1.
Ablakomba három bokor muskátli,
Beizentem a rózsámnak: jöjjön ki,
Én magam is beszólottam, nem jött ki, –
Megállj csalfa, megbánja ezt valaki!
2.
A csombordi menyecskék
Olyanok mint a kecskék,
Ha egy repcsent meglátnak,
A házra is felhágnak.
3.
A fának is jól esik,
Ha az ágát felnyesik.
Szomszéd asszony se bánja,
Ha férjhez mén a lánya!
4.
A felszegbe rózsa terem,
Az alszegbe petrezselyem.
Ha a felszeg rózsa vólna,
Mégse szakasztanék róla.
Ha az alszeg tövis volna,
Mégis ösvényt vernék rajta.
5.
A fűzfa is lehajtja a levelit,
Hogy az eső ki ne mossa a tövit.
Én is búnak hajtottam a fejemet,
Szeretőmet elszólták az irigyek.
6.
Ágas-bogas magas kender,
Nem kell nekem özvegy ember.
Mert az özvegy őszirózsa,
Egyszer nyilik egy hónapba.
De az ifju bazsarózsa,
Kétszer nyilik egy hónapba.
7.
Akármilyen kicsiny leány vagyok;
Kilencz huszár szeretője vagyok,
A tizedik el van tőlem zárva
Vásárhelyi huszárkaszárnyába.
8.
A kertemet felszántottam
Ugar gyanánt,
Belé egy szép lányt ültettem
Rózsa gyanánt.
Annak aratása,
Csomóba rakása:
Kedves galambomnak velem mulatása.
9.
A kis madár kaliczkába,
Csipeg, csipeg nagy bujába.
Sirok én is keservembe,
Ha nem látlak szemtől-szembe.
10.
A magyar lány viselete
Nem csak fehér, meg fekete;
Piros szoknya, fehér kötény,
Zöld keszkenő van a fején!
11.
A mely házon fecske fészkel,
Onnan a lányt nem lopják el.
Mert a fecske kicsevegi,
Hogy a leányt ki szereti.
12.
A menyecske maga mondja:
Ég a csűrje, nem tagadja.
Ki eloltja, annak adja,
Ha én oltom, nekem adja.
13.
Amerre én járok, kelek,
Sárgulnak a falevelek.
Amig azok mind elhullnak,
Tőlem minden jók elmulnak.
14.
A nagy hírű Átillának, -nek, -nak
A nagy Bendeguz fiának, -nek, -nak,
Csak nevének hallására, -re, -ra,
Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.
15.
Anyám, anyám, édes anyám,
Elmék a szeretőm után,
Elkisérem Szögedébe,
Ott veszek csak bucsut tőle.
16.
A palánki csárdába
Eczet ég a lámpásba,
A lámpásba eczet ég, eczet ég.
Annál mulat a vendég.
17.
A pántlika könnyű gúnya,
Mert azt a szél könnyen fújja;
A főkötő nehéz gúnya,
Mert azt a bú nyomdogálja!
18.
A papolczi patak elmosta a partot –
Esküd, fogadásod nem sokáig tartott.
Hajnali bimbóból délig rózsa lettél,
Harmatos hajnaltól délig elfeledtél!
19.
Apró fának apró a virága,
Barna legény fekete gubába.
Szőke kis lány alá huzta magát,
Mégis kilátszik a karton kabát.
20.
Arany csacsi, bársony nyereg,
Jaj, de beteg ez a gyerek.
Ne is legyen egészséges,
Míg az én szeretőm nem lesz!
21.
Árva vagyok, árva,
Az isten is látja!
Verje meg az isten,
Ki az árvát bántja.
22.
A szentesi híd alatt
Rézsarkantyúm elmaradt, elmaradt.
Eredj kis lány, barna kis lány, szőke kis lány, keresd meg;
Ha megleleled, huszárosan pengesd meg.
23.
A toronynak a teteje bádogos,
Kicsiny az én kedves rózsám, nem magos.
Ha kicsiny is, nem kell azon busulni,
Lehajlok én, ha meg akar csókolni.
24.
Az én babám postán küldött levelet,
Még azt mondják: hogy a postás eltévedt.
Igaz postás nem szokott eltévedni,
A jó isten igaz útra vezeti.
25.
Az én babám tejbe mosdik, nem vizbe,
Törülközik tisza piros kendőbe’,
Két orczája fehérebb is a hónál,
Pirosabb is a szép bazsarózsánál!
26.
Az én rózsám aranybárány,
Aranybetű van a vállán,
A ki aztat elolvassa,
Az én nevem van ráírva.
27.
Az én rózsám rózsaszin szoknyája,
Ráesett a harmat az aljára.
Gyere babám, rázd le a harmatot,
Bús szivemről vedd le a bánatot!
28.
Az én rózsám szép lány volna,
Ha minden nap ünnep volna,
Rávenné a liszter szoknyát,
Abba mulatná ki magát!
29.
Az én uram olyan jó
Télen disznó, nyáron ló.
Ha kihajtom a rétre
– Eszem adta! –
Haza nyerit estére!
30.
A zöld halom feketére van festve,
Az ég alja fehérre van meszelve;
Ugyan, rózsám, jut-e még az eszedbe,
Hogy valaha én űltem az öledbe?
31.
Babám szerelméért mit nem cselekedném!
Folyó, tengervizét kanállal kimerném.
Annak fenekéről apró gyöngyöt szednék,
Apró gyöngyöt szednék, gyöngykoszorút kötnék!
32.
Bánatfának szomorú a virága,
Sirtam is én, sirok is én utána.
Máma sirok, holnap pedig könyezek,
A jó isten tudja, mennyit szenvedek!
33.
Beteg a szeretőm, ágyban fekszik,
Liliompaplannal takaródzik.
Kelj fel, rózsám, kelj fel, ha lehet,
Vigasztald meg az én szivemet!
