A
MAGYAR NÉPKÖLTÉS
GYÖNGYEI
*
A LEGSZEBB NÉPDALOK GYÜJTEMÉNYE
ÖSSZEÁLLITOTTA
BENEDEK ELEK
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM R. TÁRS. KIADÁSA
1896
Budapest, 1896. Az Athenaeum r. társ. könyvny.
Az olvasónak.
Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna a
magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van művelt
nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a költésével, mint a
magyar. Népköltési gyüjteményeink szép számmal vannak, de a nagyközönség
azokat nem ismeri. Költőink is – tisztelet a kevés számú kivételnek –
nem ismerik a magyar népköltést. Legalább műveiken nem látszik meg, hogy
időnként a népköltés üdítő, erősítő forrásához fordulnának. A
nagyközönséget nem tudom hibáztatni a látszólagos közönyért. Kevés
embernek van pénze arra, hogy megszerezze összes népköltési
gyűjteményeinket s ha megszerezné is, nehezen nyerhetne tiszta képet a
népköltés igazi értékéről; egy igazán szép dalnak a hatását tiz-husz
utána következő, éppenséggel nem költői becsű dal zavarná meg. És ez
természetes, mert gyűjtőink a népköltés termékeinek összegyűjtésénél nem
a nagy közönségre gondoltak. Jóformán mindent fölszedtek, ami a néptől
való, egyik-másik e tekintetben túlságba is csapott s igy a mi
népköltési gyűjteményeinknek első sorban a tudósok és költők vehetnék
hasznát. Ha vennék. A nyelvtudósokra nem is lehet panasz, a költőkre
annál nagyobb. Megkárositották nemcsak magukat, de a közönséget is.
Ebből a néhány előrebocsátott sorból a figyelmes olvasó nyilván látja
már, hogy mely czélt akarok szolgálni e könyvemmel: könnyiteni akarok a
nagyközönség dolgán, meg a poétákén is. A mennyire én meg tudtam itélni,
a magyar népköltés gyöngyeit válogattam össze. Azokat, melyeknek igazi
költői becsük van. Azokat, melyek egy valódi költő műveinek hatását
teszik az olvasóra. A melyek nem kérnek elnézést az olvasótól: nézd el
fogyatkozásaimat, hisz az együgyü nép lelkéből fakadtam.
Valamint egy költő műveinek legjavával igyekszik a nagyközönség elé
lépni, azonképpen a nép is e könyvben költésének a legjavával lép
elétek. Képzeljétek, hogy e könyvnek minden dala egy szivnek és egy
elmének a műve. Fel is hivom a figyelmet különösen a _Kesergő
szerelem_-re, melyet úgy igyekeztem összeállitani, hogy egy szerető sziv
kesergésének tessék az egész cziklus. Egy szerető sziv kesergi el itt
boldogtalan szerelmét, nagy búját, bánatát, csak az utolsó dalban
csillan fel a boldogság reménye, mely valósággá válik aztán a következő
cziklusban: a _Boldog szerelemben_…
*
Nem állitom én, hogy e kötet minden dala egytől egyig a néptől való.
Vannak itt nóták, melyek ismeretlen régi költők művei, de fölvettem e
könyvbe szándékosan, mert az igazi népköltés hatását tették rám s
teszik, azt hiszem, az olvasóra is. Sőt van e kötetben egy pár dal,
ismert költőtől is, a mit én a könyv kinyomatása után vettem észre; de
ez nem annyira az én gyarlóságomat bizonyitja, mint inkább ama költőknek
Istentől nyert nagy tehetségét, melylyel tévedésbe tudják ejteni azokat
is, kik meglehetősen ismerik a nép eszejárását, érzelmi világát, a
népdaloknak hangját és formáját. Ám ilyen költőnk kevés van. A régiek
közül _Petőfi_, _Tompa_ és _Tóth_ Kálmán. Az élők közűl egy: _Pósa_
Lajos, kinek nótáit dalos ajkára vette a nép.
*
Vajjon elértem-e abbeli czélomat, hogy a nagyközönség e könyvből
megismerje az igazi magyar népköltést? Hogy a serdülő ifjuság, melyre
különös tekintettel voltam, erkölcsi megmételyezés veszedelme nélkül
vehesse kezébe e könyvet? Ujra meg ujra átolvastam könyvemet, s erős a
hitem, hogy nyugodt lélekkel bocsáthatom utjára mind a két tekintetben.
Valamint a _Magyar Mese- és Mondavilág_ cz. könyvemben csak azoknak a
meséknek és mondáknak adtam, népi karakterük megőrzésével, irodalmi
formát, melyeket alkalmasaknak véltem arra, hogy nagyok és kicsinyek
igaz lelki gyönyörűséggel és haszonnal olvashassák, épp úgy e könyvembe
is csak azokat a dalokat vettem föl, melyek, az én itéletem szerint,
valóban _gyöngyök_, igazi gyöngyök s melyeket nagyok és kicsinyek
gyönyörűséggel és haszonnal olvashatnak.
Egy-egy dal számtalan változatban forog a nép ajkán s én e változatokból
vagy a legtökéletesebbet vettem föl e könyvbe vagy a sokból egyet
csináltam. Különös gondom volt arra is, hogy oly dalokból, melyek
tiz-husz strófásak, de melyeket csak a dallam tart össze, az egyes
strófák közt értelmi összetartozás azonban nincs, kivegyem azt a
két-három strófát, melyek valóban összetartoznak. Többnyire ilyen,
egymással össze nem függő, több strófás dalokból valók azok a két-négy
soros dalok is, melyeket _Szálló dalok_ czime alatt vettem föl a kötet
végére. Ezek a többnyire epigrammszerű dalok mindmegannyi értékes
gyöngyszemei a népköltésnek, melyeket, azt hiszem, kár lett volna
azokban a hosszú, terjengős nótákban hagyni, a hol valósággal el voltak
temetve.
*
És ezzel elmondtam mindent, a mit körülbelül szükségesnek véltem
elmondani, a könyv magyarázatáúl. Vajha, a közönség azzal a szeretettel
fogadná ezt is, mint társát, a _Magyar Mese- és Mondavilág_-ot.
Mindkettő egy czélt szolgál s mindkettőt egy alkalom szülte, egy nagy
alkalom: a magyar nemzet ezer éves ünnepe. Az utolsó két esztendőnek jó
részében mind azon munkálkodtam, hogy nemzetemnek erre az ünnepre
adhassam át a magyar népköltés szinét-javát, dalban és mesében.
Isten megsegitett ebbeli törekvésemben. Áldassék érette az ő szent neve.
_Kis-Baczon_, 1895. augusztus havában.
=Benedek Elek.=
TÁRGYMUTATÓ.
