Ficsur. Hát bizony… de akkor… _Odahúzódik hozzá._ Csak úgy, hogy együtt.
Liliom. Igen. Elgondolkozik. Idegesen. Erigy ki, Ficsur. Majd… majd
aztán gyere vissza.
Ficsur _kisompolyog és végleg el_.
_A verkli egyre szól, Liliom hallgatja egy kicsit, aztán a hátsó ajtóhoz
megy._
Liliom _az ajtóból kiordít_. Hollunder néni… _Naiv örömmel…_ A Julinak
gyereke lesz! _Bejön, feláll a kanapéra a hátsó deszkafal mellett és a
deszkafal tetejére könyökölve, elbámul a liget felé, hallgatja a
verklit, aztán egyszerre túlordítja._ Nekem gyerekem lesz! Fölemeli a
két karját.
Juli _a bódéból jön_. Mi az? Mi van itt?
Liliom _leszáll a diványról_. Semmi. _Aztán ráveti magát a kanapéra,
arcra._
Juli _nézi egy kicsit, aztán odamegy és betakarja_. _Lábujjhegyen a
hátsó ajtóig megy, a küszöbre áll, az ajtófélfának támaszkodik, a liget
felé néz és hallgatja a verklit._
_Kis szünet._
_Függöny_.