Juli. Hordár az, fiam, ott gyöjjön rá a frász. Piros sapka az hordár. Se
kardja, se puskája.
Mari _ragyogva_. De szalutál. Te mondtad, errű ismerszik meg.
Juli. Nem is szalutál, mer köszön.
Mari. Én nekem mindig szalutál. Azér, mer Hugó, azér lehet katona.
Szalutál is, piros sapkája is van, egész nap a sarkon áll, őrségen.
Juli. És mit csinál?
Mari. Köpik.
Juli. Hordár az, fiam. Az a rangja.
Mari. Hát a Liliomnak ugyan mi a rangja?
Juli _kicsit találva érzi magát_. Hogy jut eszedbe a Liliom? Mi közöm
hozzá?
Mari. Nekem sincs a Hugóhoz. Minek gúnyúsz a Hugóval? Hát én is
gúnyúllak a Liliommal.
Juli. Én nem is szóltam hozzá. Ő karolt át a hintán. Nem mondhatom csak
neki, hogy ne karoljon, ha már karol.
Mari. Talán nem is esett jól?
Juli. Nem.
Mari. Hát akkor minek nem gyösz haza? Mer várod.
Juli. Hiszen mondta, hogy várjuk.
_Liliom megjelenik, nagy csönd._
Liliom. Még mindig itt vagytok? Mér nem mentek még haza?
Mari. Azt mondta, hogy várjunk.
Liliom. Mindig neked jár a szád. Ki kérdezett?