A kávéházi sztratégák semmiképpen sincsenek megelégedve a
hadvezetőséggel: nem árulnak el semmit a haditervekből és egyre
titkolódznak, pedig ők az egész nagy háborút szeretnék „végigkibicelni“
a kávéházi törzsasztal mellől.
Igy volt ez az 1866-iki háborúban is. A német hadvezetőség akkor is
titkolódzott és megtörtént, hogy egy világlap harctéri tudósítója
egyenesen a német nagyvezérkar főnökéhez fordult panaszával:
– Kegyelmes uram, ez az állapot lehetetlen, semmit sem sikerül
megtudnunk arról, ami a harctereken végbe megy.
És Moltke, akit talán sohasem láttak mosolyogni, szeme közé nevetett a
külföldi hirlapírónak s így szólt:
– Fogadja köszönetemet ezért a bókért a vezérkar nevében. Nem is hiszi,
hogy amit ön most mondott, az a német vezérkar legnagyobb dicsérete.