34.
Beteg szegény paraszt legény,
Nem beszél, csak sóhajt szegény,
Egész nap csak azt sóhajtja:
Gyógyítsa meg a galambja!
35.
Csak szűkebben, feleség,
Mert kevés a nyereség.
Ne tálalj ki mindent ma,
Hagyj egy kicsit holnapra!
36.
Csendbiztos ur nem ide, nem oda,
Nem voltam én sehol az éjszaka,
Bizonyság a pej lovam oldala,
Nem volt rajta nyereg az éjszaka.
37.
Czifra pohár, veres bor,
Mindjárt rám kerül a sor,
Mindig iszom olyankor,
Mikor rám kerül a sor.
38.
Debreczeni czédulaház!
Földig beborított a gyász.
Sem anyámért, sem apámért.
Csak a kedves galambomért.
39.
De kékszinü a nefelejcs levele,
Azt kérdezik: mi a szeretőm neve?
Meg nem mondom senki ember fiának,
Csak egyedül az istennek magának.
40.
De meguntam Ferencz-Józsit szolgálni,
Mindig csak a kaszárnyába sétálni.
A profuntját a mellembe hordani,
Rugós lovát mindig tisztán tartani!
41.
De szeretnék a császárral beszélni,
De még inkább szobájába sétálni,
Megmondanám a császárnak magának:
Ne vigye a szeretőmet bakának.
42.
De szeretnék a templomba elmenni,
Mikor a babámat viszik esküdni.
Meghallgatnám, hogy dobog ki a szive,
Hogy tagadhat ki engemet belőle.
43.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
De még ott is tölgyfa nevet viselni.
Mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
Az én szivem soha sincsen bú nélkül.
44.
De szeretnék páva lenni,
Szomszéd asszony lánya lenni,
De még inkább menye lenni,
A fiával enyelegni.
45.
Dombon terem a csihány,
Jaj de hamis a leány.
Egyszer vág a szemedbe,
Ezerszer jut eszedbe!
46.
Dombon van a házam, dombon lakom én,
Kicsiny az én rózsám, nagyobb vagyok én.
Ha kicsiny is, lehajlok hozzája,
Megcsókolom menyasszony-ruhába.
47.
Édes anyám beállok katonának,
Felöltözök lovagoló huszárnak;
Káplár uram, irjon be a könyvibe,
Itt a kezem, tizenkét esztendőre!
48.
Édes anyám, ha megunt már tartani,
Vigyen ki a nagypiaczra eladni,
Ott is ott lesz barna babám megvenni,
Kész lesz értem száz aranyat letenni.
49.
Édes anyám, tegye el a ruhámat
Majd ád nekem Ferencz Jóska másikat,
Sárga zsinóros nadrágot kapok én,
Magyar király katonája vagyok én!
50.
Édes kicsi dundulikám,
Fekete szemü violám,
Bárcsak egy cseppet alhatnám,
Hogy rólad ne gondolkoznám.
De egy cseppet sem alhatom,
Mindig rólad gondolkozom.
51.
Édös anyám édös teje…
Köserü a más könyere;
Köserü is, savanyu is,
Néha-néha siralmas is.
52.
Égből szállott dali madár
Dali tánczát járja;
Elől járja Dorkó biró
Gyöngyös dolománba,
Után járja szép asszonya
Fehér rokolyába.
53.
Egy ösvényen jártam hozzád,
Azt is elkertelte anyád;
Nem tövissel, se nem fával,
Csak a sok irigy szavával!
54.
Egy sem legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja!
55.
Egyszer voltam az aradi tömlöczbe,
Vasat vertek a két gyenge kezemre,
Akkor jutott az Ur-Jézus eszembe,
Ha valaki gyünne segítségemre!
56.
Ejhaj, szegfűszál,
De szépen kinyillottál!
Soha el ne hervadjál,
Bokrétának maradjál!
57.
Elmehetsz már a templomba,
Szép hired van a faluba!
Beülhetsz az első székbe
Rojtig sáros keszkenőbe!
58.
Elmégy, babám, itt hagysz engem örökre,
Bús szivemen bánatot hagysz előre.
Ha elmégy is, el ne felejts,
Hűségemrűl megemlegess!
59.
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.
Ha visszajösz, visszavárlak,
Szivem közepibe zárlak.
60.
Én istenöm, add mögérnem:
Kit szeretek, add meg nékem!
Ha azt meg nem hagyod érnem,
E világban se hagyj élnem.
61.
Én istenem, minek is születtem,
Nyomoruság az egész életem.
Szeretek és boldogtalan vagyok:
Ezzel is csak még szegényebb vagyok.
62.
Én istenem, valahára
Viselj gondot az árvára,
Hogy ne jusson bujdosásra,
Egyik ajtóról a másra.
63.
Én is voltam, a mi voltam,
Virágok közt rózsa voltam,
De rossz kertészre akadtam,
Bánatomban elhervadtam.
64.
Én vagyok egy bús gerlicze,
Ki a párját elvesztette.
Egy vadgalamb elkergette,
Szerelmünket irigylette.
65.
Esik eső a fenyvesen,
Nem kapok én a nemesen,
Jó az isten, jót ad nekem,
Szolgalegény vesz el engem.
66.
Esik eső, bugyborékol,
Szól a kakas, kukorékol,
Hajjaha!
Most fujják az én marsomat,
El kell hagyni galambomat,
Hajjaha!
67.
Esik eső, nől a sár,
Szól a gilicze madár;
Nem szól az ám minden fán,
Csak a rózsám ablakán.
68.
Este, este, este akar lenni,
Szőke kis lány haza akar menni,
Haza menne, de nincs kisérője,
Istarázsán van a szeretője.
69.
Ez a kis lány de barna,
Ki van az inge varrva;
De nem maga varrta ki:
Masinával tűzte ki!
