A világháború kitörése után első dolga volt Angliának, hogy elvágta a
németek amerikai kábeleit, amelyeken a mi győzelmeink híreit röpíthetné
át a villámos szikra az Uj-világba. Angliának egyik legfőbb gondja az
volt, hogy Amerika semmit se tudjon meg a mi győzelmeinkből és egyedül
az ő híreire legyen utalva. Kalmárfogás ez, de – sikerült. Amerika csak
az angol híreket veszi át és így az Uj-világ hirlapjai tele vannak
angol-francia-belga-szerb győzelmekkel. El lehet képzelni, hogy ha
Északamerika tele van képtelen harctéri hírrel, milyen orgiákat ül a
hazugság és tudatlanság Közép- és Délamerikában. Egy Lo Espejoban,
Csilében lakó német, bokrétába szedte a csilei lapoknak a háború első
hetéről szóló híreit:
Augusztus 3. Az oroszok bombázzák Belgrádot. Az angol flotta elfoglalta
Kielt és az Északi-tengeren harcol a németek és oroszok ellen. Augusztus
4. Kölnben a németek a Hanza-hotel tetején gyorstüzelő ütegeket
állítottak föl, hogy védekezhessenek a francia repülőgépek ellen, melyek
bombáikkal elárasztották egész Németországot. Garros francia léghajós
repülőgépével rárohant egy német Zeppelinre és megsemmisítette, miközben
maga is életét vesztette. A franciák Belgiumban megvertek százezer
németet, akik Hollandiába menekültek, ahol lefegyverezték őket.
Augusztus 6. Hivatalosan jelentik Párisból, hogy a Breslau és Goeben
Algirnál harc nélkül megadta magát a francia flottának. Az angolok és
franciák részint elsülyesztették, részint elfogták az összes német
cirkálókat. Augusztus 7. A német császár hadat üzent az összes európai
államoknak. A londoni német nagykövet nagyon levert és kijelentette,
hogy a német császár nagyzási hóbortja tönkreteszi Németországot. A
németek tömegesen dobálják el a fegyvert, amint föltünnek a belga
csapatok, stb.
A csilei német vígasztalja magát, hogy a csilei franciák, akik ezeket a
bolond híreket őrjöngő lelkesedéssel fogadták, úgy fognak most is járni,
mint Valparaizoban 1870-ben. Az ottani francia kolónia akkor táviratot
kapott, mely szerint a franciák elfogták a német hadsereget a
trónörökössel együtt, mire a föllelkesült kolónia nagy bankettet
rendezett. A bankett előtt néhány órával azonban megérkezett a franciák
szedáni kapitulációjáról szóló hivatalos jelentés. Persze iszonyatos
volt a csalódás és kétségbeesés, a francia konzul pedig megjelent a
német kolónia elnökénél.
– Uram, – szólt hozzá, – senki sem kívánhatja az én lesujtott
honfitársaimtól, hogy a borzasztó csapás mellett még a bankett-költséget
is megfizessék.
– Ezt bizony nem kívánhatja senki.
– Pedig meg kell fizetniök, mert a vendéglős már megfőzte az ebédet.
– Ez baj. De nem lehet segíteni rajta.
– Igen, lehet. Önök segíthetnek. Önök győztek, ennélfogva önök
bankettezhetnek.
– Értem. Szóval, hogy mi együk meg és fizessük a franciák bankettjét?
– Ez az, uram. Éppen ez.
– Nagyon szívesen.
Igy történt, hogy 1870-ben a németek ették meg a franciáktól rendelt
bankettet.
A csilei német azt hiszi, hogy most is így lesz, és bizonyára… joggal
hiszi.