Juli _erősen_. Nem.
Liliom _feláll_. Micsoda?
Juli. Nem.
Muskátné _feláll_. Na ne kezdj itten. Én majd kimegyek addig a
fényképészhez, aztán visszagyövök a válaszér. Kisiet hátul.
Juli. Nem bánom, ha meg is ütsz. Ne nézz így rám, mer nem ijedek meg
tőled. Én most nem ijedek meg senkitől. Én azt mondtam, hogy mondani
akarok neked valamit.
Liliom. Hát ki vele. De hamar.
Juli. Azt nem lehet hamar. Mér nem iszod meg a kávét?
Liliom. Ezt akartad mondani?
Juli. Nem. Idd addig ki, addig majd megmondom.
Liliom _a kávéhoz megy és issza_. Na?
Juli. Hát hogy kérdezted tegnap, hogy a fejem fájt.
Liliom. Igen.
Juli. Nahát ez.
Liliom. Beteg vagy?
Juli. Nem. Csakhogy kérdezted, hogy a fejem fájt. És hogy mondtad, hogy
másféle kedvem van.
Liliom. Hát azt is mondtam. Talán az esztergályos?
Juli. Én nekem… mi? Dehogy az esztergályos. Csak… azt nehezen tudom
megmondani, de neked azt tudni kell… én… én nem ijedtem meg tőle mer
annak úgy kell lenni…
Liliom _leteszi a kávét_. Mi?
Juli. Ha az ember férfival van.
Liliom. Igen.
Juli. Énnekem gyerekem lesz. _Nagyon gyorsan siet ki a hátsó ajtón.
Szünet. Ficsur benéz az ablakon._
Liliom. Ficsur!
Ficsur _bejön_.
Liliom. Te Ficsur… a Julinak gyereke lesz.
Ficsur. Hát aztán?