Vôt ėgy pogán embör, a ki a feleségivel nagyon pogán vôt az édösapjáhon.
A szögén apjuk viláktalan vôt, mindön ételnél, italnál mökcsalták: mikor
valami jót sütöttek vagy fősztek, mindég mökcsalták, nem attak neki
belüle. Ėcczör száraztésztát fősztek oszt nem vitték be, csak a levest.
Akkor az öreg mögéröszte a szagát, kérdöszte a fijátul mög a mönyitül:
„Mit fősztetök? mert úgy érzöm a szagát, mintha fősztetök vôna mást is!“
Aszongya neki a fija mög a mönye: „Ejnye, de jó órra van kennek! mindönt
mögéröz ken, még a mi nincs is“.
A szögén öreg êhalgatott, mer nagyon ráripakottak, nem mert szólni.
Mikor oda be a mönyecske eltakarította az asztalt, akkor kimöntek, hogy
maj jôlaknak száraztésztával, hogy maj kint öszik mög az urával, hogy a
szögén öreg nė tugygya. Mikor kimén a mönyecske, akkor láti, hogy ėgy
nagy _béka_ van a kastroj tetejin, ű nem merte lėvönni, szólt az urának,
hogy vögye lė, mer ű nem meri. Mikor az ura mögláti, mingyá odamönt,
hogy maj ű lėüti. Neki ugrott a béka, _kimarta_ mind a két _szömit_.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Találgatós mesék.