Kis menyecske jő a párja…
– Ha jő itt lesz, ördög bánja,
Készen áll a vacsorája.
Egy pár lepény… öszszeszedve,
Hét udvarról a sok növényt,
Csak megenni legyen kedve.
Mert gonoszul egyre-másra
Szidalmazva, csak azt mondja:
„Hej feleség ne néz másra!“
– Kis menyecske jön babája!
– Egészségben érjen hozzám,
Készen áll a vacsorája:
Egy sült csirke paprikázva,
Jó sütemény tejben ázva…
Megérdemli, mert ő soha
Nem pirongat, sem nem mondja,
„Ez vagy amaz jól igy volna.“
Bejön, köszön, csókol, leül…
Egy ilyennel a nő elül.
A jegyes levele.
Levelet ir a leányka,
Jegyesének van az szánva,
A szép ifjut rég nem látta.
„Legyen oly jó vőlegényem,
Jöjjön hozzám, arra kérem,
De ne jöjjön a havason,
Erdejében farkas vagyon,
Hozz’ magaddal lovast, ötvent,
Gyaloglegényt számra többet.
„Legyen oly jó vőlegényem,
Jöjjön hozzám, arra kérem,
Be se nézzen a berekbe,
Sok a tüske, bokor benne,
Csal a berkek hüvös árnya,
S rá léphetnél a virágra…
Hozz’ magaddal lovast, ötöt,
És gyalogost, tizenkettöt.
„Legyen oly jó vőlegényem,
Jöjjön hozzám, arra kérem,
Még is jöjjön csak magára,
Ne üljön fel a lovára,
Mert nem tudnám megitatni,
A patakra kihajtani,
Szénát tennék majd elébe,
Megsértene a sörénye.
„Legyen oly jó vőlegényem,
Jöjjön hozzám, arra kérem,
De ne jöjjön az esőben,
Mert a ruha ázik könnyen,
Gyenge vagyok én még arra,
Hogy kivigyem a patakra,
Kifacsarjam, kiteritsem,
Erre nekem erőm nincsen,
Gyere hozzám szép időben,
Mint a sas a levegőben,
Szép koszorut nekem fonva,
Akkorát, mint az ég holdja,
Gyere hozzám, tedd fejemre,
Jegy-gyürümet adom érte.
A virág és a dér.
Gyönyörü kert közepében,
Ül a lányka s mereng mélyen, –
Nyugszik boglár-rózsaágyban,
A violák árnyékában.
Egy ifiu arra menve,
A leánykát megkérdezte:
– Kedves gyermek, fehér arczczal,
Fénylő szemmel, rózsaajkkal,
Leány vagy-e vagy menyecske,
Avagy angyal égből esve?
– Sem lány biz én, sem menyecske,
Sem szép angyal égből esve,
Virág vagyok, nyilok szépen,
Gyönyörü kert közepében,
De te ki vagy oly rejtélyes,
Szabad ifju, feleséges?
– A dér vagyok kedves lányka,
Szólt az ifju nyomba rája,
Estve járok én az árnynyal,
Virág kebel az én ágyam,
S napsugárral ha felszállok,
Elhervadnak a virágok,