főfelügyelője) észrevételei a fentebbiekre, ki azt az állítást czáfolva,
mintha a magyar zsidóskodás az egyistenvallás kifolyása volna, idézi a
magyar zsidóknak azt a zsoltárát, mely a pápistákat, kálvinistákat,
lutheránusokat mind tévelygőknek hirdetve, majd az egyistenvallókra tér
s így nyilatkozik róluk:
«Negyedrendben, az kik egy Istent vallnak,
Tiszteletben im ezeknél nem jobbak;
Emberi találmányt ők is követnek,
A többivel egy hajóban eveznek».
A «magyar zsidókkal» csaknem azonos felekezet a német «hetedik nap
szentjei»-nek sectája. Ezek azonban európai hazájukban nem állták ki az
üldöztetést s kivándoroltak Amerikába s ott az «Ephrata» telepét
alapították meg, Lancaster város közelében. Építkezésük most is olyan,
mint a sváboké. Tökéletes kommunisták. És vegetarianusok. Minden edényük
fából van. Fegyvert viselniök, vért ontaniok nem szabad. Hanem azért
mégis, mikor a szabadságharcz kitört Észak-Amerikában, a hetedik nap
szentjei is meghozták a maguk áldozatát a közös haza és közös szabadság
oltárára. Beálltak betegápolóknak. S a kórházi ragályban százötvennek az
élete esett közülök áldozatul.
_(Das Buch der Welt. 1862. évfolyam.)_
(309. lap).
A nap egyenlő felosztása télen nyáron, az _Ében Häezer_ parancsai az
idegen nők iránt; a brachot imái; – a «minhaolan veadhaolam» köszöntése,
az ételek megválogatása iránt felvilágosítást ad a _Schulchan Aruch_.
(Németül megjelent Hamburgban 1837.)
(312. lap.)
_Servet megégettetését_, Blandrata halálát, Dávid üldöztetését
megtaláljuk az _Unitárius Kis Tükörben, írta Ferencz József_. Ugyanaz
általában igen világos képet nyujt az unitarismus multjáról és állásáról
a magyar hazában, kiknek hitrokonaik nagyobbrészt angolok
(Nagy-Brittaniában és Amerikában). A lengyel hitrokonok elenyésztek.
(I. köt. 312. lap.)
«_Alm_».
Ez a neve a Schulchan Aruch szerint az olyan hatalmasnak, a ki az Isten
népe fölött kegyetlenkedik.
(I. köt. 314. lap.)
Az «_Arur_» és a «_Schofer_» átkozódás módjai. _(Schulchan Aruch.)_
(I. köt. 316. lap.)
Pécsi Simon és az ő Esztere.
Költői mondakörbe átvágó történeti hagyomány. Pécsi S. volt az a
hirhedett erdélyi kanczellár, ki a zsidó vallást az erdélyi magyarság
közé behozta s bámulatos sikerrel elterjesztette, míg aztán
erőhatalommal meg nem akadályozták benne. Eszter a nagyváradi főrabbi
szép leánya, kibe Pécsi beleszeretett, s hogy elvehesse, zsidóvá lett. A
népmonda egész prófétai alakot csinált a szép zsidónőből, kinek csaknem
sikerült egy új zsidóországot megalapítani Európa közepén.
_(Több történelmi emlék után s. j.)_
(I. köt. 317. lap.)
Tizenkét bágyoni lovas legény.
_(Lásd Orbán Balázs. Székelyföld. V. k.)_
(I. köt. 318. lap.)
«Elihu Burrit».
Az 50-es években nagy hírre jutott amerikai békeapostol. _(Saját j.)_
(321. lap.)
Tordai hasadék.
_(Saját uti jegyzeteim és Orbán B. monographiája nyomán.)_ A tordai
hasadékot némelyek vegytani alkotásnak vélik. Én _Hunfalvy Jánost_
fogadtam el tekintélynek (a saját szemléletem megerősítésére), ki azt
vulkáni alkotásnak nevezi. _Magyarország és Erdély. II. szakasz._
(347. lap.)
A kialkudás Mogával. «1848-ban Moga József vezetése alatt levő 10,000
főt számláló oláh tábor vette körül a helységet… Küldöttség ment a
vezérhez… a feltételeket: – _tizenhat darab vágó marha_, stb. –
teljesítették: – _további kártétel nélkül eltávozott_».