A baraczkfa pirossal virágzik 305
A berencsi utczát 299
Ablakomon ne koczogtass 61
A Csap-utczán végig 41
Addig a házamból 299
Addig bánom 42
Adj kezembe egy pohár bort 189
A fekete holló 7
A fényes csillag is 302
A fogoly katona 225
A gőzösnek 146
A gulyás szeretője 267
A hideg szél fujdogál 301
A hol én elmegyek, még a fák is sirnak 4
A huszárok 316
A hű leány 293
A jegenye 27
A kardomnak markolatja ezüstből 123
A kinek nincs szeretője 66
A királyfi 268
A kit az én szivem szeret 52
Akkor lesz 150
Akkor volna szép 174
Akkor zengett Buda vára 125
A kutasi csárda 199
A legszebb virág 262
Alsó-bátki nagy toronyba 36
Aluszol-e, te juhász? 214
A malomba mentem 21
Amoda egy virág 158
Amoda van egy kis kerek erdő 153
Amott kerekedik 27
Amott látod 106
A megcsalt leány 296
A megölt legény 287
A molnár inasa 275
Angyal Bandi 294
A párja vesztett gerlicze 267
A pozsonyi kisasszony 208
A rab legény 261
Arany ezüstért 303
»Argyélus« 276
Arra járjunk, arra 91
A rédicsi patak parton 165
A sági biró leánya 243
A subámnak 169
Asszuszőlős, átalag 190
A szerelem 313
A székely katona 235
A szőregi utcza 13
A tárnoki hires urak 206
A Tiszából a Dunába 49
A világot csak nevettem 301
Az a kis lány 80
Az alapi ménes 198
Az alapi tó szélében 202
Az alföldi csikós 110
Az alföldnek sik mezején 83
Az árva leány 255
Az áspiskigyó 246
Az ég alatt 17
Az én rózsám 62
Az erdőben 209
Azért csillag 318
Azért hogy én szegény vagyok 81
Az eső is esik 175
Az ispánné leánya 286
Az ökör a földet 78
Azt gondolod 53
Azt gondolom, hogy az eső 31
Azt hallottam Várad felől 183
Azt mondják 54
Azt üzenték 214
Áldd meg Isten azt az utczát 25
Áll a verbunk, tánczoljunk 117
Állj előmbe rózsám 50
Álom, álom, édes álmom 66
Ángyom, ángyom 221
Árokparti csalány 13
Árva az a madár 8
Árva giliczéről 245
Árva vagyok 77
Ázom, ázom 44
Bajusz kell a magyarnak 118
Bakatoborzó 113
Balatonon jár a hajó 84
Bárcsak hamar 174
Bécsi kendő, lobogós 320
Befujta az utat 173
Berki, Berki, szegény Berki 217
Be sok falut 160
Be van az én szüröm ujja 167
Biró Máté 249
Bíró uram, bátyám uram 203
Bogár Imre 291
Bor, bor, bor, bor 187
Bort, bort, korcsmárosné 189
Bort iszom én, nem vizet 188
Bujdosik az elmém 314
Bujdosik a kedves rózsám 53
Bujdosik az árva madár 49
Bús az idő 38
Búsultam én, búsulok is 313
Búza, búza, be szép tábla búza 172
Csak azért szeretek falu végén lakni 72
Csak engem ugat a kutya 192
Csak még egyszer 319
Csalom a szemedet 300
Csaplárosné, gyujts világot 187
Csenke felől 93
Cserebogár, sárga cserebogár 9
Csillagok, csillagok 300
Csillagos az ég 4
Csősz leszek én 166
Dancsuj Dávid 285
Debreczenben kidobolták 197
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa 14
De haragszom a szemedre 309
Dinom-dánom, sógor 181
Egybegyültek 220
Egy leánynyal megkináltak 203
Egy madarat kergettem 300
Egyszer egy barát 191
Egyszer ide 316
Elhervadt a kék ibolya 201
Elmegyek már 50
Elment a madárka 6
Elment az én rózsám 26
Elmenten én a szőllőbe 67
Elvesztettem 288
Erdő, erdő, be szép kerek erdő 164
Erre, erre 310
Esik eső, latom én azt 317
Este akar lenni 43
Este jött a parancsolat 139
Esteledik, alkonyodik 159
Este van már 99
Eszem adta kis barnája 83
Ez a kis lány megy a kutra 94
Ez a szemem ez, ez 59
Ez a szemem, ez az egyik 84
Ez az én szeretőm 92
Ezer esztendeje 123
Ezt a kerek erdőt 177
Édes anyám karján nevelt 35
Édes anyám 134
Édes anyám szült engem 191
Édes anyám rózsafája 43
Édes rózsám 37
Éljen, a ki most iszsza ki 183
Én csak hirül hallom 3
Én Istenem 312
En Istenem mi az oka 303
Én vagyok az, a ki nem jó 40
Én vagyok az, a ki voltam 38
Fakó lovam fel van kantározva 71
Faluvégén 282
Falu végen, szegleten 25
Fáj a szívem 51
Fáj a szívem 305
Fáj a szívem 317
Fáj, fáj, fáj, fáj 133
Fehér ruha 44
Fekete pántlikám 46
Fekete szem, piros orcza 47
Fekete városban 12
Felszállott a páva 132
Férjhez adnám a lányomat 212
Fujd el, jó szél 37
Görög Ilona 229
Gulya, gulya, arany gulya 165
Gyenge a lány 318
Gyere be rózsám, gyere be 86
Gyere, rózsám, az erdőre 306
Gyere pajtás 122
Gyí fel, sárga 91
Gyolcs az ingem 319
Haj, rózsa, rózsa 317
Hallod-e, te barna kis leány 320
Hallod-e te, juhász 163
Ha bemegyek 148
Ha én gólyamadár volnék 129
Ha én rózsa volnék 97
Ha felülök 149
Haja, haja, haja 98
Haja, haja, hajnal akar lenni 53
Hajh, be szépen világít 96
Hajdanában 140
Hajnalodik, harmatozik 61
Ha látom 176
Ha meghalok 309
Ha meghalok, tudom, eltemetnek 42
Ha meguntad rózsám 29
Hamis a szemed 303
Ha nem voltál jó szerető 33
Haragszik a gazda 193
Haragszik a rózsám anyja 74
Haragszom az olyan szóra 75
Haragszom én az olyanra 209
Három alma 308
Három bokor 211
Három csillag van az égen 60
Három éle van a sásnak 318
Három fehér kendőt veszek 80
Három hordó borom van 81
Három icze kendermag 198
Háromszor is 313
Ha te elmégy 75
Ha valaki vigan él 169
Hej, amaz az én rózsám 161
Hej, csicsóka 12
Hej! csillagom 309
Hej, te fényes holdvilágom 32
Hej, gazd’ uram 162
Hej, huj, magyar ember 188
Hej, huj! Sobri pajtás! 289
Hej! sokféle a szerelem 305
Hervad az a rózsa 29
Hogyha folyó 23
Hogyha nékem száz aranyom volna 21
Hortobágyi pusztán 176
Hozott bátya 215
Hová lábad teszed 307
Hová tegyem a subámat 85
Hull immár a fa levele 48
Huszár vagyok, lelkem babám 113
Huzd ki czigány, azt a nótát 183
Huzzák 207
Idegen földre ne siess 320
Ide künn a zöld erdőben 16
Idő, idő 310
Ifjuság 9
Igyál, betyár, múlik a nyár 185
Igyunk, igyunk 182
Irnék, ha lehetne 28
István királyról 105
Isten átkát nem kivánom 43
Isten hozzád, Kecskemét városa 170
Isten hozzád, Nógrád 150
Itt hagynám én ezt a várost 70
Jaj annak a fának 311
Jaj be magas 148
Jaj de édes ez a méz 99
Jaj de édes ez a méz, hopp! 74
Jaj, Istenem 39
Jaj Istenem, de víg voltam 15
Jaj Istenem, de megvertél 307
Jaj Istenem, én hogy élek 301
Jaj már minekünk 110
Jere hozzám 216
Jobb a bor, jobb a bor 185
Jó bor van itt 186
Jól meggondold 304
Jöszte hozzám, szép madárka 310
Juhász legény bundája, hm! 158
Juhász vagyok, búsan őrzöm 166
Julia 241
Kádár Kata 256
Kakas a szemeten 89
Káka tövin költ a rucza 18
Kalapom szememre vágom 10
Kaszás csillag 175
Katonának vagyok írva 129
Kedves rózsám 127
Kék a kötőm kerületi, 47
Két kerekü kordán járok 77
Két út van előttem 22
