.
Hm, hm, hm, stb…
Elment a királyfi
Kosárkötő lányhoz.
Hm, hm, hm, stb.
Megesküdött szépen
Kosárkötő lánynyal.
Hm, hm, hm, stb.
Haza vitte őtet
Szép palotájába.
Hm, hm, hm, stb.
Talán most is élnek,
Hogyha meg nem haltak,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Hogy ha meg nem haltak.
5. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Isten jó nap, isten!
Gazdag biró lánya.
Tótórum táncza,
Sórumorikája.
– Isten hozta, isten!
Szegény gubás legény.
Tótórum táncza,
Sórumórikája.
Űljön le kend nálunk
Ide a lóczára.
Tótórum stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leűljek.
Tótórum stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Tótórum stb.
– Bizony nem megyek én
Szegény gubás legény.
Tótórum stb.
Amott a szomszédban
Kosárkötő lánya.
Tótórum stb.
– Isten jó nap, isten!
Kosárkötő lánya.
Tótórum stb.
– Isten hozta, isten!
Szegény gubás legény.
Tótórum, stb.
Űljön le kend nálunk
Ide a karszékre.
Tótórum stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leűljek.
Tótórum stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Tótórum stb.
– Bizony elmegyek én
Szegény gubás legény.
Tótórum stb.
… Gubámat letettem,
Subámat felvettem.
Tótórum stb.
– Isten jó nap, isten!
Gazdag biró lánya.
Tótórum stb.
– Isten hozta, isten!
Gazdag subás legény.
Tótórum stb.
Űljön le kend nálunk
Ide a lóczára.
Tótórum stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leűljek.
Tótórum stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Tótórum stb.
Bizony elmegyek én,
Gazdag subás legény.
Tótórum stb.
– Nem kellesz már nékem,
Ha akkor nem jöttél.
Tótórum stb.
Van már nékem más is,
Náladnál szebb s jobb is.
Tótórum táncza,
Sórumórikája
6. ÁDÁM ÉS ÉVA.
Halljatok ujságot az életben,
Ádámról, Éváról az Édenben.
Egyszer, hogy megunta magát az Ur,
Egy nagy darab sárból Ádámot gyúr.
De hogy Ádám meg ne unja magát,
Azért gondolta ki az Ur Évát.
Midőn Ádám aludt, unalmából
Évát szabta görbe bordájából.
S midőn Ádám apánk felhorkantott,
Éva élt és szemébe vigyorgott.
„Ho, hó! – felszólt az Ur – mit akartok?
Jertek csak, egy almafát mutatok.
A melynek gyümölcse tiltva vagyon,
Ha esztek: helybe ott csaplak agyon!“
De Éva mihelyt a fához juta:
Egy almát Ádám’ szájába duga.
És Ádám belőle annyit rágott,
Haskérgén a Manó lyukat vágott.
És az Úr kiálta: „Mihály!“ – s legott
Elmondja neki a disznóságot.
Szór Mihály mérgében nagy átkokat,
Fültövön csípi a gaz fajokat.
S nem szánva meztelen szemérmöket
Kilöki az ajtón ő kelmöket.
„Most czo ki! a földön bujdossatok,
Fiakat, lányokat alkossatok!
Te pedig, Mihály, tedd be az ajtót,
Mert azok ott kinn se csinálnak jót!“
7. MAGAS A PARTJA…
‚Magas a partja, friss a viz benne,
Itasd meg, rózsám, lovamat benne!‘
„Jaj nem itatom én,
Mert kicsiny vagyok én,
Félek én tőle.
A te lovadnak hegyes patkója,
Ha közel mennék hozzá, megrugna;
Jaj nyomorék lennék,
Férjhez nem mehetnék,
Meghalnék búmba’!“
‚Ne félj, galambom, lovam nem hamis,
Szelid vagyok én, szelid lovam is.
Nem rug, nem haragszik,
Ha friss vizet iszik, –
Megnyal tégedet.‘
„No hát galambom, majd megitatom,
S ha engem megrug, lelked okolom;
Majd jól megitatom,
Jó fűre is hajtom
Kedves angyalom!“
8. JÁNOS.
Sirva sétál a kapuban János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi most a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a kapun belől mennék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál kapun belől János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a ház elébe mennék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál a ház előtt János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a pitarba bemennék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál a pitarban János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a házba bemehetnék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál ben a házban János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy az ágyra felfekhetném.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva fekszik fel az ágyra János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy magamhoz ölelhetném.“
‚Lehet, szivem, János!‘ – –
Mindjárt nem sirt János.
