Juli. Nem hagyom, hogy félrevezesse a gyereket. Vedd el tőle fiam a
tányért és menjen az útjára. Ha nem volna szegény rongyos koldus, majd
megmutatnám neki, hogy merre menjen.
Lujza _átveszi a tányért_.
Liliom. Hát nem ütötte?
Juli. Nem. Soha. Mindig jó volt hozzám. _Szünet_.
Lujza _súgva_. Mondja… vicceket csinált?
Liliom. De még milyen szép vicceket!
Juli. Ne beszélj vele. Menjen isten hírével.
Lujza. Menjen isten hírével. Juli visszaül az asztalhoz enni.
Liliom. Kisasszony… én nekem van a zsebemben egy pakli kártya… én olyan
gyönyörű kunsztokat tudok vele, hogy nagyon fog nevetni, ha meglátja.
Lujza _bal-kezében a tányér, a jobb-kezével megfogja a kis kertajtót_.
Liliom. Hadd gyövök be, kedves kisasszony, megmutatom a kunsztokat.
Lujza. Hagyjon nekünk békét. Menjen isten hírével.
Liliom. Kisasszony, ne tessék engem elkergetni… Hadd gyövök be egy
percre, csak egy kis percre… csak épen, amíg valami szépet mutatok…
_Kinyitja a kertajtót._ Kisasszony, én hoztam magának valamit.
_Körülnéz, hogy a detektivek nem látják-e, aztán a zsebéből nagy vörös
zsebkendőbe_ _takart csillagot vesz elő. A zsebkendőt lefejti róla, a
csillagot felmutatja. A csillag sugárzik._
Lujza. Mi ez?
Liliom. Psssszt! _Súgva_. Csillag! _Körülnéz, aztán a kezével félkört ír
le, jelezve, hogy lopta._
Juli. Ne fogadj el tőle semmit… biztosan lopta valahol. Menjen isten
hírével.