Kerek az én kalapom 88
Kerek az én kis kalapom 93
Kerek az én kis kalapom 79
Ki az ő édesít 72
Kicsi nemes legény 284
Kifordítom, befordítom 162
Kihajtottam, Virág ökröm 159
Kiöntött a Tisza vize 54
Kiöntött a Tisza vize 168
Kimenék egy hegyre 30
Kinek van, kinek van 72
Kipattant a búza szeme 69
Kisérj ki rózsám síromig 17
Kis-Kanizsán a víz mellett 124
Kis kertemben 31
Kis kertemben 316
Kis kertemben kinyilott az ibolya 306
Kis-Komárom 309
Kis kutya 73
Kis pej lovam térdig sáros 136
Kis szekeres 197
Kiszáradt 32
Ki tanyája ez 175
Ki van a szekerem 305
Kizöldült az erdőfája 173
Komor fölöttem 6
Korcsmárosné 184
Korcsmárosné, de ugat a kutyája 186
Korond között 147
Kossuth Lajos a Bakonyban 142
Kossuth Lajos: édesapám 121
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos! 124
Kőmives Kelemen 237
Könnyebb 315
Könyeimnek záporából 128
Könnyű a németnek 140
Kukoricza szára 100
Lábad akármerre 315
Lám megmondtam 302
Lányok fonják a lenszöszt 218
Látod, rózsám 135
Látom, az életem 146
Látom életemet 16
Legyen úgy, mint régen volt 126
Letörött a kutam gémje 82
Lóra, csikós, lóra! 293
Lyukas a szűröm 200
Madárka 284
Magasan repül a daru 83
Magasan száll a felhő 24
Magyarország édes fia 132
Masiroznak 144
Már eljött 130
Már ezután 212
Már minálunk megismerni 220
Már minálunk verbuválnak 116
Megégett szent-péteri hodály 171
Meghalok csurgóért 302
Meg is házasodnám 203
Megkötöm a lovamat 96
Meg ne mondja, komám asszony 206
Megvettem a szeretőmet 319
Megyek ide 312
Még a galambnak 314
Még azt mondja 210
Még azt mondja az osztrák 142
Mért nincs minden lánynak 15
Micsoda csárda 73
Micsoda erdő ez? 157
Miért az ördögért 315
Miért ragyog 312
Mi fehérlik ott a síkon 125
Mig a leány hajadon 314
Mikor a betyárok 168
Mikor a menyecske 315
Mikor bujdosni 51
Mikor én nőtelen voltam 219
Mikor én nőtelen voltam 205
Mikor masirozunk, kapitány uram? 115
Mikor nyolcz esztendős voltam 132
Minden falu édes hazám 95
Mindenfelől 146
Minek van 311
Mink vagyunk a rózsák 307
Mi magasabb 299
Mondd meg, rózsám, hány inged van 87
Mondd meg édes rózsám 45
Most jöttem a hortobágyi pusztáról 65
Nagy-Abonyban 139
Nagy az én rózsám ereje 311
Nagy a világ 299
Nagy gazda volt 199
Nagy hófuvás van 63
Nagy oka van 35
Nagypénteken 31
Nyalka kurucz 107
Nyisd ki babám az ajtót 87
Négy ökröt adtam 304
Ne higyj a legénynek 317
Ne higy, pajtás, a németnek 117
Ne kapj olyan nagyon 149
Nem anyától lettél 65
Nem átkozlak 40
Nem forog a dorozsmai szélmalom 11
Nem hitted, rózsám 127
Nem kell nekem papiros 136
Nem úgy van most 118
Nem vagy legény 74
Nem vagyok én adós 24
Nem vagyok én oka semminek 19
Nézz, rózsám 92
Nézz, rózsám, a szemembe 131
Nincsen dézsma 205
Nincs édesebb 316
Nincs édesebb 62
Nincsen kedvem 25
Nincsen kedvem 34
Nincs nekem egyebem 8
Nincs szebb virág 67
Nincsen széna, nincsen abrak 62
Nincs szebb virág 311
Nincsen virágos kert 304
Ó, hogy fülemile 317
Ó Istenem 313
Olyan vagy te rózsám 79
Páva, páva 86
Pesten jártam iskolába 218
Piros alma az orczája 307
Piros czipő, piros pántlikára 77
Putnokon már kihajtották a nyájat 142
Rácz-Keresztur felől 290
Rákóczy kis urfi 263
Rákóczi Sámuel 109
Retteg pej paripám 52
Rigó, rigó 148
Ritka búza 308
Rózsa Sándor 281
Rózsa virít, rózsa nyilik 138
Rózsa vagy 97
Rózsa vagy, rózsa vagy 68
Sárga csikó 95
Sárga lábú 140
Sárga ló 151
Sárga rigó, darázsfészek 188
Seprik a szentgyörgyi utczát 134
Sír az apám, sír az anyám 128
Sír az egyik szemem 37
Siroki erdőben 76
Siroki erdőben (románcz) 283
Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak 151
Sorozáskor 290
Söprik a 150
Szabad a madárnak 11
Szabad madár vagy te, rózsám 306
Szabad péntek, szabad szombat 64
Száll a felhő 5
Szállj le holló, szállj le 276
Száraz fűre 169
Szeged felől 314
Szeged felől van egy kerek erdő 163
Szegedi kaszárnya 137
Szegény panyókás németi 213
Szegény vagyok 5
Szemeimet 130
Szennyes az én ingem 125
Szerelem, szerelem 3
Szerelem van minden fűben 318
Szeress 310
Szeress, rózsám 301
Szeretem én magát nagyon 90
Szeretlek, szeretlek 9
Szerettelek, nem kellesz már 19
Szerettelek, nem tagadom 19
Szél hajtja a habot 45
Széles a kedvem 189
Széles az ökröm szarva 68
Széna, széna, széna 95
Szép a baka 144
Szép a tavasz 23
Szép Ilona 236
Szép Julia 233
Szép világja a magyarnak 119
Szivem gyönge szivére 55
Szomorún búg 143
Szól a világ 59
Szólnak a kakasok 48
Szőlőtőke, venyige 64
Találsz, rózsám, találsz 20
Tavasz lesz már 161
Te kerítéd 39
Tera 277
Tisza partján 167
Töltsd meg, fráter, poharamat 181
Trombitálnak, trombitálnak 122
Tudtam én azt 304
Tudjátok-e 190
Túl a Dunán zörög az ég 26
Túl a vizen 306
Ucczu bizony 202
Udvarom, udvarom 145
Udvarhelyről 147
Ugy elmegyek 36
Uram, uram 160
Vagy ülj ide 266
Válás 265
Van kökényfa 98
Várj meg 41
Vásárhelyi kanális 200
Végig megyek 129
Végig mentem az ormódi temetőn 34
Veres bársonykendőt 210
Veszek neki 94
Vetettem violát 14
Világszép Erzsike 273
Virágzik a pipacs 308
Viz alá, viz alá 304
Vörös bársony süvegem 88
Zavaros a Duna 312
Zavaros a Tisza vize 28
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta 172
Zavaros a Tisza vize 33
Zöld az erdő 34
Zöld erdőben 101
Zöld leveles diófa 319
Zúg az erdő, zúg a mező 121
Zsindelyezik 152
Kesergő szerelem.
Szerelem, szerelem…
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál minden fa-levelen?
Minden fa-levelen, diófa levelén,
Hadd szakasztott volna minden szegény legény?
Lám én szakasztottam, de elszalasztottam,
Utána futottam, de el nem foghattam!
Én csak hírül hallom…
Én csak hírül hallom, keseredett szívvel,
Hogy az én édesem mással játszadozik.
Ékesen, kegyesen ölelgeti nyakát,
Kláris ajakával csókolgatja ajkát.
Oda sem mehetek, nem is üzenhetek.
Arról azt gondolja, hogy én mást szeretek;
De ha azt gondolja, hamisan gondolja,
Hamis gondolatja el is kárhoztatja.
Csendesen folyó viz télben megaluszik,
De az én bús szivem soha meg nem nyugszik.
Én csak olyan vagyok, mint szélvészben madár,
Kit a zápor eső elvadászott immár…
Csillagos az ég…
Csillagos az ég, csillagos,
Rózsafa levele harmatos;
Rózsafa levele, szakadj rám,
Kedves édes rózsám, nézz reám.
Csillagos az ég, csillagos,
Bú szállt a szivemre, bánatos;
Akárhová hajtsam fejemet,
Sehol sem találom helyemet.