9. AZ ELADÓ LEÁNY.
Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak.
– Ne hagyj, édes lányom, szoknyát vészek.
Ej, nem kell nékem, mert van nékem!
Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak.
– Ne hagyj, édes lányom, kötőt vészek.
Ej, nem kell nékem, mert van nékem!
Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak.
– Ne hagyj, édes lányom, legényt vészek.
Ej, a kell nékem, mert nincs nékem!
10. SZABÓ JÁNOS.
(Töredék.)
‚Messze földre szent Endrédre
Éretted fáradtam,
Fáradságom nem sajnálom,
Csak a lovam bánom.
Uj erszényem, nincsen pénzem,
Uj bort ihatnám én, –
Falu végén uj bort kezdtek,
Abból itatnám én.‘
Amoda van egy palota,
Talán disznó falka,
Abban fekszik Szabó János
Gombos dolmányába’.
Arra mene Magyar Panni
Kamuka szoknyába’.
‚Panni, szivem, kar kezemre, –
Tanulj emberséget!‘
„Ha az Isten együtt éltet
Majd többet tanulunk…“
11. A KANÁSZ.
(Töredék.)
Bujdosik a disznó
Kilencz malaczával,
Utána a kanász
Üres tarisznyával.
Fújja furulyáját,
Keserves nótáját,
Hogy ha meglelhetné
Az ő kis falkáját.
„Kár volna még nekem
A fán megszáradni,
Sárga bodor hajam’
Szélnek elhordani;
Fekete két szemem’
Hollónak kiásni,
Vékony gyolcs gatyámat
Szélnek lebegtetni!…“
12. A KISASSZONY.
Csendes este szállott le a pusztára,
Elnémult a bodor tinó kolompja,
Csak egyedül sirdogál a furulya,
A kisasszony az ablakból hallgatja.
‚Kinn a pusztán gulyás bojtár vagyok én,
Ezer darab marhát, lovat őrzök én,
A kisasszony ha kijön a pusztára:
Mosolyogva néz a gulyás bojtárra.‘
Szépen legel az uraság gulyája,
A kisasszony maga sétál utána,
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
„Szivem, Bandi, teritsd le a subádat!“
‚Hogy teriteném én le a subámat,
Ha behajtják az én falka gulyámat.‘
„Hiszen azzal, Bandi, szivem, ne gondolj,
Kiváltja az édes anyám, ha mondom.“
„‚Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Hogy én téged egy gulyásnak adjalak!‘“
„Nem bánom én, édes anyám, tagadj meg,
De a szivem a gulyásért hasad meg!“
„Még a buza ki sem hányta a fejét,
Már a madár mind kivágta a szemét.
Jaj istenem, én istenem, istenem!
Látod anyám, mire visz a szerelem!…
Megátkozott engem az édes anyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám;
Tüske bokor legyen az én lakásom,
Ott se legyen sokáig maradásom!“
13. EZ A KAZAL…
Ez a kazal be széles,
Szélyel vágta a ménes;
Czo fel édes deresem!
Még az éjjel a rózsám felkeresem.
Ez a kis lány szomorú,
Nem kell neki koszorú,
Baba-dunna kell néki,
Eszemadta! a babája vesz néki.
Ez a kis lány szomorú,
A deresre ráborúl,
Kettőt vág rá a hajdu,
Eszem azt a piczi száját, eljajdul.
14. A PITARAJTÓBAN.
‚Nincs széna, nincs szalma
A szénatartóba’,
Megszidnak, megvernek
Érted az éjtszaka.‘
„Lesz széna, lesz szalma
A szénatartóba’,
Megölellek, galambom,
A pitarajtóba’! –
Van széna, van szalma
A szénatartóba’,
Megcsókollak, galambom,
A pitarajtóba.“
‚Hadd hajtsák, hadd hajtsák
Az irígyek a szót,
Máskor is kinyitom
Rózsámnak az ajtót.‘
15. CSILLAG RAGYOG…
Csillag ragyog, csillag ragyog,
Babám ablakába’.
Most ment itt el barna legény
Sarkantyus csizmába’.
Utána megy egy kis lány
Piros papucsába’.
