Egy francia ujság írja ezt a háborús epizódot:
A párisi közönség rettenetesen kiváncsi és lépten-nyomon
kellemetlenkedik ezzel a hadvezetőségnek. Az előkelő világ passziója
közé tartozik most az autókirándulás a harctérre. Urak és dámák fölülnek
az autókra és elmennek addig, amíg lehet és fölhúzódva valamely
magaslatra, távcsővel nézik a harcot. Nem igen látnak semmit, de azért
naphosszat ott gukkereznek.
A minap egy vezérkari tiszt került a magaslatra és bosszankodva látta a
kellemetlen kiváncsiakat. Rájuk mordult:
– Mit keresnek itt? Van-e engedélyük?
A kiváncsiak, úgy látszik, összetanultak, mert kórusban válaszolták:
– A vöröskereszteseknek jöttünk segíteni.
– Szép, – felelte a vezérkari tiszt. – Majd adok munkát is mindjárt. Ott
a völgyben döglött lovak vannak. Tessék elásni azokat. Indulás!
S az előkelő urak és hölgyek kénytelen-kelletlen nekifogtak a döglött
lovak elásásának. Estig dolgoztak.
Másnap azonban nem volt a magaslaton egy gukkerező sem.