A hol én elmegyek, még a fák is sirnak…
A hol én elmegyek, még a fák is sirnak,
Gyönge ágaikról levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édesem mást szeret, nem engem.
Szerethettél volna, ha szép nem voltam is,
Mert én szerettelek, ha szép nem voltál is.
Elférhettünk volna ketten egy párnán is,
Megélhettünk volna még a kősziklán is.
Szegény vagyok…
Szegény vagyok, szegénynek születtem,
A rózsámat igazán szerettem.
Az írigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.
Fujja a szél a nyárfa levelét,
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bújdosóvá tett már a szerelem.
Elmegyek én messze utra innen,
A hol senki ismerősöm sincsen.
Elbujdosom a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.
Csipkebokor legyen a szállásom,
A búbánat kísérő pajtásom.
A búbánat, és a rózsám képe…
Isten veled, kis falum, örökre!
Száll a felhő…
Száll a felhő napnyugatról keletre,
Gyönge rózsám, jutok-e még eszedbe?
Nem jutok én soha többet eszedbe,
Más legényt zársz immár a kebeledre.
Ha én téged el tudnálak feledni!…
Rajtad kívül mást is tudnék szeretni!…
De én téged nem tudlak elfeledni,
Rajtad kívül nem tudok mást szeretni!
Komor fölöttem…
Komor fölöttem az ég is,
Elhagyott a reménység is,
A nap is gyászt vont magára,
Nem süt rám piros sugára.
Bús életem, bánat napom,
Fekete gyász alatt lakom,
Fekete gyász, fehér üröm,
Nekem a bánat nem öröm.
Olyan bú van a szivemen,
Két rét hajlott az egeken,
Ha még egy rét hajlott volna,
Szívem ketté hasadt volna.
Feljő a nap, el is halad,
Búban talál s abban is hagy,
Bús anyának bús gyermeke.
Én vagyok annak egyike.
Elmegyek én arr’ a helyre,
Honnét madár se jön erre,
Fészket rakok egy sürübe’,
Bánatfának tetejibe.
Elment a madárka…
Elment a madárka,
Üres a galiczka,
Irja levelébe’:
Visszajő tavaszra.
Ha tavaszra nem jő,
Búzaaratáskor;
Ha akkorra nem jő,
Szilvaaszaláskor;
Ha még akkor sem jő:
Tudom, sohasem jő.
Köszönöm, édesem,
Hogy eddig szerettél,
Arról sem tehetek,
Ha már megvetettél,
Nálamnál szebbeket,
Jobbakat kerestél.
Adjon is az Isten
Szebbet, jobbat, mint én,
Kivel a te szíved
Sohase nyugodjék!
Sohase nyugodjék,
Örökké bánkodjék,
Mint a tenger habja
Örökké hánykodjék!
A fekete holló…
A fekete holló gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek jegybéli mátkámért.
Jegybéli mátkámért mit nem cselekedném!
Tenger sűrű habját kalánnal kimerném,
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybeli mátkámnak gyöngybokrétát kötnék.
Küküllő kövecse kalamáris volna,
Tenger sűrü habja mind tintalé volna,
Mezőn mennyi fűszál, mind pennaszál volna.
Fán a mennyi levél, mind papiros volna:
Bánatom leirni annak is sok volna!
Árva az a madár…
Árva az a madár,
Kinek párja nincsen;
Én is árva vagyok,
Mert szeretőm nincsen.
Veled, rózsám, veled,
Veled voltam egy pár,
De te nálad nélkül
Árva vagyok immár.
Sok helyet bejártam,
Sok szivet próbáltam,
De a magaménak
Párját nem találtam.
Nincs nekem egyebem…
Nincs nekem egyebem a rózsámnál,
A rózsámnál;
Az is zálogba van az anyjánál,
Az anyjánál;
Hej, a ki azt nékem kiváltaná,
Kiváltaná,
Tudom, az Ur Isten megáldaná,
Megáldaná!
Szeretlek, szeretlek…
Szeretlek, szeretlek,
Mint a lágy kenyeret,
Sóhajtok éretted
Egy nap száz ezeret.
Szeretlek, szeretlek,
Csak ne mondd senkinek,
Mig a templom kövén
Össze nem esketnek!
Cserebogár, sárga cserebogár…
Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár.
Azt se kérdem: sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?
Nem kérdem én te tőled, kis madár,
Derül-e még életemre több nyár?
Ugy is hév nyár lankasztja kedvemet,
A mióta ő bírja szívemet.
Ifiuság…
Ifiuság sólyom madár,
Addig víg, míg szabadon jár.
De jaj nekem szegénynek már,
Szívem víg örömet nem vár.
Illik annak keseregni,
Ki világát búval éli,
Szeretőjét más szereti,
Távol nézi s úgy kesergi…
Kalapom szememre vágom…
Kalapom szememre vágom,
Mellette hervad virágom,
Sírva nézem.
Igy múlik el ifjuságom,
Ma-holnap oda világom,
Oh be érzem!
Fogd meg pajtás a vasvesszőt,
Verd meg véle a temetőt,
Mert nem kedvez semmi szépnek,
Semmi épnek.
Addsza pajtás a vasvesszőt,
Hadd kérdem meg a temetőt:
Hol fáj neki.
Oda sujtok, hadd érezze
A fájdalmat, s ahhoz mérje
A miénket.
Ottan oly csendesen nyugszik,
És a gondtól megmenekszik
Párnáján sok hív szerető,
Jó temető!
Oh, ne bántsd, pajtás, azokat
A mohosult sírhantokat
Vasvesszővel.
Keress inkább az út mellett
Kettőnknek egy nyugvóhelyet,
S majd idővel
Tűzz mellé egy száraz ágot,
Hadd példázza e világot,
Melyet ketten kinevettünk,
Föl sem vettünk.
Szabad a madárnak…
Szabad a madárnak ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.
Áldd meg Isten, áldd meg, a szeretőm házát,
Verd meg Isten, verd meg, a benne lakóját;
Azt se mindeniket, csak az édes anyját, –
Mért nem adta nekem az ő kedves lányát?!
Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt,
Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt!
Nem forog a dorozsmai szélmalom…
Nem forog a dorozsmai szélmalom,
Bús levelét most írja a galambom;
Nem kell nekem sem levele, sem maga,
Ne átkozzon engem az a vén anyja.
Mi az oka, hogy a Tisza befagyott?
Mi az oka, hogy a rózsám elhagyott?
Szokása a Tiszának a befagyás,
A leánynak a szeretőelhagyás.
Hej, csicsóka…
Hej, csicsóka, csicsóka,
Fészket rakott a csóka,
Kis angyalom kertjébe,
Rozmaring közepébe.
Hej, jegenye, jegenye,
Jegenyefa teteje!
Kis angyalom levele,
Későn jött a kezembe.
Hej, iharfa, iharfa,
Iharbimbó van rajta;
Iharbimbó lehullott,
A szeretőm elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon is,
Megélek én magam is;
Lám, a piros rózsa is,
Kinyílik az maga is.
Fekete városban…
Fekete városban
Fehér torony látszik;
Az én kis angyalom
Más ölében játszik.
Azt mondom: nem bánom,
De mégis sajnálom,
Hogy a kedves kis angyalom’
Más ölében látom.
Árokparti csalány…
Árokparti csalány,
Kökényszemű leány,
Mért vagy oly halovány?
Nem vagyok halavány;
Mind olyan a leány,
Kinek a gyürüjét
Más viseli ujján.
Árokparti kökény,
Barnaszemű legény,
Mért vagy olyan fehér?
Nem vagyok én fehér;
Mind olyan a legény,
Kinek szomorúság
Nehezedik szivén.
A szőregi utcza…
A szőregi utcza
Kővel van kirakva,
Az én kedves rózsám
Sírva sétál rajta.
