Juli _leül_. Nem is bámulok. Csak mer kidobták.
Mari _büszkén_. Mijértünk rúgták ki. Mer téged kedvel.
Juli. Nem is kedvel.
Mari. De kedvel. _Kelletve magát._ Nekem is van, aki kedvel. _Ő is
leül._
Juli. Micsoda?
Mari. Amíg neked nem vót, nem mondtam. De most megmondom. _Dicsekedve_.
Szívemnek is van szerelme!
Juli. Nem szégyelled magad?
Mari. Nem én. Szívemnek édes szerelme.
Juli. Hát aztán kicsoda? Micsoda?
Mari. Katona.
Juli. Milyen katona?
Mari. Éppen azt nem tudom. Valami katona. Hányféle van?
Juli. Hát sokféle. Huszárkatona, tüzérkatona, furvézerkatona és rongyos
baka, gyalogsági.
Mari. Kalaaz a villamostúl, az is katona?
Juli. Az nem katona. Az kalaaz.
Mari. Hát rendőr? Az se katona?
Juli. Nem. Az csak rendőr, vagy biztos, vagy konstábler.
Mari. Pedig van kardja. Kalaaznak nincs kardja. Akinek kardja van, az
katona.
Juli. Díszmagyarnak is van kardja, még se katona. Képviselőnek is van
kardja, mégis asse katona.
Mari. Hát akkor csak ki katona?
Juli. Mán mondtam. És tiszt, az is katona. Meg honvéd is katona.
Mari. Szanité, az milyen?
Juli. Az is, csak nem egészen, csak félig. Úgy mondjuk, ez itt katona,
ez meg szanité.
Mari. Hát honnat tudom, mellik a katona?
Juli. Ha kardja van, csak ha nem rendőr. Így van.
Mari _nagyon büszkén_. Hát a finánc?
Juli. Az finánc.
Mari. Annak puskája is van, kardja is van. Már pedig az csak nem katona.
Juli. Az olyan, mint a szanité.
Mari. Az is ződ.
Juli. A tiéd talán ződ?
Mari. Isten ments, dehogy ződ.
Juli. Aki ződ, az csak félig katona.
Mari. Hát aki bordó?
Juli. Az huszár. De csak a nadrágja. A vártűzérnek stráfgya van. Barna,
az trénkatona, rongyos furvézer. Majd megtanulod te is, ha már egy évig
jársz a ligetbe, mint én. De mos még falusi vagy.
Mari _kissé elkeseredve_. Hát mirű ismerem föl, hogy mellik a katona?
Juli. Csakis egyrű.
Mari. Mirű?