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. k. 228. l.)_
(II. köt. 7. lap.)
Allium obliquum Linnei.
_(Haynald érsek fedezte fel a tordai hasadékban tett füvészi
tanulmányozása alkalmából.)_
(II. köt. 9. lap.)
Bafomet bálvány.
Az a mesés bálványkép, mely a templariusok kiírtásában szerepelt. Rájuk
fogták a kormányok, a kik kincseiket el akarták venni, hogy ezt a
faragott képet imádták a Krisztus helyett.
(II. köt. 17. lap.)
Kétszeri hajnal Toroczkón.
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V.)_
«E napon kétszer volt alkalmunk az alvó természetnek felébredését látni,
a Keresztes mezőn már végig lebegtek a nap elősugarai: s Toroczkón
másodszor látták a nap sugarait a Székelykő tető-ormán kigyulladni».
(U. o.)
_Ava Saxa_, vagy _Afva Saxa_, meredek bércz, Finnország uleaborgi
kerületében, Tornea várossal szemben a tengerparton, a melynek ormáról
junius közepén kétszer látni a napot lemenni és felkelni naponként.
(II. köt. 47. lap.)
E közlemények adatai az 1850-ben megjelent, de rögtön elkobzott _«Das
Schwarze Buch»-nak nálam meglevő példányából_ vannak merítve. E mű
szerzője, mint tudva van, az akkori alsó-fehérmegyei főispán, s
jelenlegi országos képviselő, báró Kemény István, ki az adatokat a
leghitelesebb szemtanúk nyomán állította össze.
(II. köt. 47. lap.)
«Czigánylegény nőül vette a vérengzésből megmentett grófleányt».
_(B. Kemény Gábor. N. E. V.)_
(II. köt. 49. lap.)
A «_Das Schwarze Buch_» szerzője azt így adja elő:
Ez iszonyúságok hirére, s hogy az enyedi menekültek közül több százan az
erdőkön rejtőznek, az éhhalállal és megfagyással küzdve az én vezérletem
alatt kirendeltek Tordáról tizenhárom lovast, két honvéd szakaszt, s
nehány aranyosszéki nemzetőrt, kikhez még négy úrlovas csatlakozott,
Paget János (angol születésű), báró _Wesselényi Ferencz_, _Szilvási
Miklós_ és gróf _Toldy Lajos_.
Felvincztől Enyedig már minden lépten-nyomon találkoztunk menekülők
hulláival az utczán, a miket a hollók, farkasok és kóbor-ebek
marczangoltak.
Előcsapatunk, mely tíz lovasból és husz honvédból állt, hirtelen egy
_jól fegyverzett oláh seregre bukkant, mely épen Thoroczkó_
_elpusztítására indult. Pereczi százados Szilvásival és a tíz lovassal
minden tétovázás nélkül közéjük rohant s szerteszét verte őket_.
Ezzel beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én az embereimet az erdőkre
küldém a menekülőket összeszedni.
Ez éjszakán hétszázat mentettek meg.
Leírhatatlan jelenetei a kitörő örömnek és kétségbeesésnek. Itt egy
elveszettnek hitt szorítá kebléhez gyermekeit, amott egy megmentett
leánykát adtak vissza szerető anyjának; míg a kik nem találták az
övéiket a megmentettek között, csak sirtak, de nem mertek utánok
tudakozódni, attól félve, hogy halálhiröket kapják válaszul.
A megmentetteket, kik maguk nem mehettek, hetven szekérre ültetve, korán
reggel megindultunk Vincz felé. Itt a lesben álló oláhok megrohanták
előcsapatunkat. Benn Vinczben hadrendben felállított sereget találtunk,
míg több oldalról vágtató lovasok közelítettek felénk.
Itt a Fekete Könyv szerzője szemtanui élethűséggel írja le a kis védő
csapat bámulatos hősi küzdelmét, melyben kitüntették magukat _Pereczi
százados_ és _Paget_ a lovasok élén; a honvédség buzdításában pedig
_Dobozi_ és _Bánó Miklós_ (később országgyűlési képviselő s a mostani
képviselőház alelnökének testvére) és Anasztázi (olasz) őrmester. Az
egész menekvő csapat szekérsorával sikerült a fegyveres ellentáboron
keresztültörniök.
