Ott szemben laknak. Egy zöld lámpa ég.
És jól belátni innen a szobámbul.
Csend, béke. Kávé és lámpás idill.
Egy kis gyerek olykor arcomba bámul,
Mit nézek oda? És a csend kiszáll
És ott lebeg riadt tekintetem,
Mint a viharban turkáló sirály.
A néni is leteszi a kötést,
Hamuszin arca egy kicsike felleg,
És hirtelen mind-mind felállanak,
Nem tudni sirnak, félnek, vagy nevetnek?
Reám merednek. Érzik a szemem,
Mely felkavarja halk nyugalmukat
És sejtelem zúg, kihül a szoba,
Zöld árnyak, temetői hangulat.
A lámpa is halódva fellobog
Sötét szivem lesz az úr mindenütt
S ők menekülnek óriás batyukkal – –
Mi lesz velük?