70.
Ez az a vörös bor, kinek neve Bánom,
Hej, sárba keverte sokszor a nadrágom,
Ez az a vörös bor, ki az embert rázza,
Ki a széles utczát összeléniázza!
71.
Ez az utcza nem szűk, csak szoros,
Nem vagyok én részeg, csak boros.
Nem vagyok én részeg,
Csak a lépést czifrázom,
Ez már nékem régi szokásom!
72.
Fáj a kis lánynak a szive,
Megfásult a szerelembe.
Mondaná is, de nem meri:
A szerelem-hideg leli.
73.
Fáj a kutyának a lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög bujjék a lábába,
Mért nem huzza topánkába!
74.
Fáj a szivem, fáj éretted,
De te azt soha sem hitted;
Úgy gyógyítod meg szivemet,
Ha szívből szeretsz engemet!
75.
Fáj a szivem, sir a szemem,
Te éretted, drága kincsem.
Kő volna is, meghasadna,
Virág volna, elhervadna.
76.
Finom keze van a jegyzősegédnek,
De a zsebje mindig üres szegénynek.
Két zsemle a vacsorája,
Két deczi bor nincs hozzája!
77.
Fodros szoknya nem is harmatba való,
A kisasszony nem is gulásnak való!
«Fodros szoknyát kicserélem kurtáér’,
De a gulást nem adom ez világér’!»
78.
Fölfogadtam száz- meg százszor,
Nem fogok szeretni másszor,
De ha a szép leányt látom,
Meg nem állom fogadásom!
79.
Fordíts felém arczodat, arczodat,
Ne sajnáld a csókodat, csókodat!
Lám, én tőled nem sajnálom,
Ha száz kell, hát azt se bánom!
80.
Galicziát kisöpörték,
A szemetet kiöntötték,
A szemétből gomba termett,
A gombából – beczirker lett.
81.
Gólya szállott a házam tetejére,
Beöltözött a szivem feketébe,
Nem is öltözik az addig fehérbe,
Mig rózsám nem ölelem kedvemre.
82.
Gyere, rózsám, a mezőre,
Egészséges levegőre!
Hadd süssön a nap sugára,
Ott lesz buza – pogácsára.
Kössünk ketten egy kévébe,
Költözzünk egymás szivébe!
83.
Gyolcs az ingem, keményített az alja,
Nem vagyok én leányoknak az alja,
Sem az alja, sem az anyja nem vagyok,
Barna legény szeretője, az vagyok!
84.
Ha a csillag leesik, hej, elterül,
Ha a rózsám meglát engem, elkerül.
Ha elkerül, mit tehetek én róla?
Nem lehetek se tulipán, se rózsa.
85.
Ha az alsó malom mind aranyat járna,
Úgy se’ kéne nekem a molnár leánya.
Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája,
Azért nem kell nekem a molnár leánya!
86.
Ha bemegyek, ha bemegyek az útszéli csárdába,
Beleverem a bicskámat a mestergerendába,
A ki legény, gyüjjön ide, húzza onnan ki!
Még az éjjel zsandárvérrel pingálom a nevem ki.
87.
Ha énnekem gyolcsom, kontyom volna,
Jókor reggel felöltöztem volna,
A piaczra kisétáltam volna,
Magam ottan mutogattam volna!
88.
Ha érzed fogad fájását,
Járd körül az akasztófát,
Szakíts egy szálkát belőle,
Piszkáld meg a fogad véle!
89.
Hajlós bozogány –
Húzd rá te czigány!
Ha te huzod, én meg járom,
A rózsámat oda várom.
90.
Ha kicsiny is a legény,
Lehet azért vőlegény.
Széket tesznek alája,
Úgy mászik fel az ágyra.
91.
Halálmadár szállott a ház falára,
Meghal nálunk valaki nemsokára.
Én halok meg, hej, megöl a szerelem:
Kis-Szigeten a legszebb lányt szeretem.
92.
Hallod-e te, barna kis lány,
Hát a szoknyád fodros-e mán!
– Mit kérdezed, német kölyök,
Nincsen ahhoz semmi közöd!
93.
Ha még egyszer tizennyolcz éves lennék,
Tizenhárom éves leányt szeretnék,
Mert a melyik tizenhárman fejül van,
Mindegyiknek huszár szeretője van.
94.
Ha meghalok, meghagyom a rózsámnak:
Ne sirasson egyébkor mint vasárnap;
Ráér engem vasárnap is siratni,
A siromra sűrű könnyet hullatni.
95.
Harangoznak déli tizenkettőre –
Most viszik a babám az esküvőre.
Víg muzsika kihallik a cserjésig,
Fáj a szivem, fáj a megrepedésig!
96.
Hármat füttyentett a masina,
Föl kell ülnöm a gőzkocsira.
Nektek is padéi leányok
Sok jó egészséget kivánok!
97.
Hármat tojt már a fürjecske,
Fürj, fürj, rendembe,
Renden bokor, csipkevessző,
Ró-ró, reketye.
Sipittyom gyere be
Rózsám az ölembe,
Sipittyom gyere be
Rózsám az ölembe.
98.
Harminczhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam: férjhez megyek a nyáron,
De már látom, nem mék férjhez a nyáron,
Hiába van a fodor a szoknyámon.
99.
Harminczhárom kocsi szalma
Rothadjon el az ágyadba!
Harminczhárom esztendeig
Lakjad az ágyad fenekit!
100.
Három alma, meg egy fél:
Kérettelek, nem jöttél,
Ha nem jöttél, ott vesztél,
Lányok anyjává lettél.
Ej, haj, nem bánom,
Nékem is lesz virágom,
Ej, haj.
Leszakasztom a nyáron!
101.
Három éle van a sásnak,
Szebb szeretőm van mint másnak.