„Gyere vissza édes szivem,
Feküdj az ágyamra!“
Ez a kis lány kárton ágyát
Magasra vetette,
Barna legény a kalapját
Rajta felejtette.
„Hozd ki, rózsám, kis kalapom,
Hadd tegyem fejembe,
Hogy ne süssön, hogy ne süssön
A nap a szemembe.
Hajadba’ van egy pántlika,
Kösd a kalapomra,
Ha elvisznek katonának,
Rád emlékszem róla.“
16. A KIS LÁNY.
Amoda mén egy kis lány,
Korsót visz a karján,
Utána a kapitány
Daruszőrű paripán.
‚Állj meg, állj meg te kis lány!
Adjál egy kis vizet,
Pengő forintot adok,
Még meg is ölellek.‘
„Nem kell nekem a forintja,
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édes anyám
Legkedvesebb lánya.
Félre tőlem te fattyú!
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édes anyám
Egyetlenegy lánya!“
17. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Amoda megy egy kis lány,
Korsót visz a karján.
Utána a kapitány
Daru-szőrü parípán.
‚Megállj, megállj te kis lány!
Adjál egy kis vizet,
Pengő forintot adok,
Aztán megölellek.‘
„Nem kell nekem a pengő,
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az anyámnak a
Legkedvesebb lánya.
Amoda egy czimborám, –
Talán meg is látja –
Haza menünk: az anyámnak
Majd az megkiáltja.
Ne tréfáljon hát az úr,
Ne kötődjék vélem,
Isten ucscse megütöm, –
Kitelik ám tőlem!
Ni, ni, bizony hová nyúl!
Még a kötőm alá, –
Apja is szemtelen volt
Az urfinak talán?!“
18. TARJÁN VÉGEN…
Tarján végen van egy kis fehér ház,
Abban van egy felvetett fehér ágy,
Rajta fekszik egy barna menyecske,
Előtte van a rengő bölcsőcske.
A lábával csak úgy ringatgatja,
Szép szavával csak ezt dalolgatja,
„Csicsiss, lelkem, eszem a szép szádat,
Verje meg a jó isten apádat!
Ugyan, rózsám, tekints az egekre,
Ha nem pedig erre a kisdedre!…“
„‚Tekintettem, mikor megcsaltalak,
De már mostan istenre hagytalak.‘“
19. MOLNÁR MARCSA.
Kovács Zsuzsi söpör a kapuba’,
Szomszédjának sírva panaszolja:
Három esztendeje már mióta
A szép lánya, Mariskája, szajha.
Földig hajlott a fűzfának ága,
Molnár Marcsa most is sír alatta;
Azt siratja, milyen az élete,
Vincze Ferkó pedig annak jele.
„Lányok, lányok, rólam tanuljatok,
A legénynyel ne barátkozzatok,
Mert a legény hamis, hamar megcsal,
Hogyha a subájával betakar.
Vincze Ferkó! tekints az egekre,
Ha nem, pedig gyászos életemre!“ –
‚Tekintettem, mikor megcsaltalak,
Mikor a subámba takartalak.‘
20. KECZE SÁRI.
„Szomoru levelet kaptam az este,
De még szomorubbat szombaton este,
Az van irva levelembe:
Nem űlsz, Sári, az ölembe
Több este!“
Égető Mihály gatyája, haja ha!
Megakadt a kapufába haja ha!
Nem a kapufa fogta meg,
Kecze Sári markolta meg,
Haja ha!
‚Ereszd el, Sári, a gatyám, angyalom,
Ne szomoritsd édes anyám’, angyalom!‘
„Nem eresztem el a gatyád’,
Szomoritom apád’, anyád’,
Angyalom!…
Ritka rózsa, kinek nincsen levele,
Ritka legény, kinek nincs szeretője,
Ritka legény, ki azt tegye,
A kit szeret, hogy elvegye,
Igaz a’!“
21. LEGÉNY, LEÁNY.
Pipi a kendője,
Barna szeretője.
‚Uczczu édes rózsám,
De illenél hozzám,
Ha az enyém volnál!‘
„Nem vagyok a kendé,
Mert kend nyalka legény;
Ha kendet megfogják,
Katonának adják,
Szivem szomoritják.“
22. MEGÖLTEK EGY LEGÉNYT…
Megöltek egy legényt
Hatvan forintjáért,
A Tiszába bevetették
Pej paripájáért.
