_(A városliget egy zuga. Fák, bokrok. Elől középen egy pad. Tavaszi
délután, alkonyat felé.)_
_(Mikor a függöny felgördül, a színpad egy pillanatig üres. Aztán
beszalad Mari, a színpad közepén megáll és visszanéz.)_
Mari. Julika! _Nincs válasz._ Julika! Hadd! Hadd! Gyere! Hadd! _Indul
visszafelé._
Juli _bejön, izgatottan, vissza-vissza néz_. Nézd csak! Ilyen szemtelen.
Mari _kifelé néz_. Ott van ni! Megint gyön!
Juli. Tőlem gyöhet, én nem csináltam semmit. Csak egyszerre rám ugrik,
meg kiabál, meg elmond mindennek, meg…