Bárcsak ilyen szép ne volna,
Hogy irigyem egy se volna!
102.
Háromszor is elindultam, elmentem,
De hozzátok soha be nem mehettem:
A kapuba úgy elfogott valami –
Azt az érzést ki se lehet mondani!
103.
Három tallért kerestem,
Tornyos nyoszolyát vettem,
Majd meglássuk, estére
Ki ül az ágy szélére?
Szőke-e, vagy a barna?
Vagy a – szivem fájdalma?
104.
Három vasárnapja negyedikre fordul
M’óta vigasztalást nem kaptam babámtul,
Jöjj el még estére, vigasztalj meg engem,
Szomoruságomba bátorits meg engem!
105.
Ha szüröm lesz, aszondom:
Bizony megházasodom!
Ha szép feleségem lesz,
Bizony belé takarom,
Utczu belé, meg-meg belé,
Bizony belé takarom!
106.
Házad előtt nem járok már,
Ajtódat se zörgetem már;
Legyél másnál oly keserves
Mint én nálam voltál kedves!
107.
Hat mázsa buzogány,
Huzd rá te czigány!
Van még a zsebembe annyi:
Birok a dádénak adni!
108.
Hej, dunna, dunna, dunna!
Kimaradtunk alóla.
Lesz még olyan éjszaka,
Megpihenünk alatta.
109.
Hej, hogyha én asszony leszek,
Kerek ujju szoknyát veszek,
Kerek leszek mint a retek,
Nem mondom meg, kit szeretek.
110.
Hej, huj, haj,
Letörött a galy
Felmásztam a fára az almáért,
Nem adnám az anyját a lányáért!
111.
Hej, rózsa, rózsa, piros vagy,
Hajnali csillag, fényes vagy,
Te pedig, rózsám, enyim vagy,
Te pedig, rózsám, enyim vagy!
112.
Hires község Madaras,
Ott a leány hat garas.
Azon alul nem adják,
Inkább magnak meghagyják.
113.
Hires Szeged városának csak hirit hallottam,
De nem is hittem volna, hogy a földjét tapossam!
Tizenhárom esztendeje már mióta rab vagyok,
Tizenhárom fontos vasat már el is szaggatok!
114.
Hitvány legény vagy te, pajtás,
Hogy szeretőre nem találsz.
Lám, én csak úgy hévizálok,
Mégis ölöget találok.
115.
Hörcsök bujjon a mentédbe,
Láttam, ki ült az öledbe!
– Akárki ült az ölembe,
Mégis te voltál eszembe!
116.
Huzd rá czigány, az angyalát!
Most járom az apád torát.
Ha nem ütöd czimbalmodat,
Majd ütöm én a hátadat!
117.
Huzd rá czigány azt a nótát,
A kit régen megtanultál!
Hadd ugorjak kettőt-hármat,
Szeretőmmel járok tánczot.
118.
Igyunk egyet, kedves testvér,
Míg a gőzös ide nem ér;
Ha a gőzös azt’ ide ér:
Isten hozzád, kedves testvér!
119.
Inkább fekszem rózsám mellé
Mint az árva csalán mellé,
Mert az árva csalán megcsip,
De a rózsám fölmelegit.
120.
Irigyek, irigyek,
Átkozott csúf népek!
Mért irigyeltétek
Az én szeretőmet?!
121.
Istenem, országom, régi szabadságom,
Hol találom immár sok szép mulatságom?
Hogyha elgondolom egész életemet,
Betöltik a könyek mind a két szememet.
122.
Isten hozzád, édes eszem,
Már ma hasznodat nem veszem.
Kiöntlek ürge módjára,
Bornemiszák bosszujára.
123.
Isten hozzád kedves kis angyalom,
Mert már nekem el kell masiroznom!
Három zsandár hozott egy levelet:
Ferencz József hivatott engemet.
124.
Itt minálunk a lányok rózsabokron nyilnak,
Hej, egy kis szöszkét Virág Juliskának hívnak;
Láttam is szép személyét, hallottam szép hangját,
Talán meg is halok én, ha nekem nem adják.
125.
Izeg a vér, mozog is,
Ahol nem gondolnád is.
Hej, van nekem szép szeretőm
Ebben az utczában is!
126.
Jaj annak a fának,
Kit fejszével vágnak;
Jaj annak a lánynak,
Kit mindig gyaláznak.
Engemet is gyaláz
Egy semmirevaló,
Ássa ki a szemét
Két fekete holló!
127.
Jaj de fázom egy ümögbe,
Takarj rózsám a szürödbe!
– A szürőmnek nagy az ára,
Nem takarlak be hiába!
128.
Jaj istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sirást!
129.
János gazda, eladó a tanyája,
Hát a földje ki van-e már táblázva?
Selyem szoknyát visel a felesége,
Zsidónak termi a buzát a földje.
130.
Jobb a bor, jobb a bor
Jobb a pálinkánál;
A magyar menyecske
A német leánynál!
131.
Jobb a papné, mint a pap,
Mert a pap csak pirongat,
De a papné csókot ad,
Pogácsával tartogat.
132.
Jobb az isten minden papnál,
Teli erszény száz barátnál.
Gazdálkodj és imádkozz:
A konyhádra többet hoz.
133.
Jobb szerettem volna
Kossuth fényes kardját,
Mint a kit a német adott,
Panganétos puskát.
134.
Jól meggondold, rózsám, házasságod dolgát,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát.
Mert nem tarka kendő, hogy megfordíthatnád,
S nem is kölcsönkenyér, hogy visszaadhatnád!
135.
Kapum előtt folyik csendes árok,
Oda járnak fürödni a lányok.
Édesanyám, kifogom a párom,
Nem élem én búval a világom.
136.
Kerek szeme van a kukoriczának,
Jaj, de álnok szive van a leánynak!
