Immár kétségtelen bizonyítékok vannak, hogy a világháború első halottja
egy – Meyer volt. Egy Meyer, a Meyerek ősi, humoros fajtájából, száz
millió olcsó élc népszerű céltáblája, igen, egy Meyer, aki minden jobb
külvárosi bohózatban legalább egyszer szerepelt, sőt, a tavalyi bécsi
szezón slágere egy furcsa vígjáték volt, amelynek espritje abban
csúcsosodott ki, hogy minden szereplőt Meyernek hívtak, a
hősszerelmestől a komornyikig, a szakácsnétól a naiváig. Micsoda hálás
témák voltak a Meyerek! Zúgolódás nélkül illeszkedtek bele minden
mulatságos helyzetbe, semmi jó tréfát el nem rontottak; ha valaki azt
mondta „Meyer“, már mindenki nevetett, sőt voltak olyan ötletes emberek,
akik bementek az Orczy-ház udvarába, elkiáltották ezt a bűvös szót:
„Meyer“, és az oldalukat fogva gyönyörködtek benne, hogy minden ablak
kinyilt és minden ablakból kinézett egy – Meyer. Ismerjük el, nagy
bátorság kellett hozzá, hogy valaki a Meyer névvel élni merjen. De a
Meyerek nemcsak élni, de meghalni is mertek a nevükkel. A világháború
első áldozata óriási betűkkel írta a világtörténelem lapjára ezt a
mulatságos szót, hogy: „Meyer“, és a Meyerekről ezután nemcsak
bohózatot, de szomorújátékot is szabad lesz írni.