A német ujságok utolsó oldalait napról-napra sötétkeretü gyászjelentések
borítják: a háború áldozatainak halálát adják hírül a hozzátartozók és a
jelentések hangjából nem nehéz kiérezni a mély büszkeséget, amely a
veszteség fájdalmával vegyül bennük. A hazáért meghalni!… annyira szép
és dicső dolog, hogy még azok is részt kérnek belőle, akik
betegségüknél, vagy öreg koruknál fogva már nem vonulhattak a harcba. Az
egyik előkelő német ujságban ugyanis nemrégen egy 64 éves orvos halála
híre jelent meg, az öreg urat szívszélhüdés érte és otthon, ágyban halt
meg, hozzátartozói azonban nem mulasztják el a gyászjelentésben
megemlíteni, hogy az elhunyt résztvett az 1870–71-iki német-francia
hadjáratban. Az öreg úr halála után szinte bocsánatot kér, hogy a sok
fiatalember hősi pusztulásának idején ő betegségben és nem a harctéren
fejezte be életét, és honfitársainak elnézését kéri, mert hisz ő is
megtette kötelességét hazája iránt s úgy állott a franciákkal szemben
huszonhárom éves korában, mint ahogy az örök ellenséggel ma küzdenek a
mai huszonháromévesek…