A mi szemünk már megszokta a „csukaszürke“ egyenruhát és bár ösmerjük
nagy előnyeit, de már nem vagyunk többé olyan fogékonyak iránta. A
megszokás mindent nivellál. De az idegenek szeme érzékenyebb és
erőteljesebben reagál a benyomásokra. Ami a mi számunkra mindennapos
látvány, az az ő szemükben csodának hat.
A „New-York Tribune“ brüsszeli levelezője, mint valami igazi csodáról
emlékezik meg a „csukaszürkéről“. Az amerikai ujságíró végignézte a
német hadsereg bevonulását Brüsszelbe és – az ő szavai szerint – egy
láthatatlan hadsereg vonult el előtte.
„Órák hosszat tartott a bevonulás – írja az amerikai ujságíró – és a
tisztek, meg a legénység szürke egyenruhája egyenest kísértetiessé tette
ezt a felvonulást. A legélesebb szem sem tudta a legcsekélyebb
különbséget fölfedezni az elvonuló ezer és ezer emberben. Minden a
láthatatlanság leple alatt történt. Csak rengeteg és alapos próbák után,
a legkülönbözőbb távolságokról a legkülönbözőbb színű szövetmintákkal
lehetett fölfedezni ezt a szürke színt.
Legelőször a városháza előtt, a Grande Place-on láttam őket.
Lehetetlenség volt megállapítani, hogy egy ezred, vagy egy brigád
tartózkodik-e a szép téren. Csak valami ködöt lehetett látni, amely
beleolvadt a kövekbe, a házak színeibe és amely ide-oda hullámzott, de
anélkül, hogy bármit is engedett volna látni, ami alkalmas célpont
lenne. Amikor később a sereg elvonult ablakaim alatt, a botanikus kert
fái között, föl-föltünedezett s beleolvadt a zöld lombok hátterébe. Nem
túlzás, ha azt mondom, hogy száz yardnyi távolságról a lovakat lehetett
ugyan látni, de az ulánusok, akik a lovakat megülték, láthatatlanok
voltak.
A különböző háborúkban alkalmam volt hat nemzet hadseregét is látni. De
még egyet sem láttam, amely ilyen kitünően lett volna fölszerelve,
beleértve a mi hadseregünket, aztán a japánt és az angolt is. Ez a
hadsereg három héten át aktiv szolgálatot teljesített és ime nem
hiányzik egyetlen fegyverszíjja, egyetlen patkószöge sem. Hét órán át
tartott az átvonulásuk, zárt sorokban, és úgy hömpölygött át Brüsszelen
ez a hadsereg, mint valami acélfolyam, szürkén és kísértetiesen.“