Nem bizonyos, hogy megtörtént, de olyan jellemző, hogy mindenesetre
megtörténhetett volna. Állítólag Lüttich bevételének napján a
főhadiszálláson időző Vilmos császárhoz érkezett a távirati jelentés,
amely a belga vár elestét jelezte. A császár boldogan sugárzó arccal
indult Moltke vezérkari főnökhöz, hogy vele az örvendetes hírt tudassa.
– Moltke! Moltke! Lüttich elesett! Lüttich a miénk! – kiáltotta a
császár.
Moltke egy pillanatig gondolkozott, elővette az óráját, megnézte és
konstatálta:
– Öt óra harminc. Stimmel!