Anyám, anyám, ne adj férjhez,
Ne adj férjhez vén legényhez;
Mert az öreg nem is csóda,
Kimegy reggel aratóba,
Estve eljő, lába gyenge,
Egyre baktat ide-oda…
És ha hivom vacsorára,
Nem eszik csak sohajt rája;
S ha megvetem ágya helyét,
Gyenge hangon azt feleli:
Kössem be a fájó fejét…
Anyám, anyám, ne adj férjhez,
Ne adj férjhez vén legényhez;
Ifjuhoz adj, – ez ha kimegy
Jó reggel az aratóba,
Estve eljő fütyürészve,
Nem baktat ő ide-oda;
Ha elhivom vacsorára,
Mosolyogva mondja rája:
– Ital, ital nem kell nekem,
Egy édes csók százszor jobb lesz,
Édes, kedves feleségem!
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Romániai hires rabló a XIX. század kezdetén; különösen a
bojárokat üldözte.]
[Footnote 2: E ballada egy csinos variatioját képezi az előbb közölt
„Toma“ czimü balladának.]