Tisza be nem vette,
Partjára kitette,
Arra ment egy halász legény,
Hajójába tette.
Oda ment az anyja,
Költi, de nem hallja:
„Kelj fel, kelj fel édes fiam,
Borúlj a nyakamba!“
Oda ment az apja,
Költi, de nem hallja:
„Kelj fel, kelj fel édes fiam,
Gyere velem haza!“
Oda ment babája,
Költi, meg is hallja:
„Kelj fel, kelj fel édes rózsám,
Gyere velem haza!“
„‚Csináltatsz-e nékem
Diófa koporsót?‘“
„Csináltatok, csináltatok
Márványkő koporsót!“
„‚Megsiratsz-e engem
Három leány előtt?‘“
„Megsiratlak, megsiratlak
Egész világ előtt!“
23. A BUJDOSÓ.
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpri már többé az én gyenge karom.
Udvarom közepén van egy vadalmafa,
Az alatt van kötve két szürke paripa.
Fel is van nyergelve, fel is kantározva,
Gyerünk, kedves pajtás, bujdossunk el rajta.
Te mégy az egyiken, én meg a másikon,
Feltaláljuk egymást kis Magyarországon.
Kis Magyarországot körűl folyja a viz,
Az én kedves rózsám utánam sirva néz.
Ne sírj, rózsám, ne sírj, ne sirass engemet,
Hamis az én szivem, megcsal az tégedet.
24. A LOVAS LEGÉNY.
„Elszaladt a lovam
A czitrom erdőbe,
Elszakadt a csizmám
A nagy keresésbe’.“
– Ne keresd a lovad,
Mert már be van hajtva,
A biró udvarán
Szól a csengő rajta.
„Udvarom, udvarom,
Kerek kis udvarom!
Nem söpri fel többé
Az én gyenge karom.
Szabad a madárnak
Ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad
A rózsámhoz járni.“
– Felszállott a páva
Vármegye házára,
Az én galambomat
Most viszik rabságba.
„Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulást várok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok!“
25. A RAB.
‚Majd hajnal is lesz már,
Majd is megvirrad már,
Fordúlj felém, kedves rózsám,
S ej haj, majd magad maradsz már.‘
„Bárcsak piros hajnal
Soha ne hasadna,
A mi édes szerelmünknek
S ej haj, vége ne szakadna!“
‚Látod, rózsám, látod
Azt a száraz nyárfát,
Majd ha az kizöldűl, akkor
S ej haj, akkor jövök hozzád.‘
„Hiszem a teremtőm,
Kizöldűl az én fám,
A te csalfa szived vissza –
S ej haj, visszafordúl hozzám.“…
Kaszaperi pusztán
Jön két zsandár nyilván,
Csörög a lova zablája,
S ej, haj, czélba a puskája.
Vásárhelyi pusztán
Jön két lovas zsandár…
‚A sámsomi kis csárdában
S ej haj, ott fogtak meg minket!
Vásárhelyi pusztán
Voltam csikós bojtár,
Számadómtól, betyároktól
S ej haj, tanultam a lopást. –
Repűlj madár, repűlj
Szentesen keresztűl,
Szólj be az én galambomhoz,
S ej haj, maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’ vagyok,
Mond meg, hogy rab vagyok,
Orosházi cselédházban
S ej haj, térdig vasba’ vagyok.
Meghalok, meghalok,
Még beteg se vagyok,
Orosházi kis nyomáson
S ej haj, nyugodni akarok!…
Édes anyám volt kend,
Mért nem tanitott kend,
Gyenge fának ága voltam,
S ej haj, mindenre hajlottam!‘
26. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Megállj, madár, megállj!
Hadd beszéljek véled,
Három almát küldök,
Azt izenem tőled:
Egyiket apámnak.
Másikat anyámnak,
De a harmadikat
A kedves rózsámnak.
Rab vagyok, rab vagyok,
Térdig vasba’ vagyok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.
Térdig vasba’ vagyok,
Könyékig bilincsbe’,
Pétervári várban
Vasra vagyok verve.
27. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
‚Ablakom rostélyán
Kis madár hegedűl, –
Repűlj az én galambomhoz,
Maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’ vagyok?