Más ujjamra fordítom a gyürümet,
Fölkeresem a régi szeretőmet.
137.
Két bőre van a czigánynak
Mint a kordovány csizmának;
Szép szine van a leánynak,
Mint a pünkösdi rózsának.
138.
Két legényem, két bojtárom,
Mégis rozsdás a bográcsom,
De nem a sok lopott hustól,
Hanem a nagy – lustaságtól.
139.
Két szeretőt megtartani nagy dolog,
Attól félek mindkettőből kifogyok.
Jobb lesz nekem, ha csak egyet szeretek,
Annak, tudom, igazságot tehetek.
140.
Kicsiny vagyok én,
Majd megnövök én,
Mint a tüdő a fazékbul,
Kidagadok én!
141.
Kis kertemben rózsa nyílik,
Barna rózsám hozzám illik.
Mi haszna, ha hozzám illik,
Ha nem lehet velem mindig!
142.
Kis koromba árvaságra jutottam,
Jaj de hamar más karjára maradtam!
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
Jaj, de nehéz e világba megélni!
143.
Kis menyecske, szép menyecske,
Mért nem jöttél tegnap este?
Ha az este jöttél volna
Egypár csókot kaptál volna.
144.
Kiszáradt a bodzafa. Hm!
Hol hálunk az éjszaka? Hm!
Ajtó mellett a padon, Hm!
A te gyenge karodon. Hm!
Vaj nálatok, vaj nálunk, Hm!
Hol jobb helyet találunk. Hm!
145.
Kiszáradt a vadalmafa,
Nem terem több alma rajta.
Kedves babám gyönge karja
Nem ölel meg több hajnalba!
146.
Ki van a szekerem rudja,
Merre felé, isten tudja!
Vagy lefelé, vagy fölfelé,
Vagy a rózsám háza felé!
147.
Kizöldelt már a szegedi erdő,
Abba nyilt föl három nyírfa-vessző.
Három vesszőt hároman ültettük,
Ezt a kis lányt de sokan szerettük!
148.
Komám asszony, mért oly kényes?
A kend ura csak egy béres,
Lám az enyim csizmadia,
Lábamon a piros csizma!
149.
Korán reggel jókor fel kell öltözni.
A templomba esküvőre kell menni.
Jaj istenem, hogy kell vele esküdni.
Ha nem tudom tiszta szívből szeretni!
150.
Korcsmárosné, hallja kend,
Tíz liter bort hozzon kend!
Zsebembe van az ára –
Vágom az asztalára!
151.
Kossuth Lajos azt irta a levélbe:
Takarodjon el a német, fenébe,
Vigye el a strikkölt czipőt, fa kupát,
Vele együtt lapos szőrű kalapját!
152.
Körtefa, körtefa, gyöngyösi körtefa,
A szegény katona megpihen alatta,
Karddal szántja földjét, vérrel boronálja,
Mégis ő felségét igazán szolgálja.
153.
Leányom, leányom,
Diákot ne szeress,
Diákból kispap lesz,
Az téged el nem vesz!
154.
Loptam ökröt, loptam lovat,
Mégse csörgettem a vasat.
Most loptam egy pej szamarat,
Azért csörgetem a vasat.
155.
Magas a nyárfa teteje,
Sárgul, hervad a levele,
Én is olyan hervadt vagyok,
Hej, a szeretőm elhagyott!
156.
Magas hegyen van a mi házunk,
Tubarózsa nyilik minálunk;
Ha fehér kell, fehért, fehért is adok,
Ha piros kell, – magam itt vagyok!
157.
Magyar Pécskán, az alvégben, egy házba’
Szép menyecske buslakodik magába.
Vigasztalnám, de nem merem, nem merem,
Pedig majd megöl érte a szerelem!
158.
Már a nap is leáldozott az égrűl,
De a bánat nem mén le a szivemrűl;
Olyan bánat fekszik az én szivemen,
Három hajó nem vinné el a vizen.
159.
Már Aradon megfújják a trombitát,
Minden huszár nyergelje fel a lovát.
Nyergeld, huszár, nyergeld fel a lovadat,
Császár előtt mutogatod magadat!
160.
Már ha elmégy, édes rózsám, kivánom,
Hogy előtted a rét rózsává váljon,
A zöld fű is édes almát teremjen,
A te szived holtig el ne feledjen!
161.
Már minálunk kis kalapot viselnek,
A legények házasodni nem mernek,
Mert mind olyan a mostani menyecske:
Szép az ura, de még szebbet szeretne.
162.
Masiroznak a szentesi huszárok,
Édes anyám, én is közéjük állok,
Adnak lovat, adnak szénát, zabot is,
Piros barna kis lányt is!
163.
Meg akarnám én azt tudni:
El fog-e kend engem venni?
– Nem is kell azt emlegetni,
Soha sem lesz abból semmi!
164.
Még azt mondja az osztrák:
Nem lesz több Magyarország.
Hej, hazudik az osztrák:
Mindig lesz Magyarország!
165.
Még azt mondja nekem az édes anyám:
Kutya vérű, nem élsz te már igazán!
– Isten tudja, édes anyám, hogy élek,
Egy igazért két lopottat cserélek.
166.
Még azt mondják, hogy én korhely vagyok,
Éjjel-nappal a korcsmában lakok;
Ne hányja azt senki a szememre,
Ha iszok is, a magam pénzire!
167.
Megfogtam az eke szarvát,
Felszántottam kertem alját.
Ne teremjen földi-borzát,
Hanem csak mind bazsarózsát.
168.
Meghalok Csurgóért, de nem a váráért,
Hej, nem a váráért, csak egyik utczáért,
De nem az utczáért, csak egyik házáért,
Ebben növekedett barna galambomért!
169.
Megizenem a babámnak levélbe,
Hogy előttem senkit meg ne öleljen,
Mert nehéz azt igaz szivnek elnézni,
Mikor látja, kedvesét más öleli.
