Egy barátunk Franciaországban rekedt s ott most hadifogoly. Most végre
megengedték neki, hogy levelet írjon haza. Persze franciául kellett
írnia s természetesen előzetesen be kellett mutatnia írásait a hadi
cenzornak. Már a cenzura kedvéért is megírta, hogy nagyon jól van, jól
bánnak vele stb. De hogy valóban megnyugtassa övéit, két magyar mondatot
belesikkasztott a levele végére. Szószerint így:
„Bons baisers à toi, à Maman, Ernő, Étel, Rossz, Jól, Érzem, Magam et à
les autres.“
Persze a derék francia cenzor az Ételt, a Rosszat, az Érzemet, a Magamat
csupa rokonnak meg jó barátnak értelmezte. S a levél átment a rostán.