Mondjad, hogy: rab vagyok,
Az aradi vár-tömlöczben
Térdig vasban vagyok.‘
„Rab vagy, rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok!“ –
‚Gyógyítson meg a jó isten,
Mig kiszabadulok!‘
„Árva vagyok, árva,
Az isten is látja;
Verje is meg a jó isten,
Ki az árvát bántja!“
28. A FOGOLY.
Hadnagy uram jó napot!
Már én megint rab vagyok;
Ha rab vagyok, se’ bánom,
Ugy sincs engem ki szánjon.
Kérem hadnagy uramat,
Ne tegyen rám nagy vasat;
Ha rám teszi a vasat:
Gyenge szivem meghasad.
29. BARNA JÓSKA.
A szegedi nagy stokházba
Barna Jóska be van zárva,
Ott fekszik az ajtajába’,
Világos kék nyoszolyába’.
„Viszik a lovam Gyulára,
Magamat vasban utána.
Ne vigyenek olyan nagyon,
Ugy se’ soká leszek vason.
Megizentem a birónak:
Ne örűljön rabságomnak;
Mert ha rabságomnak örűl:
Nem sokára mellém kerűl!“
30. A VERBUNKOS.
‚Gyere, pajtás, katonának!‘
„Nem mék biz én, mert levágnak.“
‚Ha levágnak, feltámasztnak,
Téged tesznek kapitánynak.‘
„Akkor mék én katonának,
Mikor lányok verbuválnak;
Akkor sem mék én bocskorba’:
Sárga sarkantyus csizmába’!“
31. SÁRGA CSIZMÁS MISKA.
Sárga csizmás Miska sárba jár,
Panni patakon túl reá vár.
Ne várd Panni Miskát, nem jöhet a sár
Miatt, sárga csizma kár,
De ámbár a sártól jöhetne,
A vizen át még se mehetne,
A padot elmosta volt az árviz, –
Panni Miska szemébe nem níz!
De ámbár a viz is elapadt,
Visszacsúszott az elúszott pad,
Ne várd Panni Miskát, mert a kutyák ugatják,
Nem jön, mert megharapják.
„Sem sár, sem víz, sem ebugatás…
Óh hatalmas egek, de mi más!
Rágalmazó nyelvek irígysége
Miatt lett szerelmünknek vége.
Egy csókomnak, eddig melyet rád
Halmozva raggattam, tartsd a szád;
Ez volt szerelmünknek a kezdete,
Légyen ez is a végezete.
Te pedig a mit most magamnak
Nem adsz, megadod még hamvamnak,
Majd a midőn megcsal szép bálványod,
Síromat rózsával behányod.
De még azt az egyet kikérem,
Hogy a midőn végem elérem:
Ejts egy-két könnyet koporsómra,
S borúlj szánakozva síromra!“
32. GYÖNGE SÁNDOR.
Oberkernben, Ajk faluban az történt:
Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték,
Pálfi Istvánnak golyó van szivébe’
Arczra borult a szoba közepébe.
Pálfi Istvánt viszik az ispotályba,
Gyönge Sándort a vilachi stockházba,
Vasat vertek a kezére s lábára,
Magyar bakát a sirbakolására.
Pálfi Istvánt viszik a temetőbe,
Gyönge Sándort az agyitor elébe.
„Vasas lábam szomoruan pengetem,
Jó barátom, jaj de bús az életem!“
Gyászba borult a spitáli temető,
Pálfi Istvánt viszik bele legelsőbb.
Az van irva az ő keresztfájára:
Itt nyugszik egy meglőtt frájter sirjába’.
„Gyönge Sándor, annak hívnak engemet,
Ugy is írják magyarul a nevemet.
Ne sirjon hát édes, kedves jó anyám!
Szép időmnek az utólja eljött mán.[1]
Megiratom azt a feleségemnek:
Gondját viselje a kis gyermekemnek,
Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában,
Felakasztnak ez idegen országban.
Igy van, kinek méreg van a szivében,
Igy fizetnek a katona életben.
Sírhattok ti, bús anya, kis gyermekek,
Azt kivánom, légyen isten veletek!“
Esik eső szép csendesen lefelé,
Gyönge Sándort most kisérik befelé,
A sapkáját levágta a szemére,
Sok szép leány sirva mén el előtte.
Klagenfurtban árkolnak egy temetőt,
Gyönge Sándort viszik bele legelsőbb,
Sírhalmára űltessenek violát,
Szeretője ott sirassa ki magát.
