Ország-világ előtt ismeretes, hogy a magyar katonák vetélkednek egymás
közt a hősiességben. A virtuskodás föléled s ékes virágot hajt.
A somogyi baka egy pohos komitácsit terelt maga előtt, akit foglyul
ejtett. Hatalmas kék daganatok éktelenkedtek a szerb teremtés arcán.
Kérdi a bakától a szakaszparancsnok, hol járt, mit hoz?
– Hadnagy úrnak alázatosan jelentem, szilvát rekviráltam!
Ennek a szilva-rekvirálásnak pedig az a magyarázata, hogy a járóőr
lesben kuksoló komitácsit fedezett föl egy messzeeső fa tetején. Lőni
rája?… Nem bizonyos az eredmény, s aztán a lövések zaja sem volt
kivánatos. A mi bakánk vállalkozott rá, hogy loppal odakúszik a fához.
El is ért oda észrevétlenül s Kinizsi-karokkal hirtelen úgy megrázta a
szilvafát, hogy a gyümölcse azon nyomban puskástól-mindenestől a lába
elé hullott.