Éhes volt, tisztelendő atyám, éhes volt az ember, semmi más. Most nincs
hazugság… most nincsenek szép szavak… most meg kell értenem… most majd
én mondom el neked, tisztelendő úr, hogy volt ez.
Éhes volt a beteg por… éhes, semmi más. Egyetlen száj volt a feje és az
ujjain karmok. S ami a közelébe került, azt karmaival megragadta és
begyömöszölte lihegő, vörös szájába. Gyermekkorában, míg egyedül volt,
mohón nyelte a követ és homokot – kő és homok fájdalmas, szörcögő gennyé
vált benne és ez volt a vér. Én láttam ezt a bűzös, öklendező
folyadékot, láttam kígyózva, lüktetve kanyarogni, ömleni a daganatból,
amit hideg, tiszta vassal téptem fel, hogy ömöljön…