33. AZ ELITÉLT KATONA.
‚Jaj de szennyes a kend inge, gatyája,
Elszennyezte az aradi stockházba’.‘ –
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Holnap visznek az agyitor elébe. –
Ha bevisznek az agyitor házába,
Leborulok törvényszék asztalára,
Rablánczomat siralmasan zörgetem –
Jaj de bánom, hogy én katona lettem!
Még azt mondja az agyitor énnekem,
Hogy a hóhér veszi el az életem –
Trombitások három rúfot fujjanak,
Jaj istenem! – holnap felakasztanak.
Édes anyám pénz van a kend zsebébe;
Tartsa kend hát, hadd markoljak beléje,
Csináltatok abból egy szép koporsót,
Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.“
34. A SZEGEDI BIRÓ LÁNYA.
A szegedi biró lánya
Felöltözött mint egy páva;
Selyem kendő a nyakába’,
Bokor ugró szoknya rajta.
„A szegedi városháza
Megmutatja, hány az óra, –
Három fertály tizenegyre,
Ül a rózsám a gőzösre!“
Jaj de szépen muzsikálnak,
A legények sorba állnak, –
Ki húzatta vajon rája?
A szegedi biró lánya.
‚A gőzösnek hat kereke
Bárcsak izré porrá törne,
Hogy engemet el ne vinne
Arra az idegen földre…
Magas a pesti kaszárnya,
Én ülök az ablakába’,
Ott látom a kedves babám,
Könnyes szemmel tekintget rám.‘
35. SOROZÁSKOR.
Esik eső, nagy sár van az utczán,
Barna kis lány maga mos a kútnál,
Sirva mondja az édes anyjának:
„Elvitték a rózsám katonának!“
‚Ne sírj, lányom, van még a városba’,
Maradt még egy legény a számodra.‘
„De hijába! ha én nem szeretem,
Gyász lesz avval az én bus életem.“
„‚Füttyentett már egyet a masina,
Visznek engem vizitáczióra,
Mig a doktor engemet vizitál,
Kis galambom a gangon sirdogál.‘“
36. MÁS, UGYANAKKOR.
Verd meg isten a szegedi urakat!
Mind elvitték a sámsomi fiakat.
Bazsa-rózsa, viola csak nyiljatok.
Árván maradtak Sámsomon a lányok.
‚Kocsmárosné, adjon isten jó estét!‘
„Adjon isten magának is szerencsét.“
‚Kocsmárosné ne kivánjon szerencsét,
Szivem mellett megforgatom a nagy kést.‘
„Rozi, lányom, eredj le a pinczébe,
Hozzál fel bort a legnagyobb itczésbe!“
‚Kocsmárosné, nem kell nekem a bora,
Még az éjjel piros vérem kiontja.‘
Nincs édesebb az aradi dinnyénél,
Nincs szebb legény falunkban szeretőmnél,
Kék a szeme, szemöldöke fekete,
A jó isten de kedvemre nevelte.
A szegedi városháza de sárga,
De sok legényt besoroznak hiába,
Leűltetik kanapéra, divánra,
Ugy nyírik el göndör haját símára.
37. A KVÁRTÉLYOS KATONA.
‚Jó estét asszonyom,
Főztél-e vacsorát?‘
„Vacsorát nem főztem,
Nem vártam katonát.
Te szolgáló, jó leányzó,
Fűtsd be azt a szobát;
Kettő konyha körül légyen,
Egy pinczébe borért menjen,
Minden elég legyen! –
Isten hozott hozzám,
Szép magyar gavallér!
Illik oldaladra
Patrontás pantallér.
Lesz jó széna a lovadnak,
Jó kovártély lesz magadnak –
Köszönd asszonyodnak.“
‚Kérem asszonyomat,
Hadd üljek ölébe,
Hadd tegyem kezemet
Kincses kelebébe;
Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját.‘
„Félek katonától,
Hamis portékától,
Mert ki tudja venni
Titkát mátkájától.
Egy éjtszaka mulatozik,
Ölelkezik, csókolózik, –
Odább masirozik.“
‚Ne hidd el, asszonyom,
Nem olyan vagyok én,
Virágos kis kertben
Palánta vagyok én.
Kicsi nem árt, nemis tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját!‘
38. SÁRI MÁRI.
Sári Mári beteges,
Nem eheti a levest;
Vizet inna, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén anyja,
Azt küldte el a kútra.
Mig a kútra oda jár,
Barna legény vele hál.