Itt esett el egy lovas őrmester, ki nagyon messze bevágott az
ellencsapat közé, lövéstől találva.
(II. köt. 69. lap.)
«Choiseul Praslin herczeg».
Egyik megelőzött évben (1846-ban) hirhedetté lett alak. Szép fiatal
nejét megölte gyermekei nevelőnője iránti bünös szenvedélyből. (Egykoru
hírlapok.)
(II. köt. 73. lap.)
Féltél napja. Thoroczkón ősünnep.
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt.)_
(74. lap.)
Saját pénzükért isznak a lakodalomban.
_(U. o. V. kötet.)_
(77. lap.)
Lányi czigány alakja.
_(Saját uti jegyzéseimből.)_
(II. köt. 82. lap.)
A magunk fajából való renegátok. _(U. o. 228. lap.)_ Mindig voltak
árulók, a kik jóltevőik iránt voltak épen a legkegyetlenebbek. Ez az
emberi szellem éjoldala.
(86. lap.)
A Birgej.
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. kőtet.)_
(II. köt. 92. lap.)
A «_Kő_» szorosában végbement harczok. Le vannak írva _Orbán Balázs
«Székelyföld»_ művében.
(II. köt. 94. lap.)
«Cress lovasok». Eredetileg dragonyosok voltak. A magyar kormány által
mellvérttel láttattak el. Fekete egyenruhájuk volt, sisakjuk taraján
fekete tollazat. Legutoljára Szegeden találkoztam csapatjukkal 1849. év
julius végén. _(S. j.)_
(94. lap.)
Cress lovasok hőstette az enyedi hidon.
_(Báró Kemény István elbeszélése nyomán.)_
(II. köt. 96. lap.)
Hatvani egy támadás visszaverésére egy félszázad «halálfőst» küldvén ki,
azt az oláhok körülvették és elfogták.
_(U. o. 242. lap.)_
(II. köt. 96. lap.)
Midőn körülfogva mindenfelől, a küzdés lehetetlen volt, a
«halálfejesek», felszólításra, egyik a másikat szúrták le; nekik nem
volt szabad fogságra esniök.
_(U. o. 245. lap.)_
(II. köt. 106. lap.)
Székelyvár leirása. _(U. o. 220.)_ Még áll belőle egy toronyfal; valaha
erdő is volt körülötte, de azt kiirtották.
(II. köt. 107. lap.)
Abrudbánya a pusztulás után.
_(Saját uti jegyzeteimből.)_
(II. köt. 108. lap.)
Római emlékek Abrudbánya körül. _(S. j.)_
(II. köt. 108. lap.)
«Az ágyúk a gőz- és vízgépek csőiből voltak csinálva, a miket a
bányákból elhoztak».
_(Nagy-Enyed veszedelme. B. Kemény Gábor 242. l.)_
(II. köt. 109. lap.)
Fabu Popi. (U. o.)
(II. köt. 110–112. lap.)
Szájhagyomány az oláhokról.
_(Saját uti jegyzeteim.)_
(II. köt. 116. lap.)
Gyertyámos fölégetése.
_(Orbán B. «Székelyföld».)_
(II. köt. 124. lap.)
A toroczkó-szentgyörgyi békekövetek lekonczolása.
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. kötet.)_
(II. köt. 130. lap.)
Szent-György felgyújtása. _(U. o.)_
(II. köt. 131. lap.)
Ágyúzás a Székelykőről.
«Az oláhok a város körül a gyümölcsösök és kalangyák közé megbujva
várták az éjt, hogy annak leple alatt végrehajtsák népgyilkoló
szándékukat, melyet Szent-Györgyön oly rémes előzmények között kezdettek
meg. Toroczkó helyzete a legválságosabb volt, mert a város minden
oldalra szolgáló utczái minden irányban nyitva és a sokoldalú
megtámadásnak kitéve, mely ellen nemzetőreink sokfelé felosztott
csapatja alig védhette volna: azért azon cselt használták, hogy vagy
40-en egybeszedve a nemzetőrség és az iskola dobjait, a Székelykő felől
nyitva levő oldalon észrevétlenül kilopództak s a Székelykő oldalára
felmászva, ott egyszerre elkezdtek iszonyatosan dobolni, lövöldözni s
roppant kiabálás közt a városba bevonulni.
