1914 szeptember havára illusztris vendégeket készült fogadni Bécs és
Budapest városa. A tavalyi békekongresszuson, Hágában, ugyanis úgy
határoztak az összes nemzetek delegáltjai, hogy az 1914-iki esztendőben
Bécsben tartják meg a világbéke mellett való nagy szónoklataikat és
azután, a fáradalmak kipihenésére, átrándulnak egy kicsit Budapestre.
Tavaly még kongresszusokon vélték megvédhetni a világbékét a francia,
angol, belga, orosz szónokok. De az 1914. esztendőben éppen ők voltak
azok, akik nem a torkukat, hanem – a bajonetteket köszörülték, mialatt
mi Szerbiával tárgyaltunk.
Egy rövid esztendő, nem, csak pár hónap elég volt ahhoz, hogy
elfelejtsék a fellengős szólamokat. És hogy elfelejtsék azt, hogy Bécsbe
meg Budapestre készülődtek.
De hiába felejtkeztek meg minderről. A mi ágyúink, a mi fegyvereink éles
szava eszükbe juttatta ezt is. És ime, most még nagyobb számban érkeznek
hozzánk a világbéke üres szólamai sápadt hirdetőjének, az „atyuskának“
hívei. Igaz ugyan, hogy nem a maguk jószántából „látogatják meg“ és
„keresik föl“ Budapest meg Bécs városát, de azért mi mégis – szívesen
látjuk őket: az orosz hadifoglyokat.
Az elmaradt vendégek helyett ők kárpótolnak búsásan bennünket.