‚De jó anyám nekem kend,
De jó vizet hozott kend,
Másszor is elmenjen kend,
Tovább oda járjon kend.‘
„Hát ez a bot kié itt,
Vajon ki hagyta ezt itt?“
‚Hát… egy vándorló legény,
Szállást kért volna szegény.‘
„Hát az ágyad mi lelte,
Hogy ugy le van heverve?“
‚Czicza fogott egeret,
Játszott vele eleget.‘
„Hát a hasad mi lelte,
Hogy ugy fel van püffedve?“
Erre a lány nem szólott,
Csak az ablakba borúlt.
39. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Léva táján oda fel
Beteg asszony nem kél fel.
Szomjuhozik, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén ura,
Azt küldi ő a kutra.
Mikor ura kútra mén:
Barna legény ágyra mén.
Mikor ura visszatér:
Barna legény padra mén.
‚Beteg asszony, galambom!
Ki feküdt az ágyadon?‘
„Macska fogott egeret,
A’ hevert ott eleget.“
‚Beteg asszony, galambom!
Ki fekszik a padodon?‘
„Isten szegénye fekszik,
Fázik szegény, melegszik.“
Akkor ura zsebbe nyul,
A szegénynek huszast nyujt.
A beteg azt neveti,
Hogy a szegény elveszi.
40. GOMBOSNÉ.
Nincs Vásárhelytt olyan asszony,
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Kisüti a túros lepényt,
Híjja oda, hijja oda
A sok legényt.
„Ha a lepényt megettétek:
A lányomat, a lányomat
Elvegyétek!“
A Gombosné kamrájába
Három legény, három legény
Be van zárva.
Az egyike azt kiáltja:
Száraz perecz, száraz perecz
Nem rághatja!
A másik meg azt kiáltja:
Savanyu bor, savanyu bor –
Nem ihatja!
A harmadik azt kiáltja:
Kurva, kurva, kurva, kurva
A kend lánya!
41. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Nincsen nálunk olyan asszony,
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Kisüti a túrós lepényt,
Hívja oda, csalja oda
A sok legényt.
‚Ha a lepényt megettétek:
Sári, Kati, Mári lányom
Elvegyétek!‘
„Nem kell nekem a kend lánya,
Alul fodros, fölül rongyos
A szoknyája!“
„Nekem sem kell a kend lánya,
Bécsi rongygyal pirosított
Az orczája.
Azt sem isten adta rája,
Maga keze, kutya körme
Kente rája!“
42. A LEGÉNY.
Édes anyám meghalok,
Ha meg nem házasodok.
Radaradadom,
Radaradadom,
Ha meg nem házasodok.
– Édes fiam ne halj meg,
Inkább házasodjál meg.
Radaradalom stb.
– Édes anyám nem merek,
Mert azt mondják, hogy gyerek.
Radaradadom stb.
– Édes fiam nem mondják,
Csak jól felkösd a gatyát.
Radaradadom stb.
Vedd el a biró lányát,
Az főz neked vacsorát.
Radaradadom stb.
– Édes anyám nem adják,
Gazdag legénynek tartják.
Radaradadom stb.
– Édes fiam nem tartják,
Szegénynek is od’adják.
Radaradadom stb.
Az főz neked vacsorát,
Kukoricza galuskát.
Radaradadom stb.
. . . . . . . . .
– Beteg asszony galambom,
Ki feküdt az ágyadon?
Radaradadom stb.
– Cziczka fogott egeret,
Játszott vele eleget…
Radaradadom
Radaradadom
Játszott vele eleget.
43. KARASZ JUCZI.
Ez az utcza petrezselyem,
Karasz Juczi talpig selyem;
Lehet annak, van is annak,
Czeglédi vette azt annak.
Karasz Juczi fehér lába
Kivirít a léniára,[2]
Czeglédi Jóska meglátja:
Harmadnapos hideg rázza.
Karasz Juczi gyenge karja,
Bő ujju vizitli rajta,
Meg is lehet aztat nézni,
Czeglédi vette azt néki.
Karasz Juczi hires k…
Nem talál a gyalog-útra;
Piros alma hull az útra,
Ugy talál a gyalog-útra.
Éjfél után egy az óra,
Karasz Juczi most mén haza,
Még a kutyák sem ugatják:
A vén banyák mégis tudják.
