Nemcsak a hajdani építészek, hanem a várépítő mesterek is egy-egy kőbe
faragott tréfával, ötlettel iparkodtak fokozni műveik külső hatását. Igy
például Mainz várának ódon bejáratát kőből faragott három emberfej
díszítette valaha; az egyik szélső fej a nyelvét öltögette az
ellenségre; a középső komoran, elszántan tekintett előre, a másik szélső
sírt. A német csapatoktól annyira szorongatott Arras várát is egy
kőszobor ékesíti, amely egy egeret űző macskát ábrázol; alatta ez a két
sor olvasható:
„Les français prendront Arras
Lorsque ce chat prendra ce rat.“
(A franciák akkor veszik be Arras-t,
Mikor ez a macska elfogja ezt az egeret.)
Mikor azután a franciák 1640-ben mégis bevették a várat, az első sor
„prendront“ szavából a „p“ betűt egyszerűen lefaragták, miáltal a vers
éppen az ellenkező értelmet kapta, így:
„Les français rendront Arras
Lorsque ce chat prendra ce rat.“
(A franciák akkor adják föl Arras-t,
Mikor ez a macska elfogja ezt az egeret.)
Hogyha az előjelek nem csalnak, megtörténhetik, hogy a németek megint
visszahelyezik a lefaragott betűt az eredeti helyére.