Kisded históriák véletlen találkahelye ez a könyv, melyet most már
kezdek nagyon az enyémnek s féltenivalóan Ady-könyvnek tartani. Csaknem
háromszáz ujság-novellácskám csomójából huzogattam ki és össze,
találomra és mutatóba. Néha nemcsak durva muszájból vagy szükséges
pénzért történt ugyanis meg, hogy a verseim elégedetlenkedtek,
kikivánkoztak a líra fegyházából s távoli mezőket akartak látni a mások
szemein át vagy legalább is ebben a hitben. Azután egy kis hetvenkedés
is bántott: megmutatni, hogy ilyeneket is tudok, ha akarok. Így együtt
azonban csak azt látom, hogy szerencsésen kapkodtam össze a sokból egy
könyvrevalót. És csak azt érzem, hogy ezuttal más formájú versekkel
állok azok elé, akik olvasnak, szeretnek, utálnak vagy megszoktak. Ekkor
s így vált fontossá, enyémmé és szerelmesemmé e könyv, melybe annyi
Ady-dal temetődött el. Hiszek abban, hogy az igazi zene, az igazi dal
onnan száll, ahol már a Halál a birtokos úr. Akik a versíró Adyt
becsülik, hallják ki e könyvből a Halál dominiumáról hazabandukoló
aratók énekét. Szóval szeretettel nézzék az ilyen Ady-verseket is kissé
ködszerű történés-kosztümeikben. Hiszen alapjában semmi sem történik a
világon, csak amit érzünk, de – így is történhetik.
Budapest, 1910. október hava.