Muskátné. Jókedv, az is valami. Jó, szép, könnyű élet, csupa jó, szép
lányok, meg sör, meg szivar, meg muzsika, meg jó, szép, könnyű élet, meg
boldogult férjem gyűrűjét is neked adom, na, mit akarsz még?
Liliom. Nem olyan az, hogy visszamegy szolgálni. Hát… hát… nem bánom,
hogy ha… azér itt megvagyok vele… hát itt maradhat azér… ha én a
művészetbe megyek…
Muskátné. Ajjaj!
Liliom. Mi az, hogy ajjaj?
Muskátné. Kicsúfolnak a lányok… Hazaviszed a pénzt az asszonynak… Még
sohse hallottam, hogy feleséges ember… hiszen ha tudják, kinevetnek.
Liliom. Tudom ám én, maga mit akar.
Muskátné _lesütött szemmel_. Hencegni, azt tudsz.
Liliom. Hát nekem adja a gyűrűt.
Muskátné _végigsimítja a haját_. Neked.
Liliom. Nagyon rosszul vagyok ám idehaza.
Muskátné _mint fenn_. Nem vigyáz rád senki. Szünet.
Juli _bejön és letesz egy bögre kávét_.
Muskátné _elkapja a kezét Liliom fejéről_. _Szünet_.
Liliom. Akarsz valamit?
Juli. Nem. Szünet.
Juli _el balra a bódéba_.
Muskátné. Az öreg asszony azt mondja, hogy egy esztergályos van itt,
valami özvegy ember.
Liliom. Tudom, tudom.
Juli _bejön balról_. Liliom… nehogy elfelejtsem, majd aztán mondok
valamit.
Liliom. Jó.