Az oláhok félénkebb része már a hegyek visszhangja által sokszorozott
lövöldözés és dobszóra megfutott, kik hátramaradtak, a 3000 aranyosszéki
nemzetőr megérkeztének hirére eszeveszetten futottak szét, s Toroczkó
meg volt mentve; többé háborgatni nem is merték.
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt. 208. l.)_
A sziklába fúrt ágyúkat magam is láttam s azt a székely menyecskét is, a
ki megtette fogadásból, hogy mikor egy ilyen ágyút el akartak sütni a
népünnep alkalmával, egy laskanyújtó deszkát tett az ágyúlyukra s arra
ráült, s úgy lövette fel magát a levegőbe. Semmi baja se történt.
(II. köt. 139. lap.)
Szentgyörgyi puszta-templom.
_(Saját uti jegyzeteim szerint.)_
(II. köt. 150. lap.)
Toroczkói vastermelés.
_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt. 212. l.)_
(II. köt. 155. lap.)
A toroczkói bányászok kényszerített beosztása a hadseregbe. _(U. o.)_
(II. köt. 165. lap.)
A vasipar hanyatlása: a vámleszállítás miatt.
_(Saját jegyzéseim az 50-es évekből.)_
(II. köt. 167. lap.)
«Külföldön – a Vojvodinában». A Bácska és a Bánát azon időkben külön
koronaországgá volt alakítva «Szerb vajdaság» czím alatt. _(S. j.)_
(II. köt. 168. lap.)
Hogy az _unitáriusok nem keresztyének és így polgárjogokkal nem birnak_.
Ezt azokban az időkben még _nevezetes magyar jogtudósok_ is így
állították. Kútforrást nem akarunk nevezni. «1848-ban a pozsonyi
országgyűlésen az unitárius vallás törvényesen bevett vallásnak
nyilváníttatott». De az örömérzést csakhamar elfojtotta a nemzet
leveretése. A szomorú emlékű 50-es évek kormánya különösen a protestáns
egyházak és iskolák ellen indított hadjáratot. _Az unitárius egyház
önkormányzási joga nyilván megtagadtatott. 1851-ben elhalván a püspöke,
ennek a székét ujra betölteni meg nem engedtetett_».
_(Unitárius kis tükör 26–27. lap. Irta Ferencz József.)_
(II. köt. 172. lap.)
A nyereség legnagyobb részét bűntársai tulajdonították el. _(Der neue
Pitaval XXXV. kötet 8. l.)_ A távolabb eső bűnrészesek menekültek.
_(U. o. 10. l.)_
(II. köt. 172. lap.)
«E bűnper ellenesei nemcsak a magas üzleti és pénzügyi világból, hanem
egy bizonyos politikai és vallásos pártárnyalat tagjaiból is állottak…
_Összeköttetésbe hozatott ez bizonyos nemszabadelvű, magasrangú urak
állítólagos cselszövényeivel_».
_(Der neue Pitaval XXXV. köt. 95. l.)_
(173. lap.)
A hadsereg későn kapta meg a vágómarha-szállítmányt, akkor már nem volt
rá szükség, ujra el kellett adni, ezen vesztett a kincstár 1 millió 330
ezer forintot. Hogy a további szállítás alól megváltsa magát, kárpótlást
fizetett a szállítóknak 650 ezer forintot.
_(U. o. 12. lap.)_
(II. köt. 173. lap.)
A nem létező ökrök bőrére való szerződés.
_(U. o. 16. laptól 50 lapig.)_
(II. köt. 173. lap.)
«Olaszaiddal?»
Az illető szállítmányosok olaszok voltak.
_(Der neue Pitaval.)_
(II. köt. 174. lap.)
A gabonaszállítmány. «Egy harmada jó volt a gabonának, két harmada
rossz; a gabonába kevert föld, szemét s egyéb használhatlan czikkekért
327 ezer forintot fizetett a kincstár».
_(U. o. 70. lap.)_
(II. köt. 175. lap.)