Csizma kopogása
A szobámba hallik,
Keserves sírása
A szivemre hajlik.
Dallok rózsám, dallok,
De nem azért dallok,
Hogy jó kedvem volna,
Vagy bort ittam volna.
Hanem azért dallok:
Tőled elmaradok;
Bú szállott szivemre,
Bánat a lelkemre.
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa…
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa,
Illatozó piros rózsa van rajta;
Mit ér nekem a kert piros rózsája,
Ha semmikép nem juthatok hozzája.
Vásárhelyi póstalegény sípja szól,
Levelet hoz az én kedves rózsámtól;
Mit ér nekem az aranyos levele,
Ha maga is az angyal nem jön vele?
Vetettem violát…
Vetettem violát,
Várom kikelését,
Az én édesemnek
Várom érkezését.
Kikelt a viola,
De nem az a teljes;
Eljött, a kit vártam,
De nem az a kedves!
Jaj istenem, de víg voltam…
Jaj istenem, de víg voltam,
Míg az anyám lánya voltam;
De már most, hogy nem az vagyok,
A búnak is helyet adok.
Minden virág virágozik,
Csak az enyém hervadozik;
Minden bús szív örömet vár,
De az enyém sohase már.
Bánatos hajóba ültem,
A hajóval elmerültem.
Bánatos az én életem,
Immár meg nem téríthetem.
Mért nincs minden lánynak…
Mért nincs minden lánynak
Út az udvarába?
Aranyos diófa
Pitvarajtajába’?
Kerek levele,
Édes gyökere,
Mért nincs minden lánynak
Igaz szeretete?
Azért nincs a lánynak
Igaz szeretete,
A legénynek, a legénynek
Hamis a két szeme.
Hamis a szeme,
Álnok a szive:
Azért nincs a leánynak
Igaz szeretete!
Látom életemet…
Látom életemet, nem igen gyönyörű,
Az én két orczámon folydogál a könyű.
Ha tudtad határát rövid szeretetnek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek!
Minden madárkának szabad ágra szállni,
Csak nekem nem szabad az utczán sétálni;
Titkos szeretetnek nem kell czégért dugni,
Mert vagynak irigyek, s el fognak gátolni.
Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,
Még az is azt mondja: áldjon meg az isten!
Áldjon meg az isten minden javaival,
Mint kertbeli rózsát drága illatokkal!
Ide künn a zöld erdőben…
Ide künn a zöld erdőben
Madár lakik egy fészekben.
Én is oda mennék lakni,
Ha egy fészket tudnék rakni.
Kis madár, te hogy tudsz élni,
Mikor nem is tudsz beszélni?
Lásd, én eleget beszélek,
Mégis búbánatban élek.
Kisérj ki, rózsám, siromig…
Kisérj ki, rózsám, siromig,
Az örök nyugodalomig.
Vess rám egy-két kapa földet,
Talán megérdemlem tőled.
Ha mégy a temető kertbe,
Írd fel sirom keresztjére:
Itt fekszik egy hű szerető,
Nyugtassa meg a Teremtő!
Siromra ültess egy fácskát,
Vagy pedig egy bokor rózsát:
Hadd lássa meg, a ki ott jár,
Sohasem voltam csapodár.
Azt, hogy szerettelek, mondd ki
Bátran, ha kérdi valaki.
De azután mást ne szeress,
Több szeretőt el ne temess.
Az ég alatt…
Az ég alatt, a föld szinén
Nincsen olyan árva, mint én.
Nincsen apám, nincsen, anyám,
Ki gondot viseljen reám.
Minden virág virágozik,
Csak az enyim hervadozik.
Hadd hervadjon, hadd száradjon,
Csak az Isten el ne hagyjon.
Ez a falu szép kis helység,
Benne lakni gyönyörüség…
Akárkinek gyönyörüség,
Csak én nekem keserűség!
Káka tövin költ a rucza…
Káka tövin költ a rucza,
Jó földben terem a buza;
De a hol a hű lány terem,
Azt a helyet nem ismerem
Sehol sem.
Ki van az én szemem sírva,
Mert a rózsámat más birja;
Pedig fogadta az egyet,
Rajtam kivül mást nem szeret
Sohasem.
Ha tudtad, hogy nem szerettél,
Hálódba mért kerítettél?
Hagytál volna békét nekem,
Más is elvett volna engem
Valaha.
Azért, hogy én szegény lettem,
S mást választottál helyettem,
Lesz nekem is vig napom még:
Ború után derül az ég
Nekem is.
Szerettelek, nem kellesz már…
Szerettelek, nem kellesz már;
Szidott anyád, ne szidjon már;
Nem fog meg engem az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Szerettelek, rózsám, nagyon,
De már annak vége vagyon;
Vége vagyon szerelmemnek,
Más parancsol a szívemnek.
Nem vagyok én oka semminek…
Nem vagyok én oka semminek,
Édes anyám oka mindennek.
Mért nem adott engem, olyan, olyan, olyannak,
A kit én szerettem magamnak.
Megvágtam az újjam, de nem fáj;
Fügefa levelet tettem rá.
Fügefa levele, gyógyíts, gyógyíts, gyógyíts meg,
Régi volt szeretőm, csókolj meg.
Akkor szép az erdő, mikor zöld,
Mikor a vadgalamb benne költ.
Olyan a vadgalamb mint a, mint a, mint a lány,
Fáj a szíve a legény után!
Szerettelek, nem tagadom…
Szerettelek, nem tagadom,
De annak már vége vagyon.
Vége vagyon a kedvemnek,
Teljék kedve irigyemnek.
Másoknak is azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom:
Mert az álom nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.
Nincs ez világon drágább kincs,
Mint kinek szeretője nincs;
Mert kinek szeretője van,
Keze, lába bilincsbe van.
Találsz, rózsám, találsz…
Találsz rózsám, találsz
Szebbet, gazdagabbat,
De sohasem találsz
Nálam igazabbat.
Azzal ne dicsekedj,
Hogy engem megcsaltál:
Nem én vagyok első,
A kivel így bántál.
Másnak irigylettél,
Magad megvetettél;
Ily szerencsétlenné,
Valld meg, miért tettél?
Azért én nem sirok,
Ha megvetettél is,
Parancsol az isten
Szeretőt nékem is.
A malomba mentem…
A malomba mentem,
Tiszta buzát vittem;
A szerelem miatt
Meg nem őrölhettem.
Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok?
Az apám is az volt,
Én a fia vagyok!
Hogyha nékem száz aranyom volna…
Hogyha nékem száz aranyom volna,
Annak adnék, a kinek nem volna;
Hej! de mivelhogy nincsen,
Fából van a kilincsem.
Szeretsz-e, galambom,
Kedves kis angyalom?
A kinek van tunikás szoknyája,
Van is annak pénze a vásárra.
Hej! két krajczár dunnára,
Három krajczár párnára.
Szeretsz-e, galambom,
Kedves kis angyalom?
A mely lánynak fodros a kötője,
Van is annak sok szép szeretője:
Hej, ki szőke, ki barna,
Kinek göndör a haja.
Gyenge majoránna,
Gyenge vagyok rája!
De szeretnék nyalka huszár lenni,
Szép szeretőt vagy kettőt tartani;
De hiába, ha nincsen,
Fából van a kilincsem.
Szeretsz-e galambom,
Barna kis angyalom?
Hogyha nékem feleségem volna,
Este későn nem mennék sehova;
De hiába, ha nincsen,
Fából van a kilincsem.
Szeress hát, galambom,
Kedves kis angyalom!
Két út van előttem…
Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm van,
Melyiktől búcsúzzak?
Ha egyikhez megyek,
A másik haragszik;
Igy hát az én szivem
Soha meg nem nyugszik,
Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm van,
Melyiktől búcsúzzak?
Egyiktől búcsúzok
Piros pünkösd napján,
Másiktól búcsúzok
Halálom óráján.
