_Ismét a fotografus-műhely. Ugyanaznap este. Félórával az előbbi kép
után. Az udvaron, a hátsó ajtó körül állonganak összebujva, csoportban
Hollunderné, a Hollunder fiú, Mari és Hugó. Juli balról áll, 4–5
lépésnyire tőlük, egyedül._
Hollunder fiú, _aki most érkezett meg kívülről, kissé izgatottan adja
elő a történteket_. Már hozzák. A bőrgyárból kértek meg két munkást,
azok hozzák tragacson.
Hugó. És orvos?
Fiú. A rendőr telefonált a központra, mindjárt kijön a rendőrorvos.
Mari. Még talán életben marad, szegény.
Fiú. Nagyon megszúrta magát, de azért még él, mert lélegzik. Még
beszélni is tud, csak nagyon csöndesen. Sokáig feküdt úgy, eszmélete
nélkül, de a tragacson magához jött.
Hugó. Ez a rázástól van, ahogy hozták.