A csinvatügy, a devisekkel és államkötvényekkel való üzlet. _(U. o. 74.
és a következő lapokon.)_ A _84. és 85. lapok_ kiderítik, hogy az
illetők a kincstár számára külföldön eladott államkötvényeket 4¾–5
százalékkal számították be az akkori tőzsdei árfolyamon alul.
(II. köt. 175. lap.)
A két fonalszál.
_(U. o. 56–57. és a következő lapok.)_
(II. köt. 178. lap.)
A versenytársak kijátszása a mellékszobában leskelődők értesítése által.
_(U. o. 13. lap.)_ A szerződést visszakeletezték.
_(U. o. 14. lap.)_
(II. köt. 179. lap.)
_A solferinoi csatatér leírása._
_(«Der Krieg in Italien, 1859. Nach den Feldacten, und anderen
authentischen Quellen bearbeitet durch das K. K. Generalstabs-Bureau für
Kriegsgeschichte». II. köt. 240. lap.)_
(II. köt. 180. lap.)
Eltévedt dandár.
A Leiningen lovasdandár elébb Madeletól Ceresara felé, onnan megint
tovább egész Goitoig visszafelé halad – «a viszonyok egészen hamis
felfogása miatt, igazolhatlan módon elhagyta a csatatért».
_(U. o. 180. lap.)_
«A Zedtwitz hadosztály egészen eltünt előlem: reggel óta Goito felé
tartván, minden jelentéstétel nélkül». Wimpffen tábornagy jelentése.
_(U. o. 298. lap.)_
(II. köt. 181. lap.)
Vontcsövü ágyúk.
«A franczia granátok oly messzire hordtak, hogy a Monte Scaláról a
cziprusok halma mellől a 3000 lépésnyi távolban fekvő solferinoi
váracsot is elérték».
_(U. o. 285. lap.)_
«A Zichy lovasdandár 9. számú lovassági ütege rohamban közeledett egész
800 lépésnyire az ellenséghez; de alig csatolták le az ágyúkat, abban a
pillanatban három ágyúja le volt szerelve a franczia lövegek által s a
negyediknek minden lova megölve… Délre mind a két ütege a lovas
dandárnak harczképtelenné lett».
_(U. o. 287. lap.)_
A vontcsövű ágyú, a mit III. Napoleon legelőször mutatott be az
1859-diki olaszországi hadjáratban, egészen új szerkezetű hadi gép volt
akkor. Először lett vele megpróbálva a hatás, melyet szétrobbanó
golyókat egyenesen lövő ágyúk szórnak az ellenség közé. Odáig csak vető
mozsarak és congrév röppentyűk alkalmaztattak haubiczok és gránátok
szórására, miknek a légben kellett elpattanniok, hogy darabjaikat, vagy
shrappnel-golyóikat felülről szórják az ellenségre. Az ágyúcsőből kilőtt
golyó pedig ott durran el, a hol a földre leesik. S tartalmát mind előre
szórja. Ez tette egyenlőtlenné a harczot az 59-diki hadjáratban. _Egy
bécsi polgár 1000 forint jutalmat tüzött ki annak a hadcsapatnak, a
melyik a legelső vontcsövű ágyút elfoglalja; s mikor egyet elvettek
Magentánál, azt fellobogózva, koszorúkkal elhalmozva vitték Bécs városa
utczáin végig_, mint valami világhírű csodát. Tizenegy évvel későbben
aztán Sedánnál az öntött aczélágyúk a franczia vontcsövűek ellenében
ugyanazt a lezúzó hatást gyakorolták.
_(Egykorú hirlapok után.)_
(II. köt. 181. lap.)
Husz ezerével!
Egyik hivatalos kimutatás szerint az ütközetben csupán az osztrák
részéről 22 ezer ember veszett el: nem mind halott, de harczképtelenné
lett sebesült.
_(Der neue Pitaval. U. o.)_
(II. köt. 183. lap.)
«Nem láttak egy falat hust».