Hogyha folyó…
Hogyha folyó lennék,
Bánatot se tudnék,
Hegyek, völgyek között
Gyenge martot ásnék;
Kaszáló réteken
Virágot gyüjtenék,
Az én édesemnek
Szép bokrétát adnék!
Szép a tavasz…
Szép a tavasz, szép a nyár,
Szép a ki párjával jár.
Járnék én is, s nem lehet,
Titkon vagyok csak veled.
Nincsen nagyobb gyötrelem,
Mint a titkos szerelem,
Mert a ki azt próbálja,
Nincsen boldog órája.
Azt akarják, ne éljek,
Veled ne is beszéljek.
De én attól megélek
S a hol lehet, beszélek!
Nem vagyok én adós…
Nem vagyok én adós,
Nekem sem adós más,
Nem bántok én senkit,
Engem se bántson más.
Megverek valakit,
Vagy engem valaki,
De az én rózsámat
Ne szeresse senki.
Vagy levág valaki,
Vagy én le valakit,
De a galambomhoz
Nem bocsátok senkit!
Magasan száll a felhő…
Magasan száll a felhő az égen,
Nem láttam én a rózsámat régen;
Ha én, mint a felhő, szállni tudnék,
Minden este a rózsámhoz mennék.
Tavasz lesz már, el fog a hó menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tűzne fel hószín kebelére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény árva legény vagyok;
Messze van az én rózsám tanyája,
Csak busúlok, kesergek utána.
Áldd meg Isten azt az utczát…
Áldd meg Isten azt az utczát,
Kiben az én rózsám sétál;
Kirakatom gyémánt-kővel,
Nézzen belé este, reggel.
Verd meg Isten azt az utczát,
Kiben az irigyem sétál;
Kirakatom beretvával,
Essen belé térden állva.
Faluvégen, szegleten…
Faluvégén, szegleten,
Van egy kis ház magába’;
Oda vár az én galambom,
Ebédre, vacsorára.
Ne várj, rózsám, ne várj,
Nem mehetek mindenkor;
Mert van nekem száz irigyem,
Ki rám vigyáz ilyenkor.
Nincsen kedvem…
Nincsen kedvem, elvitte a gólya,
Mert ott jártam, hol nem kellett volna;
Lesz még kedvem, elhozza a szélvész,
Füred alatt kifogja a révész.
Őszszel szokott a fecske elmenni,
De tavaszszal vissza szokott jönni.
Most kezdtem én egy szép lányt szeretni.
Hej! de sokat kell érte szenvedni!
Túl a Dunán zörög az ég…
Túl a Dunán zörög az ég,
Kedves rózsám, szeretsz-e még?
Mutasd hozzám szerelmedet,
Ugy sem soká látsz engemet.
Egy-két pár csók nem a világ!
Száradjon el, a ki nem ád;
Adjál, rózsám, e világon,
Ugy sem kell a más világon.
Elment az én rózsám…
Elment az én rózsám
Idegen országra;
Azt izente vissza,
Hogy menjek utánna.
Hogyha én azt tudnám:
Melyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Azt én be is vetném
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sűrű könyeimmel.
Azt én meggyászolnám
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
Amott kerekedik…
Amott kerekedik egy fekete felhő;
Amott tollászkodik egy fekete holló.
Várj meg, holló, várj meg, hadd izenjek tőled
Apámnak, anyámnak – jegybéli mátkámnak.
Könnyen megösmered ennek háza táját:
Piros rózsák lepik arany almafáját…
Gyémánt az ablaka, – üveg az ajtaja:
Magának kék szeme, aranyszínű haja!
A jegenye…
A jegenye, jegenye,
Jegenyefa levele,
A rózsámnak levele
Későn jött a kezembe.
Irnom kéne a rózsámnak,
Legkedvesebb violámnak:
Reszket kezem, hogyha irok,
Ha nem látom, azért sírok.
Zavaros a Tisza vize…
Zavaros a Tisza vize nyárban,
Ha felárad szépen a partjában,
Ha megfujja záporeső szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e eszedbe?
Akkor jutok én neked eszedbe,
Mikor bú száll szomorú szivedre.
Szállott már egy, rózsám, az enyimre,
Szálljon másik párja a tiedre.
Mondd meg, rózsám, szeretsz-e engemet?
Ha nem szeretsz, ne biztasd szívemet.
Ha nem szeretsz, galambom, hagyj abba,
Nem varrottak engem a nyakadba.
Irnék, ha lehetne…
Irnék ha lehetne,
Kezem nem reszketne;
Nehéz a penna is,
A hattyu tolla is.
Irnék, jaj, de nehéz
A könnyű penna is,
Feketének látszik
A hattyú tolla is.
Elbágyadt kezemből
A penna kiesik,
Két szememből a köny,
Mint a patak folyik.
Hervad az a rózsa…
Hervad az a rózsa,
Kinek töve nincsen,
Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen.
Haj de kerek ég,
Haj de magas ég!
Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!
Minden ablak alatt
Páros a diófa,
Lám az enyém alatt
Páratlan kökényfa.
Haj de kerek ég,
Haj de magas ég!
Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!
Ha meguntad, rózsám…
Ha meguntad, rózsám,
Velem életedet:
Csináltass koporsót
S temess el engemet.
Irasd a fejfára:
Itt fekszik egy árva,
Kinek szerelemből
Történt az halála!
Kimenék egy hegyre…
Kimenék egy hegyre,
Benéztem egy völgybe,
Ott láttam édesem’
Talpig feketébe.
Ki kékbe’, ki zöldbe’,
Ki talpig veresbe’,
Csak az én édesem
Földig feketébe’!
… S ott egy nagy fa álla,
Annak kilencz ága,
Arra reá szálla
Kilencz tarka páva.
Hej, páva, hej, páva,
Tarka tollas páva!
Mért nem lehetek én
Bár egy perczig páva!
Hej, páva, hej, páva!
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék,
Folyó vízre mennék,
Szárnyam’ csattogtatnám,
Tollamat hullatnám;
Fényes tollaimat
Szép leány fölszedné,
Az ő édesének
Az ő kedvesének
Bokrétába kötné,
Kalapjába tenné!
Azt gondolom, hogy az eső…
Azt gondolom, hogy az eső csepereg,
Pedig az én bánatos könyem pereg.
Búbánatos köny hull piros orczámra,
Meglásd, babám, meghalok nemsokára.
Járok-kelek én az úton egyedül,
Rajtam még a jó isten sem könyörül;
Csak a bánat jár én velem, az kisér,
Lánczra veri a szívemet, nem kimél.
Kis kertemben…
Kis kertemben elszáradt az eperfa,
Este, reggel bús gerlice ül rajta.
Tán azt búgja az a gerlicze madár,
Hogy a leány: szőke, barna, csapodár.
Árva madár, leveletlen fatetőn,
Nincsen párod, nekem sincsen szeretőm:
Vigy el engem magaddal az erdőre,
Ott ássuk meg egymás sírját előre.
Nagypénteken…
Nagypénteken mossa holló
A fiát,
Egész világ kigyót-békát
Rám kiált.
Mondja ki hát, ki mit tud, a
Szemembe:
Kinek mit vétettem én életembe’.
A csillagok feketébe
Öltöznek,
Engem rózsám az irigyek
Üldöznek.
Jó az Isten, pártját fogja
A jónak!…
Tudod, rózsám, sok alja van a szónak.
Hej, te fényes holdvilágom…
Hej, te fényes holdvilágom!
Elbujdosok e világon.
Addig járok, addig mének,
Míg a síromhoz nem érek.
A sok, messze tartományban
Voltam én már bujdosásban,
De a keserű szerelem
Oda is csak eljött velem.
Kiszáradt…
Kiszáradt a vad almafa,
Nem terem több alma rajta.
Kedves babám gyenge karja
Nem ölel meg több hajnalba’…
Megvirad még valaha!
Nyisd ki, babám, az ablakot,
Szóljál hozzám egy szózatot!