Ez az utcza hosszabb volna,
A közepén egy bolt volna,
Karasz Juczi oda menne,
Talpig selyem ruhát venne.
„Csak gyászt adjon, görög uram,
Ugy sem lesz már hites uram,
Mert ha hites uram lenne:
Piros selyem szoknyát venne.“
44. KOCSMÁROSNÉ…
‚Kocsmárosné gyujts világot,
Hej, van-e kökényszemü lányod?
Hej, van-e kökényszemü lányod?‘
„Serem is van, borom is van,
Hej, kökényszemü lányom is van,
Hej, kökényszemü lányom is van!“
„‚Pista bácsi, Jancsi bácsi,
Hej, csak a ládám vigye kend ki,
Hej, csak a ládám vigye kend ki,
Jól eldugja kend a gazba,
Hej, meg ne találja a gazda,
Hej, meg ne találja a gazda.
Mert ha rátalál a gazda:
Hej, lángot vet a selyem szoknya,
Hej, lángot vet a selyem szoknya.
Selyem kötő, selyem kendő,
Hej, lángot vet az mind a kettő,
Hej, lángot vet az mind a kettő.‘“
45. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Tarján végen van egy kocsma,
Kinek neve „arany potyka,“
A mellett van Ország háza,
Van is annak két szép lánya.
A kisebbik arany bárány,
Arany gyapjat visz a hátán;
A nagyobbik egy vén czanga,
Ráavasodott a gyapja.
„János bácsi, Pista bácsi,
Csak a ládám vigye kend ki!
Jól eltegye kend a gazba,
Rá ne akadjon a gazda.
Mert ha ráakad a gazda:
Lángot vét a selyem ruha,
Selyem szoknya, selyem kendő,
Lángot vét az mind a kettő.“
46. A BETYÁR.
„Esik eső az árpa-tallóra,
Gyere, babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felűlni,
Kis pej lovam nem akar megállni.
Irhás subám szegre van akasztva,
Ugyan babám, akaszd a nyakamba,
Ugy is, tudod, ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak vele.
Kocsmárosné! jár-e erre zsandár,
Ki engemet a pusztában hajkász?
Ha jár erre, adjon hirt előre,
Majd kimegyek s megszámolok véle.“
Azt a legényt két zsandár kiséri,
A babája az ablakon nézi.
„Ne nézd, rózsám, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Ugyan, rózsám, ne veresd magadat,
Valld ki minden titkos dolgaidat!‘“
„Ugyan, rózsám, sajnálsz-e engemet?
Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Kocsmárosné! ád-e bort hitelbe?
Itt hagyom a csurakomat érte,
Ha ki nem váltom a jövő hétre:
Adja annak, ki többet ád érte.‘“
47. BOGÁR IMRE.
Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Még az éjjel Bogár Imre
Által akar menni.
Által akar menni,
Lovat akar lopni,
A szegedi nagy vásárban
El akarja adni.
Nézz ki, babám, nézz ki
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.
Arany a zablája,
Réz a kantár-szára;
Szabadkai hires lányok
Bámulnak utána.
„Kocsmárosné hallja,
Kocsmárosné hallja!
Nyissa ki hát a kapuját,
Hadd menjek be rajta!
Kocsmárosné, hallja!
Van-e paprikása?“
„‚Vagyon bizony egy bográcscsal
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Van-e vörös bora?“
„‚Söröm is van, borom is van
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Van-e szép leánya?“
„‚Vetett ágyam, szép leányom
Betyárok számára!‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Száz itcze bort hozna,
Megkínálom a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja…
Hunczut a vármegye,
Nem iszik belőle;
Látom, hogy már azt akarja:
Holtig legyek rabja.
Hunczut a vármegye,
Meglesett bennünket,
Tiszahajlási csárdába’
Elfogott bennünket!…“
Repűlj, madár, repűlj,
Hej, Szabadka felől,
Az a hires Bogár Imre
Maga van egyedül.
48. KIS SÁNDOR.
Volt egy úrnak hat szép fekete lova,
Volt is annak egy szép barna kocsisa.
Még vasárnap jó bort ivott kedvire,
Hétfőn reggel szépen ki volt teritve.
Jaj de véres a Kis Sándor ruhája,
Elvérezte a csorvási csárdába.
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –
Biró uram, adjon isten jó napot!“
„‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“
„Biró uram nagyon sulyos a bajom, –
Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“
„‚Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“