Nem, mert a szállítók úgy elkéstek vele, hogy a hadsereg számára
felhajtott gulyák a solferinoi ütközet után érkeztek meg az olasz harcz
színhelyére. Azokat Oláhországban vásárolták össze. S minthogy a
hadjárat alatt minden katonának egy font hus volt utalványozva (ha lett
volna miből), az ütközet után pedig a húsilletmény le lett szállítva ⅓
rész fontra, s a katona azt is tetszése szerint ott vásárolhatta, a hol
tetszett, tehát magán-mészárosoktól; a szállított gulyák pedig egyúttal
a keleti marhavészt is magukkal hozták: azért kellett iszonyú kárpótlást
fizetni a szállítóknak. Az állam fizette a kárpótlást; nem a szállítók.
_(Der neue Pitaval. U. o.)_
(II. köt. 184. lap.)
_A küzdelem._
A csapatok vetélkedtek a hősiességben, s a tusa oly elkeseredéssel
folyt, hogy a cziprusok halma és Monte Cernal körül a katonák, _mikor
ellőtték a töltényeiket, kövekkel hajigáltak az ellenségre_.
_(U. o. 260. lap.)_
(II. köt. 186. lap.)
Egyetlen lövés nélkül.
«Az ostromlók egész halálmegvetéssel zárt hadsorokban rohantak fel a
meredélyen, megostromolták azt, kiverték az ellenséget a Madonna della
Scoperta épületeiből, _a nélkül, hogy egyetlen lövést tettek volna_».
_(U. o. 299. lap.)_
(II. köt. 188. lap.)
A vihar a csatatéren.
U. o. 340. lap és másutt a harczolókat szétválasztó vihar. _(348.
lapon)_ «A vihar oly záportömeget ontott alá, s oly porfellegeket kavart
fel, hogy a csapatok nem láthatták egymást». A szemközt vágó porfelleg
miatt lehetetlen volt a mi csapatainknak a lövés. Ellenben az olaszokra
meg az a kedvezőtlen ellenhatása volt a zivatarnak, hogy nem vették
észre, mikor egy egész dandár az osztrák seregből az általuk megszállt
város alatt elvonult. Egy franczia afrikai lovas vadász-zászlóalj két
magyar huszárcsapat közé rohanva, a zivatar zürzavarában,
összekaszaboltatott.
(II. köt. 188. lap.)
«Két hadsereg folytatja a harczot a sötétben». Benedek altábornagy és az
olasz hadsereg közt folyt ez a harcz az éj sötétében, s a felhőszakadás
közepett. Az égő város: Mentone.
_(Hivatalos összeállítás.)_
(II. köt. 189. lap.)
A hivatalos jelentés az ezen ütközetben «eltüntek» számát hatezerre
teszi. Miután azt is kideríti, hogy a francziák a Minción átvonuló
osztrák sereget nem üldözhették a vihar miatt: az eltévedésnek ez a
legvalószinűbb magyarázata; a mit különben az eseményekben résztvett
magyar legionariusok is megerősítenek.
(II. köt. 192. lap.)
«A villafrancai békekötés».
III. Napoleon szándéka az volt, hogy mikor a franczia seregek Velenczébe
bevonulnak, ugyanakkor a magyar legionariusok a dalmát parton át
franczia segédcsapatokkal Magyarországra betörjenek. Gondja volt rá,
hogy a gyalogság magyar egyenruhát kapjon. A szándék komoly volt.
Poroszország tiltakozása hiusítá azt meg. A mint egy reggelen egy
szekéren porosz egyenruhás főtisztek jelentek meg a főhadiszálláson:
másnap el volt határozva a háború befejezése.
_(Jelenvolt barátaim jegyzetei után.)_
(II. köt. 194. lap.)
«Végzetes nyilatkozat».
_Gerheuser alezredes_ s veronai élelmezési főbiztos nyilatkozata.
_(Der Neue Pitaval XXXV. köt. 45. l.)_
(II. köt. 194–195. lap.)
_Az alelnök, ki az ügyet vezette, a tárgyalás negyedik napján
megbetegedett. (U. o. 98. lap.) Valamennyi biró és a közvádló egészsége
láthatólag meg volt támadva. (U. o.) Rövid időköz alatt két biró
meghalt; talán a tárgyalások következtében._
_(U. o. 100. lap.)_
(II. köt. 195. lap.)
