És ekkor találkozott anyámmal.
A fa mögül vette észre, ahol leskelődött. Egy szomszédos fa ágán ült s
nézett messze, a tenger felé. S apám kitátotta a száját és karmait
begörbítette. S lassan kúszott anyám felé, hogy felfalja. Hátulról
támadt rá, de mikor két karjával megragadta, a másik szembefordult vele.
És ekkor viaskodni kezdtek. Apám nagyratátotta torkát, hogy leharapja
anyám fejét, – hohó! tisztelendő úr. Anyám pedig karmolt és viaskodott.
A földön hemperegtek s karjaikkal fojtogatták egymás mellét. Lihegtek és
haraptak, de egyik se tudta megölni a másikat. Fogaikat vicsorgatták és
szájuk tátogott. És ahogy fojtogatták s marták egymást, egyszerre akart
harapni mind a kettő… egyszerre akarta felfalni mind a kettő a másikat…
és ekkor a két harapó száj összetapadt… És így maradtak… aztán ájultan
eresztették el egymást… nem birtak egymással…