170.
Meg kell a buzának érni,
Mert minden nap új szél éri.
Meg kell szivemnek hasadni,
Mert mindennap új bú éri.
171.
Megzörgettem a galambom ablakát,
Éppen akkor vetette föl az ágyát,
Éppen akkor vetette föl az ágyát,
Rozmarinnal söprötte ki szobáját.
172.
Mért ragyog a sok csillag az égen?
Mért nyilik a sok virág a réten?
Miért dalol a sok madár az erdőn,
Ha nincs nekem igazszivű szeretőm?
173.
Mezitláb a czigánylegény,
Ugy didereg, fázik szegény!
Majd kizöldül fa levele
Betakarózhatik vele!
174.
Mikor a világra jöttem,
Nem törődött senki vélem.
Bölcsőm volt a zöld mező,
Keresztelőm az eső.
175.
Mikor megyek az oltárhoz esküdni,
Egyik könnyem a másikat ott éri.
Jaj, istenem, hogy lehet itt esküdni,
Soh’se tudom tiszta szívből szeretni!
176.
Mind azt mondja ez a kis lány: vegyem el,
Azt sem kérdi, hogy én mivel tartom el.
Eltartom én tisztabúza kenyérrel,
Hej! a piros rózsa gyenge levelével.
177.
Mind azt mondják: legyek páva,
A rózsámnak legyek párja.
A tavaszon páva leszek,
A rózsámnak párja leszek.
178.
Mindennek azt kommendálom;
Gyászvirágot ne gyomláljon.
Mert én egyszer azt gyomláltam,
A rózsámtól meg is váltam.
179.
Minek van énreám másnak gondja?
Én nem nézem, ki a más galambja!
Mért járnak az enyém után mások?
Másé után én sohasem járok!
180.
Mink vagyunk a rózsák,
Mink szeretjük egymást,
Szép, piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást!
181.
Nagy árnyéka van a fának,
Nagy hire van a szép lánynak.
Ugy folyik annak a hire,
Mint Dunába Garam vize.
182.
Nagy az én rózsám ereje,
Kilencz pandur sem bir vele,
De ha az én szavam hallja,
Sirva borul az asztalra.
183.
Ne busuljon komámasszony,
Csak az isten rozsot adjon!
Addig iszunk, míg egy ló lesz,
Azután a lúg is jó lesz.
184.
Négy ökröt adtam egy lóért,
Negyven tallért egy patkóért,
Csókot adtam egy szép lányért,
El nem hagynám a világért!
185.
Ne kapj olyan nagyon
A német hadnagyon,
Bugyogója vagyon,
Menykő csapja agyon!
186.
Ne készíts nagy palotákat jóbarátid számára
Kik borodra beköszöntnek, ott hagynak elfogytára.
Egy kis lóczára mind ráfér, ki igaz barátod
S utoljára magad maradsz azon is, meglátod!
187.
Nem bánom én, ha rám szakad is az ég,
Ugyis mindig krumpli-leves az ebéd.
Krumpli-leves, mellé meg-meg semmi más,
Vacsorára elég lesz egy – sohajtás!
188.
Nem forog a szent-iványi szitás malom,
Még én meg nem igazgatom;
Szomorú a kis galambom,
Még én még nem vigasztalom.
189.
Nem kell hinni a mostani leánynak
Két szine van mint a jeges almának.
Mer’ a leány olyan mint a jeges fa,
Rásüt a nap, leolvad a jég róla.
190.
Nem kell nekem ez a csárdás szerető,
Van már nekem, adott a jó Teremtő.
Szép is, jó is, szeret engem kedvemre,
Nem vet ez majd annyit az én szememre.
191.
Nem messze van, nem messze van karácsony,
Ez a kis lány, ez a kis lány menyasszony.
Én leszek a, én leszek a vőfélye,
Hej de nem a, de nem a vőlegénye!
192.
Nem szeretlek másért:
Két piros orczádért,
Szemed járásáért,
Szád mosolygásáért.
193.
Ne tőccsetek, ne tőccsetek,
Nem iszom,
Hisz lássátok, hogy a fejem
Sem birom.
Nem is iszom, hogy én a bort
Szeretem,
Azért iszom, mert rávisz a
Szerelem.
194.
Nincsen nagyobb gyötrelem,
Mint a titkos szerelem.
Mert a ki azt próbálja
Nincsen boldog órája.
195.
Nincsen olyan keserűség,
Mint a kikapó feleség.
Nincsen olyan szomorúság,
Mint az egyedül-valóság!
196.
Nincsen pénzem, van erszényem,
Jó bort ihatnám.
Nincsen lovam, van kantárom,
Lovagolhatnám.
Ej, haj! nincs szeretőm,
Házasodhatnám.
197.
Nincs jobb étel a turóslepénynél,
Nincs szebb legény a kovácslegénynél;
Úgy is illik reá a csók,
Mint a szegeletbe a pók.
198.
Nincs már nekem szeretőm,
Csak egy veres keszkenőm!
Gondolom a szeretőm…
Csókolom a keszkenőm.
199.
Nincs szebb virág a leánynál,
De szomorúbb sincsen annál,
Mert nem tudja, ki veszi el,
Kivel veri meg az isten.
200.
Nincs szebb virág mint a fehér liliom,
Nincs szebb leány, mint az én kis galambom.
Nem is adnám egész világ kincséért,
A tengernek valamennyi gyöngyéért!
201.
Oh de esik, oh de borul,
Oh de fázom bal oldalrul!
Oh de fázik az a karom,
Kivel rózsámat takarom!
202.
Oh de parányi kis csupor,
De parányi tűznél felforr!
Hej elmulik nagy hirtelen
Ez a parányi szerelem!
203.
Oh, hogy fülemile-
Madár nem lehetek!