_A főállamügyészt névtelen fenyegető levelekkel s infámis
sértegetésekkel akarták visszariasztani._
_(U. o. 96. lap.)_
(II. köt. 195. lap.)
Az arany tű és arany zsinór.
_(U. o. 8. lap.)_
(II. köt. 195. lap.)
Az elvérzett kormányférfi.
_(U. o. 91. lap.)_
(II. köt. 195. lap.)
A bankigazgató, mielőtt itéletét kiállhatta volna, hagymázban meghalt.
_(U. o. 100. lap.)_
(II. köt. 195. lap.)
«Sokszor megtörténik».
Az ilyen esetekről a jelenvolt kortársak tanuskodnak. Még pedig horvát
zászlóaljak voltak, melyek azt mondták, hogy «ma nem».
(II. köt. 207. lap.)
«Kegydíj a belebbezettnek».
Az ötvenes évek kormányzati rendszeréhez tartozott a belebbezés;
politikai capacitásokat, a kiknek befolyásától félni lehetett, a
fővárosból hazaküldözték falura, szülötteföldükre. Még fontosabb
egyéniségeket pedig megtelepítettek egy-egy nyugodalmas morva vagy cseh
provincialis kis városba, s annyit adtak nekik, hogy éhen ne haljanak;
így tettek egy kitünő regényirónkkal, ki mint hirlapiró is híres
nevezetesség volt. Azt elküldték egy olyan kis cseh városkába, a hol
saját szavaiként, már délben félegykor minden ember «wints wol gespajzt
czu haben»-nel köszönti egymást az utczán.
*
Fel kell még jegyeznem, hogy ezt a regényemet egyidejüleg közölte egy
bécsi lap is németül. Mikor aztán vége felé a hadjárat alatti
visszaélések themájára került a sor, egyszerre csak abbahagyta a
szerkesztő a közlést, azzal az indokolással, hogy ezek a dolgok a
cislajtáni közönséget nem érdeklik. És így csakugyan szaván lett fogva a
regénykötet alczime: «Egy történet, melynek soha sincsen _vége_.»
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Boz Dickensnek akkor megjelent regénye: «A mi közös
barátunk».]
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
20 |a özös asztalra |a közös asztalra
27 |Igazi szé ely volt |Igazi székely volt
28 |kérün neki |kérünk neki
29 |görcsö mutatóujjával |görcsös mutatóujjával
38 |Onnek a házában |Önnek a házában
38 |megszabaulni ettől |megszabadulni ettől
40 |On megkapta |Ön megkapta
40 |Onnek derék |Önnek derék
42 |On borzasztó |Ön borzasztó
43 |On nekem |Ön nekem
47 |okira elszámlálja |okirat elszámlálja
60 |eryptografiai kulcsát |cryptografiai kulcsát
68 |sugárbűvköre megvil gítá |sugárbűvköre megvilágítá
80 |Znóbia nem szólt |Zenóbia nem szólt
80 |hangon felelelt: |hangon felelt:
81 |visszatért lélekjelentéte |visszatért lélekjelenléte
83 |dicsőséges harczj ték |dicsőséges harczjáték
86 |golyórongálta cs kója |golyórongálta csákója
100 |En már minden |Én már minden
102 |«Szaladj, frátye! |«Szaladj, frátye!»
116 |Janku tábor t |Janku táborát
119 |A mit m sok |A mit mások
127 |mint a b ntalmak |mint a bántalmak
136 |megcsó olta a homlokát |megcsókolta a homlokát
139 |földesúrnak az a szo ása |földesúrnak az a szokása
141 |hullámzot előre |hullámzott előre
144 |Olj meg gyorsan |Ölj meg gyorsan
148 |szobáj ba vezette |szobájába vezette
149 |Szekelykő tetején |Székelykő tetején
154 |s ámot tudott adni |számot tudott adni
169 |On nagyon |Ön nagyon
170 |Mi irtál |Mit irtál
176 |Osszetartanak |Összetartanak
205 |Rút tekintetete |Rút tekintete
206 |XXXV |XXXVI.
214 |Osszemarkolta az |Összemarkolta az
217 |pedig vir gzik |pedig virágzik
222 |házasség érvénytelen |házasság érvénytelen
222 |vagy nehézkóros. |vagy nehézkóros.»]