Vess utánam egy pillantást.
Ugy sem látjuk többet egymást…
Megvirad még valaha!
Már, kedvesem, Isten hozzád!
A szerencse vigyázzon rád.
Nem engedik azt az egek,
Hogy én téged szeresselek…
Megvirad még valaha!
Ha nem voltál jó szerető…
Ha nem voltál jó szerető,
Boritson el a temető.
Vigyen el a sárga halál,
Takarjon a szárnya alá.
Ha nem voltál igaz hozzám,
Mért csókoltad meg az orczám?
Hagytál volna békét, rózsám,
Ne is szóltál volna hozzám!
Zavaros a Tisza vize…
Zavaros a Tisza vize,
Barna kis lány fürdik benne;
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.
Tisza partján elaludtam,
Jaj, be szomorút álmodtam!
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a rózsám már nem szeret.
Zöld az erdő…
Zöld az erdő,
Zöld a petrezselyem,
Benned, rózsám,
Meghült a szerelem.
Nemcsak meghült,
Meg is fogyatkozott,
A szivemre
Nagy bánatot hozott.
Végig mentem az ormódi temetőn…
Végig mentem az ormódi temetőn,
Elvesztettem zsebbevaló keszkenőm.
Zsebbevaló keszkenőmet nem bánom,
Csak a régi galambomat sajnálom.
Barázdában szépen szól a pacsirta,
Levelemet régi galambom irta;
Azt olvastam könyes szemmel belőle,
Csak a halál, csak az választ el tőle!
Nincsen kedvem…
Nincsen kedvem, nincsen,
Mert szeretőm nincsen;
Ha szeretőm vóna,
Kedvem is ugy vóna.
Nincsen kedvem, nincsen
E világhoz való,
Mert szeretőm nincsen,
Kedvem szerint való.
Ha szeretőm vóna,
Kedvem szerint való:
Kedvem is ugy vóna,
E világhoz való!
Nagy oka van…
Nagy oka van keservemnek,
Nincs orvosság sérelmemnek;
Bokros bánatja szivemnek,
Mig vége lesz életemnek.
Azért senki ne csudálja,
Ha életemet vizsgálja:
Csak az tudja, ki próbálja,
Szivem mennyi bú találja.
Édes anyám…
Édes anyám karján nevelt engemet,
Mégsem tudja az én bús életemet.
Hej, ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal megsiratna engemet.
Édes anyám, pénz vagyon a zsebembe,
Arra kérem, markoljon ki belőle.
Sárga rézből csináltasson koporsót,
Hármasával veresse rá a jajszót!
Alsó-bátki nagy toronyba…
Alsó-bátki nagy toronyba
Tizet ütött már az óra,
Angyalom, galambom!
De nekem nem ütött jóra:
Most van babám kézfogója,
Angyalom, galambom!
Lement a nap borulásba,
Felöltözött szivem gyászba,
Angyalom, galambom!
Gyászba, gyászba, gyászruhába,
Most vagyok igazán árva,
Angyalom, galambom!
Úgy elmegyek…
Ugy elmegyek, meglássátok,
Hogy híremet sem halljátok;
Nemhogy hírem hallanátok,
Levelemet sem kapjátok.
Megérem még azt az időt,
Sírva mégy el kapum előtt:
Megöleled a félfáját,
Úgy siratod a gazdáját.
Nézz ki, rózsám, ablakodból,
Most indulok a faluból;
Vess utánam egy pillantást,
Úgy sem látjuk többé egymást.
Sír az egyik szemem…
Sír az egyik szemem,
A másik könyezik.
Sírjon mind a kettő,
Mint a sebes eső.
Lehajtom fejemet,
Rózsám, a válladra,
Hullatom könyemet,
Hószinü nyakadra.
Édes rózsám…
Édes rózsám, ravasz voltál,
Csak szembe hogy szépet mondtál.
Nem éreztél szeretetet,
Olyat, a mi megilletett.
Szerettelek, jól tudhatod,
De te magad nem mondhatod.
Mondjunk j’écczakát egymásnak,
Nem mink vagyunk, kik így jártak.
Fujd el, jó szél…
Fujd el, jó szél, fujd el az én bánatomat,
Könnyebbitsd meg bár te nyomoru sorsomat.
Vidd szél fuvására, viznek lementére,
Vidd rózsám házának ablak-üvegére.
Még onnét is fujd be az ő kebelére,
Az ő kebelére, ugy haljon meg véle.
Meg ne halljon szegény, hadd éljen kedvére,
Éljen, a ki élhet, az ő kedvesével.
Én már nem élhetek az én kedvesemmel,
Végét adta Isten az én életemnek,
Betöltötte kedvét minden irigyemnek,
Istenem! fizess meg ellenségeimnek!
Bús az idő…
Bús az idő, bús vagyok én magam is,
Valamennyi szép leány van, mind hamis.
Szeretete nem állandó,
Mint az idő változandó, ihaja!
Felettem is mért borult be ily korán?
Mert elhagyott, kit szerettem igazán.
Másnak hódolt a hitetlen,
Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!
Árva vagyok, hej, nincs több ilyen árva,
Mert szivedből, rózsám, ki vagyok zárva.
Nem leszek én árva mindég,
Ború után derül az ég, ihaja!
Én vagyok az, aki voltam…
Én vagyok az, a ki voltam,
Szekfű között rózsa voltam,
De rosz kertészre akadtam,
Keze alatt elhervadtam.
Én vagyok az a gerlicze,
Ki a párját elvesztette:
Egy vadgalamb elkergette,
Szerelmünket irigylette…
Te kerítéd…
Te kerítéd gyászba szivem,
Nincsen azért semmi kedvem,
Mert elhagytál te engemet,
Búba boritád szivemet.
Ne örvendjen senki szive,
Míg a madár nincs kezibe;
Mert nehéz madarat fogni,
Mint a szél után futkosni.
Siratnálak, ha megszánnál,
Megfognálak, ha megvárnál.
Haj, de nem szeretsz te engem,
Szived hozzám rég idegen.
De nincs olyan édes óra,
A mely ne fordulna búra.
Megkeresnél még te engem,
De már testem földben leszen.
Jaj, Istenem…
Jaj Istenem, hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg?
Én megélnék a bú nélkül…
Icczu te! de a bú nem nálam nélkül.
Én Istenem, add ezt nekem,
Mert én igazán szeretem,
Mert ha azt nekem nem adod,
Icczu te! nem kell, de semmi vagyonod.
Megvert Isten ostorával,
Mindennapos bánatjával.
Vajjon mit is akar a szél?…
Icczu te! mindétig csak rólam beszél.
Én vagyok az, aki nem jó…
Én vagyok az, a ki nem jó, egyedül,
Engem ugat a kutya is messzirül.
Bepanaszlom az Istennek magának,
Mért tartanak engem világ rosszának.
Nem szerettem életemben, csak egyet,
Azt is elvették tőlem az irigyek.
Nem kivánok én azoknak egyebet:
Próbálják meg az én bús életemet.
Nem átkozlak…
Nem átkozlak, nem szokásom,
De sok sűrü sohajtásom
Felhat a magas egekre:
Mind te felelsz meg ezekre.
Nékem a legtisztább estve
Fekete színre van festve,
Komor felettem az ég is,
Elhagyott a reménység is.
A mi engem vidítana,
Az élethez kedvet adna:
Attól mind meg vagyok fosztva,
A jó mind másnak van osztva.
Fel sem venném, a mi nézi,
Él az Isten, elintézi!
De, hogy búmat más is érzi,
Ez az, a mi szivem vérzi.
A Csap-utczán végig…
A Csap-utczán végig, végig, végig,
Minden kis kapuban virág nyilik,
Minden kis kapuban kettő, három,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.
Ne vigasztalj, édes, kedves anyám!
Hadd sirjam ki magamat igazán.
Ki megbántott, megsegit a bajban,
A jó Isten majd könyörül rajtam!
