Ez a kis történet jellemző és tanulságos példája a német pontosságnak,
alaposságnak és lelkiismeretességnek. Egy hageni előkelő úr fia Lüttich
alatt harcolt s ott is maradt helyőrségen. Az apja harmadnap táviratot
küldött a fiának, valami születésnapi üdvözletet. Mint német ember
szépen megolvassa a szavakat, megnézi a külföldi tarifát s lefizet annyi
tiz pfenniget, ahány szó a sürgönyben volt. S aztán nyugodtan elmegy
haza.
Másnap a posta pénzeslevelet kézbesít neki. A táviróhivatal visszaküldte
a lefizetett összeg felét.
Indokolás: minthogy Lüttich ez idő szerint Németországhoz tartozik, a
táviratokért csak a belföldi díjszabás fizetendő.