A háború vértengerében itt-ott kedves, derüs szigetecskére bukkanunk,
amely egy pillanatra elfeledteti velünk azokat a borzalmakat, amelyek
rászakadtak a világra. Ilyen a következő kis történet is: Hecht József
nagykereskedő családjánál volt egy angol nevelőnő, aki a háború kitörése
után visszautazott hazájába. A nevelőnő azelőtt Jármay Gyulánál, a
Hitelbank volt igazgatójánál volt alkalmazásban. A minap levelet írt
mind a két családnak.
A legnagyobb szánalom hangján vigasztalta volt gazdáit, minthogy azt
olvasta az angol lapokban, hogy Budapestet bombázzák az oroszok, itt a
legrettenetesebb éhinség dühöng és hogy az emberek éhezve,
kétségbeesetten futkosnak az utcákon. Nem feledkezett meg – írja –
azokról a szép napokról, amelyeket itt töltött és arról a jó és kedves
környezetről, amelyben élt. Ő maga is szegény, de hogy hálájának
valahogyan kifejezést adjon, segíteni akar a nyomorukon.
Igy írja ezt a volt nevelőnő, s hogy mennyire komolyan veszi az angol
lapok hazugságait, legjobban bizonyítja, hogy Jármay Gyula az angol
nevelőnő levelében három aranyat is talált gondosan papirba csomagolva.