A Simplicissimus egyik számában láttunk egy egész oldalas szép képet. A
kép címe: Eljen! Két jó magyarképű baka megy előre szuronytszegezve a
képen. Thöny, a Simplicissimus kiváló művésze rajzolta a képet. A rajz
alatt egy kis vers van, Ludwig Thoma írta. Igy szól magyar fordításban,
amint ez „Az Est“-ben megjelent:
Zengtük felétek valaha:
Éljen a bátor, hős magyar!
Együtt küzd most a fegyverünk
És frissen cseng a régi dal.
Ugy-e jól van így, daliák,
Hogy a bajban ölelkezünk?
Virrad már a boldog jövő,
Örökre testvérek leszünk.
Soha mivelünk jól nem bánt ez a félelmetes müncheni élclap. Megható és
sokat jelentő dolog hát most ez a szép kép és ez a komoly, lelkes kis
vers ebben a tréfás, de komoly ujságban. A nagy és igazszívű német
nemzet irántunk való tiszteletét és szeretetét érezni mögötte. A
Simplicissimus barátja lett a magyarnak, ami nem csodálatos. Az a
csodálatos, hogy a magyarnak ellensége van.