Honnan repülsz kakuk madár?
– Messze tájról, a hol van nyár?
– Messze tájról? künn nem láttad,
Értem élő szép rózsámat?
– Lehet, – de rá nem ismertem!
– Ismerhetted volna könnyen,
Mert a rózsám ismert lányka,
Sárga pohárt tart kezében,
Csillog drága köny szemében,
Felköszönt és sohajt egyre,
Búban uszik egész lelke!
Hallgass, hallgass drága lélek,
Majd elveszlek, hogyha élek,
Jegenye, ha terem körtvét
És a füzfán megygy lesz nőve,
Hogy együnk mi majd belőle.
Szerelmünktől egykor, régen,
Virágoztak a fák szépen,
Nagy titokban az irigyek,
Minden ágot letördeltek.
Ki a más szerelmét rontja,
Gabnáját a madár hordja,
Ne is legyen annak étke,
Sem egészség a testébe. –