Kis kertedbe, rózsám,
Fészket nem verhetek!
204.
Oh te szegény denevér,
Se nem madár, se’ egér,
Az unitárus legény
Se’ pogány, se keresztény.
205.
Olyan szeretőm van nékem,
Hazáig elkisér engem;
Kétszer jön fel a holdvilág
Mikor magától elbocsát.
206.
Orosházi alé alatt,
Három kis lány rózsát arat,
Rózsát arat bokrétának,
Szeretőt keres magának.
207.
Pástyi Örzse háza vége leszakadt.
Tuzok Jóska egy darabbal elszaladt.
Ne bántsa kend, édes anyám, hadd vigye,
Utoljára ugyis a’ lesz a veje!
208.
Piros alma pirosodjál,
Kis legény, ne házasodjál!
Gyönge vagy a házasságra,
Az viszen a más világra!
209.
Pokol kapujába egy nagy cserfa vala,
Annak minden ágán egy-egy varga vala,
A szél megzúdula, a fa meglódula,
Arról a sok varga mind pokolra hulla.
210.
Réten, réten, réten jártam az este,
A vadludat megfogtam a fészkibe,
Körül van a fészke rakva libával,
Mint a szivem a nagy szomorúsággal.
211.
Ritka rendet vágtam,
Sűrű boglyát raktam.
Minden boglya alatt
Egy pár csókot kaptam.
212.
Rózsám tegnap megkéretett,
Édes anyám nem engedett.
Mert nincs rózsámnak egyebe,
Csak a szive s két tenyere!
213.
Sajó vize zavarodik,
A galambom házasodik.
Ki elcsalta, éljen vele,
De ne legyen boldog vele!
214.
Sárga csikó, csengő rajta,
Menyasszonyért megyünk rajta,
Megállunk majd egy utczába,
A galambom udvarába!
215.
Sárga csikóm rézpatkója –
Jegyet váltunk húshagyóra.
Jegybe adom a szivemet,
Te meg nekem a tiedet!
216.
Sárga dinnye, görög dinnye, csipkefa,
A kit adtam, a gyürűmet, add vissza.
Tudom szived álnokságát,
Hozzám való hamisságát!
217.
Sárga virág fekete közepe,
Jaj de gyászos a rózsám élete!
Hogyne volna gyászos az élete:
Mindörökké katona a neve.
218.
Sötét az ég, még csak csillag sem ragyog,
Én istenem, jaj de árva is vagyok!
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm,
Bár magához venne a jó Teremtőm!
219.
Sül a liba, sül a kalács,
Papot illet a szentirás,
Urat, urfit a sétálás,
Szegény legényt a vándorlás.
220.
Szabad madár vagy te rózsám,
Mégis ritkán jösz el hozzám.
Ha én olyan szabad volnék:
Éjjel, nappal nálad volnék!
221.
Szánt az eke, szépen pereg a járma,
Jártam hozzád tizenhárom határra.
Tapodtam már én a sarat eleget,
Még sem szánt meg szíved, lelked engemet.
222.
Száraz ágon nincsen levél,
Tisza szélin nincsen legény;
Mind elvitték katonának,
Kit huszárnak, kit bakának.
223.
Száraz ágra ráfutott a fityfene,
Irigyemből ötöt-hatot megenne,
Irigyemből ötöt-hatot megenne,
Akkor nekem több irigyem nem lenne!
224.
Száraz fából könnyű hidat csinálni.
Aj be bajos jó szeretőt találni.
Száraz fahid megbírja a szekeret.
Szőke kis lány csal meg legényt eleget.
225.
Száraz paszuly, száraz paszuly az ágy alatt,
Hej, de réges, réges-régen nem láttalak!
Ha nem látlak vasárnapig,
Megszakad a szivem addig.
226.
Szeged felől beborult az ég alja,
Ez a kis lány a babáját siratja.
Ne sirj, kis lány, ne bánkódjál babádon.
Hisz a madár sem hál mindig egy ágon.
227.
Szentes felől jön egy szeles felhő,
Szaladj kis lány, mert megver az eső.
De te, rózsám, ne szaladj előle,
Itt a subám, betakarlak véle.
228.
Szentgerlicze: szekercze,
Harasztkerék a nyele.
Azon alól Madaras,
Ott a leány hat garas.
Azon alul nem adják,
Inkább magnak meghagyják.
229.
Szép a csillag, homályos a holdvilág,
Jó annak, ki becsületjére vigyáz.
Én a tavaly nem vigyáztam reája,
Beleestem a nagy világ szájába.
230.
Szép a huszár, ha felül a lovára,
Ha letekint a bal kesej lábára,
Kesej lába, csillagos a homlokja,
A babája a kapuba siratja.
231.
Szép állat az őz a gyors futásban,
De még szebb a lány a magyar tánczban;
Ha magához kapja párja,
Mint a szellő csak ugy járja.
232.
Szép a szép ló, ha szépen felnyergelik,
Szép a rózsám, ha szépen felöltözik.
Ha végigmegy az udvaron előttem,
A lélek is csakúgy röpköd belőlem!
233.
Szép a virágos fa
Május hónapjába,
Ezerszer szebb a lány
Jegyesi korába!
234.
Szép az alma az ágtetőn,
De százszor szebb a szeretőm,
Fehér orczája, mint a hó,
Holdvilágnál csókolni jó.
235.
Szépen szól a hegedű,
Mert az üres belülrűl;
Szép a leány kivülrűl,
Ezermester belülrűl.
236.
Szeretem a madárkát,
De még inkább a lánykát.
Mert a madár elrepül,
A kis leány mellém ül.
237.
Szeretőmnek szerettelek,
De férjeműl nem szeretlek,
De férjeműl nem szeretlek,
Mert nagyon megösmertelek.
238.
