(Gyalog masirozó huszárok énekelték, a katonabandát utánozzák vele).
Nincs szebb madár a fecskénél
Bumsztirári, bumsztirári
Galambom,
Fehérlábú menyecskénél,
Bumsztirári, bumsztirári
Galambom,
Fehér lábát mosogatja
Bumsztirári, galambom,
Hideg a víz, nem állhatja,
Bumsztirári, bumsztirári,
Galambom.
Árokparton szól a haris,
Bumsztirári, bumsztirári,
Galambom.
Megfogom a mejjed, Maris,
Bumsztirári, bumsztirári,
Galambom.
Ha megfogod, mit érsz véle,
Bumsztirári, galambom,
Tele lesz a markod véle,
Bumsztirári, bumsztirári,
Galambom.
*
Körülbelül ez a nóta a határ, a meddig a kinyomtatásban el lehet menni.
Kár, hogy azt, a mi a határon túl van, nem szokták a népköltési
gyűjtemények fölvenni. Mert ezekben minden illetlenségük mellett
rengeteg jókedv, elmésség, sőt némelyikben mély szomorúság és igazi
költészet van.