Jobbadán gazda szerencsésen megérkezett Amerikába s utközben megirt
levelei közül kettőt a háziur azonnal postára tett. Ezek a következők:
_Harmadik levél._
Tisztelt Nagyságod!
Másnap a Nagyságos ur, kalaptalanságom révén ürügyet találván, egy
matrózsipka fejemrei illetékességét tette szóvá. Részemről tiltakozás
ellenesete nem foroghatott fenn, mert alárendeltségi érzetemmel párosult
a kalaphiány türhetetlensége. Beleegyezési helyeslésem után megkötötte
az alku vásárát egy cethalzsiros fekete sapkát illetőleg, mely azonban
fejbőségem térfogatát tekintve, szüknek bizonyult, azért én
szalmakalapot inditványoztam, javaslatilag, tényleg. A nagyságos ur
helyeslése találkozván a kalap árával, a kalap birtoka csakhamar
részemen volt s azonnali betáblázása a fejemre kideritette a teljes
passzolást.
Hallgatási kérelmem, multkori kalapveszteségemre nézve és nőmet
illetőleg, ilyenformán fölöslegessé vált, mivel az uj kalapért az
elégtétel a nagyságos ur erszényében rejlett, a mi nőm szivfájdalmait
elviselhetőkké teszi. Azért kérem őt kimeritő értesités által a
tájékozás medrébe terelni. Köszönöm.
A pipázásra vonatkozó hátramaradottság a hajón fenforgó idegenek közt
erősen észlelhető. Mikor tajtékpipámat, ezüstkupakkal és nemzetiszinü
bojttal, legelőször a födélzeten megtöltve és rágyujtva, pöfékelés utján
bemutattam, egy tiszt odajött és fogaim mellékéről kihuzván, nem adta
vissza. Elbámulás után határozott _miérttel_ kutatván az indokolást, a
pipa nagyságában rejlő tüzveszedelem mentségéhez folyamodtak, katlannak
állitván a tajtom nagy öblözetében sercegő hazai muskatály-dohányt.
Utalva pipázási lehetetlenségem szenvedő állapotára, kis makrapipát
nyertem válaszul, melyet azonnali próbatevéssel kezeltem. A tömés sikere
kielégitő, habár az öböl térfogata elenyésző csekély. A rágyujtás kényes
és nem kecsegtető kisérlet, mely a bajuszt elégéssel fenyegeti. Tajtom
hosszu nyeléért esedeztem, kapitányilag, de tengeren bizalmatlanság
uralkodik minden pipa iránt, mely a szemtől távol tölti napjait,
miközben a dohányégés benne folyamatban van. Még a tüzoltófőparancsnok
személye is bizalmatlansági tényező, mikor tengerenni pipázás
engedelméről van szó. Nem firtattam tovább a szabályrendelet
illetéktelen beavatkozási erőszakosságának ellenzését. Minek?
Megtöltöttem tajt-pipám kis unokagyermekét muskatálylyal és átadván
földszinti szabólaktársamnak, rágyujtási kérelemmel fordultam hozzá.
Szabólaktársam bajuszhiánya indokolja ezen saját találmányu ötletem
végrehajtásában a személyválasztást. A szabó rágyujtási három
szipákolása után a pipa azonnali visszavételét eszközöltem, s a
szipákolásnak részemrőli folytatása következett. Igy mentettem meg
bajuszom csuffátételét, az elégés kizárásával.
De az élvezet nagysága nem felelt meg ötletem sikerének. A makra,
kupakhiány és szárrövidség miatt, orromba füstölgött, s tekintetemet
marta. Köhögés bekövetkezése, könnyezés ködfátyola, s nyelvbőr hiányom
közeledése, a pipázás gyors abbahagyására birtak, földhözvágás utján, a
mi ingerültségi kirohanásra birta személyzet gorombábbjait.
– Minek neveztek? – kérdém nyugodt lélekkel a nagyságos urat.
– Marhának, – felelt ő nagysága halkitott suttogással, tekintettel
alelnöki tekintélyem érzékenységére.
– Idegen nyelv nem számit. Csakis a becikkelyezett államnyelv
becsületsértése állapithatja meg a rágalmazást.
Igy maradtam sikerrel tekintélyi magaslatomon, egyuttal rendreutasitva a
gorombasági jogtiprás gyakorló tengerészeit. Mint mindig.
_Negyedik levél._
Tekintetes ur! Kellemetlenségi érzés fogja el a lelket, mikor a leves ki
van tálalva, az asztal pedig bicceg. A férfiu öklével üt rá, hogy neje
siessen a papirossal, melynek láb alá tolása az asztal európai
egyensulyát megszilárditja. Nohát tessen nyilvánossági joggal felruházni
azon kijelentésemet, hogy tengeren az asztalnak nem egy, hanem mind a
négy lába inog egyszerre. Ez szent.
Ilyet értem én személyesen a Merikába menet. A vihar alatt. A
szárazföldi vihart ez semmiségi panaszszal illeti. Esik az eső ott is,
de földre talál és elfolyik a kanálisban, mig a Dunára nem akad. De ha
itt az eső leesik, csak vizre talál, hová folyjon szegény? Ott marad és
elkeveredik a többi vizzel, fölereszti a tengert, higabb lesz és ha
sokáig esik, másnap már nem olyan sós a tenger és meg is lehet inni,
szegzárdival.
Ágyamban a fekvés lehetetlenséggé vált, mert kidobott a szoba közepére;
a szoba közepéről a falnak való röpülés kellemetlenségét élveztem. Ha a
födélzet szabad levegőjének szivását kezdtem, az idegenek megfogtak és
betuszkoltak a nagy szálába, melyben csak ebéd idején szoktunk
megjelenést tanusitani.
Másnap megint csak fölmentem, kapitányilag intézkedést kérni, a horgony
lebocsátására, hogy a hajó fix állapota, mint mozdulatlan helyzet,
mozgásunk szabadságát visszavivja. Megint betuszkoltnak érezvén magam a
nagy terembe, mit láttam? A kormányos nevenapját ülő kivándorlók
hevertek szerteszéjjel össze, s elannyira sokat ittak, hogy mind
rosszullétnek örvendtek. Gyönge legények ezen tisztelt embertársak, mert
a hallomás értesitése szerint, nem oly sok vala az ivás mennyisége.