Várj meg…
Várj meg, várj meg, én édesem!
Megver téged a jó Isten!
Se nem értem, se nem másért,
Csak a hamis szeretetért.
Fogjon is meg az én átkom,
Igaz szivbéli bánatom;
Verjen meg az igazságom,
Utánad való járásom.
Elmentél s nem búcsuztál el,
Megátkozlak, hogy hervadj el.
Jere vissza, búcsuzzál el,
Átok alatt ne hervadj el!
Ha meghalok, tudom, eltemetnek…
Ha meghalok, tudom, eltemetnek,
Azt is tudom, milyen földbe tesznek;
Sárga homok borítja testemet,
Régi rózsám, siratsz-e engemet?
Ha meghalok, még azt is meghagyom,
Hogy a rózsám ne sirasson nagyon;
Sírhat akkor csendesen magába,
Ha lefekszik este az ágyába…
Addig bánom…
Addig bánom, a mig élek
Hogy mért szerettelek téged.
Ha nem szerettelek volna,
Most a szivem nem gyászolna.
Zavaros a Nyikó vize,
Bánom, hogy mért jöttem ide.
Ha ide nem jöttem volna,
Dolgom sokkal jobban folyna.
Tán azt tudod, te szigorú,
Érted a szivem szomorú?
Nem szomorú, még megújul,
Még végtire jóra fordul.
Este akar lenni…
Este akar lenni,
Le kell már fekünni,
Az idegen testet
Hogy kell megölelni!
Ölelni akarom:
Karjaim elhalnak;
Csókolni akarom:
Könnyeim hullanak.
Édes anyám rózsafája…
Édes anyám rózsafája,
Engem nyitott utoljára.
Bárcsak ne is nyitott volna,
Maradtam volna bimbóba.
Lám egy hunczut leszakasztott,
Kalapjában elhervasztott.
Isten átkát nem kivánom…
Isten átkát nem kivánom,
De ha rád száll, azt se bánom,
Szálljon is rád, azt kivánom
Gyilkosom benned nem szánom.
Az a fa is száradjon ki,
A mely alatt meg fogsz állni;
Az a csárda gyuladjon ki,
Melyben csendesen fogsz hálni.
Borod, buzád ne teremjen,
Szántófölded ne zöldeljen,
Páros késed kiforduljon,
Az is a szivednek álljon.
Ázom, ázom…
Ázom, ázom, azt gondolom, hogy esik,
Hej, pedig csak a két szemem könnyezik.
Sirhatok én, könnyezhetek eleget,
Mert elhagyott, ki oly forrón szeretett.
Hej, hogyha én vadgerlicze lehetnék,
Mindég szomoru füzfára fészkelnék.
Szomoru fűz hajlós ága megbirna,
Az én szivem te miattad nem sirna.
Fehér ruha…
Fehér ruha a fejemen,
Fekete gyász a szivemen,
Mert a kit én úgy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.
Édes anyám sok szép szava!
Kit fogadtam, kit nem soha.
Most ha élne, megfogadnám,
Kezét, lábát megcsókolnám!
Mondd meg, édes rózsám…
Mondd meg, édes rózsám,
Hogy mikor jössz hozzám,
Télbe, karácsonba,
Kis karácson napján?
»Látod ama hegyen
Azt a száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül
Akkor megyek hozzád.«
Még megéred, rózsám,
Kizöldül az én fám,
Bezzeg akkor te is
Eljönnél majd hozzám!
Szél hajtja a habot.
Szél hajtja a habot,
Viz a vizi malmot,
Szerelem csinálja
A jó barátságot.
Mi haszna szeretlek,
Ha el nem vehetlek,
Oda nem tehetlek
Ahova szeretlek?
Mi haszna, ha szép vagy?
Ha mindig beteg vagy?
Dologra születtél
S nem arra való vagy!
Fekete pántlikám…
Fekete pántlikám
Fujdogálja a szél,
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első,
Mással is így tettél,
Verjen meg az isten!
Hamar megvetettél.
A bazsarózsának
Lehajlott a szára,
Hej! én is hajlottam
A rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa
Piros bimbó nélkül?
Mit ér a szerelem
Igaz hűség nélkül?
Istenem! nagy dolog,
Ki egymást szereti,
Mégis a jó Isten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog:
Ki egymást gyülöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörűli.
Nehéz a kis hangyát
Kősziklán nyomozni,
Két kelletlen párnak
Egy ágyban nyugodni;
Mikor ölelni kell:
Karjait fájlalja,
Mikor csókolni kell:
Könyeit hullatja.
Fekete szem, piros orcza…
Fekete szem, piros orcza,
Nem minden leány hordozza,
Piros orcza, fekete szem,
Ez engem a földbe teszen.
Fekete szemü cseresznye,
Rabod vagyok, te menyecske,
Rabod vagyok, mert elfogtál,
Sötét kalitkába zártál.
Ha elfogtál, tarts magadnak,
Nevezz kedves galambodnak,
S ne úgy bánjál, mint raboddal,
Bánjál úgy, mint galamboddal.
Kék a kötőm kerületi…
Kék a kötőm kerületi,
Barna legény kerülgeti;
De hiába kerülgeti,
Mert nem adnak engem neki.
A ki szeret, az mindég fél,
Reszket mint a nyárfa levél;
Búval fekszik, bánattal kel,
Nyugodalmat soha sem lel.
Ásd ki, holló, azt a szemet,
A mely ötöt-hatot szeret;
Lám, én csak egyet szeretek,
Még is eleget szenvedek.
Hull immár a fa levele…
Hull immár a fa levele,
Örömem is elhull vele,
Sárgul orczám, mint a levél…
Szegény szivem, mivé lettél!
Hittem minden mézes szónak,
Egy csapodár csábítónak:
Gyenge szívem lépen akadt,
Hollóköröm közzé szakadt.
Így jár az, ki szépet szeret,
Felejtené, de nem lehet.
Ezután olyat szeretek,
Kit könnyen elfelejthetek.
Szólnak a kakasok…
Szólnak a kakasok,
Majd is reggel lesz már,
Fordulj felém, babám,
Mert magad maradsz már.
Bár csak az hajnal
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.
Könnyebb kősziklából
Poharat csinálni,
Mint két igaz szívnek
Egymástól elválni!
A Tiszából a Dunába…
A Tiszából a Dunába
Foly a viz,
Mi az oka, édes rózsám,
Hogy te sirsz?
Hogy ne sirnék, keseregnék,
Bánkódnék,
Most kezdtelek szeretgetni,
Már elmégy.
Bujdosik az árva madár…
Bujdosik az árva madár
Minden erdő-szélen leszáll,
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna, szegény!
A mint mentem haza felé,
Kinyilt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.
Állj előmbe, rózsám…
Állj előmbe rózsám, hadd búcsuzzam tőled,
Ha el nem búcsuzom: bujdossunk el ketten!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek,
Édes szivem!
Fekete két szemed mire csalt meg engem?
Gyenge szép termeted mire hozott engem?
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek,
Édes szivem!
Ne menj el, galambom, ne repülj el tőlem
Jőjj vissza, madaram, szállj bé ablakomba!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek,
Édes szivem!
Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy,
Igaz szereteted hamisra ne forditsd!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek,
Édes szivem!
Elmegyek már…
Elmegyek majd valamerre,
A jó isten tudja, merre;
Addig megyek, addig járok,
Mig a bútól meg nem válok.
Bubánat az utitársam,
Erdőn, mezőn jár utánam,
El sem marad, meg sem kimél,
Éjjel nappal rólad beszél!
Mikor bujdosni…
Mikor bujdosni indultam,
Szinem sem volt, úgy búsultam!
Édesemtől elbúcsuztam,
Mindenemből kipusztultam.
Minden lánynak azt ajánlom,
Gyászvirágot ne gyomláljon;
Mert ha gyászvirágot gyomlál,
Az édese bujdosni jár!
Fáj a szivem…