A villámos a Rákóczi-úton halad. Az egyik ülésszakaszban öten ülnek: két
tartalékos, közös hadseregbeli csukaszürke uniformisban és két asszony
és egy pörgekalapos fiúcska, talán két esztendős. A fiatalabbik
tartalékossal szemben ül a menyecskéje, csinos, fiatal asszony s az
egész úton fogja az ura kezét. Az idősebbik tartalékos harcsabajszu,
öreg vitéz, bizonyosan már az utolsó rezervista esztendejét gázolta,
hogy megharsantak a háborúba hivó trombiták. Ennek a térdén ül a
barnaképü, pufók gyerek, aki igen büszkén lobogtat a kezében egy
nemzetiszínű papirzászlócskát, melyen ez a fölírás rivalg: „Éljen a
háború!“
Csöndesen beszélgetnek. Illetőleg csak a harcsabajuszu beszél a
feleségével, a fiatal pár szótlanul melengeti egymáson a tenyerét.
– A sarlót vidd vissza az Évinek.
– Már visszavittem.
Hallgatás.
– A Jóska is berukkolt már? – kérdi az asszony.
– Be. És ugyancsak hejjehujázott az úton.
Ezen mind a négy elmosolyodik. Az a bizonyos Jóska afféle népszerű alak
lehet.
– Gyorson utazott, első osztályon, – teszi hozzá a nagybajszu.
– Hát szabad azon?
– A kondoktor le akarta szállítani, hogy aszongya, a rezorvista a
személyen megyen, a harmadik osztálon, várja meg azt. De a Jóska
nekiesett, elkezdte ölelgetni meg csókolgatni, édös atyának, kedves egy
testvérének tisztölte, – ezt már nem bírta el a konduktor, úgy
elszaladt, mintha kergetnék.
Kurtácskán, de jóízűen nevetnek. A gyerek megmozdul az apja ölében, mire
a vitéz nyájasan lenyujtja hozzá a rengeteg bajszát és megcsókolja. Ez
az egyetlen elérzékenyülés, amit a kis társaság megenged magának. Meg
hogy a fiatalabbik házaspár keze olyan makacsul összetapad.
– Mikor indultok? – kérdi az asszony.
– Hatkor. A keletiről.
Most négy óra. Ezeknek hát már alig van idejük az együttlételre és
előttük szürkél a köd, mely az embereket elnyeli. A köd, melyben most
eltünik egész Európa. És nincs egyetlen könnycsepp a szempillákon, csak
csöndes, mindennapi érdekü beszéd, futó mosoly, – és két összesimuló
kéz, meg egy csók olykor egy kicsattanóan pufók gyermekarcon.
… Igy megy a magyar nép a háborúba.