Szomoru a kis furulyám nótája,
Enyém volt a falu legszebb leánya;
Addig-addig ölelgettem,
Csókolgattam, szerettem,
Amig egyszer a másé lett –
No, de sebaj! én is másat kerestem!
239.
Szomorúan fujdogál az őszi szél,
Árvább vagyok, mint a hulló falevél;
Megsiratja, megsiratja
Őszi szél a levelet,
Senki az én hervadozó szivemet.
240.
Szomoru fűz hullatja levelét,
Barna kis lány siratja kedvesét;
Olyan árva, mint a madár az ágon,
Kedvesének meg nem bocsát
Sem ezen, sem a másvilágon.
241.
Tán azt hiszed, mákvirág,
Belőled áll a világ?
Van náladnál szebb virág
Abból sem áll a világ!
242.
Tedd le, rózsám, a szürödet,
Hadd ugorjam veled egyet.
– Nem teszem le a szürömet,
Ugyis ugrom veled egyet!
243.
Térden állva mennék,
Galambom, Rómába,
Csak veled lehetnék
Egy fertály órára!
244.
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek véled.
Mentől jobban tiltnak tőled,
Annál jobban szólok véled!
245.
Tiszán innen, Tiszán túl,
Nem félek én a lánytúl,
Belenézek szemébe:
Belelátok szivébe!
246.
Tisza szélén egy nagy nyárfa tövibe
Barna leány űl a legény ölibe.
Legény nézi folyó vize nagy habját,
Leány nézi a ragyogós csillagját.
247.
Tiszta buza virágjában elfagyott,
Szeretőm, a falu gyöngye, elhagyott;
Soh’se hiszem, hogy a buza elfagyjon,
Szeretőm, a falu gyöngye, elhagyjon!
248.
Tiszta lisztből sütik a lágy kenyeret,
Hej, csak az fáj, hogy a babám nem szeret!
Ha nem szeret, válaszszon mást magának,
Nem tudok én könyörögni a lánynak.
249.
Tudtam én azt, tudom is,
Hogy a leány mind hamis.
Ej, mikor imádkozik is,
Legényt kiván akkor is.
250.
Túl a Dunán, nem messze,
Tarka szoknyás menyecske.
Ugy szerette az urát,
Hogy kirugta két fogát.
251.
Túl a vizen Nemestőke,
Szebb a barna, mint a szőke,
A barnától vámot kérnek,
A szőkére rá se néznek.
252.
Tulsó soron megy egy legény
Még a lépése is kevély;
Olyan csárdás a kalapja,
Még a nap is megáll rajta!
253.
Úgy mulatok, úgy vigadok,
Mutatom, hogy boldog vagyok.
Mintha nem fájna semmisem,
Pedig akkor sír a lelkem.
254.
Uj-Aradon ég a világ egy házba,
Barna kis lány hajladozik magába.
Barna kis lány, ne hajladozz, gyere ki,
Régen vár már a szeretőd ide ki!
255.
Ujvároson van egy rongyos csárda,
Ottann iszik egy legény bujába.
Igyál pajtás, igyál utoljára,
Holnap visznek nagy Itáliába!
256.
Valamennyi fehér szőlő mind bajor,
Valamennyi barna legény mind lator.
Veszett volna abba kevély anyjába!
De sok kis lányt megcsalt gyönge korába.
257.
Van komának ifju neje,
De megromlott agyveleje,
Sokat füstöl a pipája,
De többet a koponyája.
258.
Van mán kis szék, csak lába kék,
Van már gyerek, csak apja kék,
Mama is van, koma is van,
Apja egy sincs, pedig sok van.
259.
Van nekem egy imádságos kis könyvem,
Ha benézek, mint a zápor, hull könnyem;
Kis könyvembe csak az vagyon beírva:
Érted megyek kedves rózsám, a sírba.
260.
Vásárhelyi kerek puszta,
De sok híres betyár lakta!
Én is laktam kis ideig:
Harminczhárom esztendeig!
261.
Vége Vig Andrásnak,
Most neki sirt ásnak,
Ma ásnak Andrásnak,
Holnap ásnak másnak.
262.
Végigmegyek a temetőn,
Eszembe jut a szeretőm,
De mihaszna jut eszembe,
Mikor már el van temetve!
263.
Végy el engem, kincsem,
Kész a kilencz ingem, –
Ujja hías, válla likas,
Egy csepp alja sincsen!
264.
Vén banya, száraz tuskó,
Vesd a kemenczébe, –
Szép menyecske, piros alma,
Fordulj az ölembe!
265.
Virágos kert közepibe
Énekel a fülemile.
Fülemile mind azt fujja:
Valamennyi legény csalfa.
266.
Vizet iszom, mikor kedvem tartja,
Azt is csak úgy, ha édesem adja,
Azt is csak úgy, ha szájából adja,
Mint a galamb, ha társát itatja.
267.
Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom,
Tíz elhagyott, tiz elhagyott maradt három.
Kettő megcsalt, maradt csak egy:
Azt az egyet, azt az egyet én csalom meg!
268.
Vörös korsó, égett bor,
Kályhába bujt a rektor.
– Jöjjön ki, rektor uram,
Nincs már itthon az uram!
269.
Zavaros a Duna, nincs tisztogatója,
Szomoru a szívem, nincs vigasztalója;
Zavaros Dunának lesz tisztogatója,
Szomorú szivemnek lesz vigasztalója.
270.
Zavaros a Nyárád vize,
Szőke kis lány fürdik benne,
Én is megfürdöttem benne,
Reám ragadt a szerelme.
271.
Zöld leveles diófa,
Rám borul az árnyéka.
Hej, haj, ha lehull a levele,
Koporsó lesz belőle.
272.
Zöld vetés közt keskeny az ut, –
Én csak akkor kapok, ha jut,
Akkor kapok csókot lánytól,
Ha más elveri magától!