Hohó! tisztelendő atyám! most aztán őszinték legyünk! félre a mesével!
mert most látni akarok. Nem isten volt, aki e lényt gyúrta a porból – az
isten meghalt az ötödik napon – ó látom! ó hála, hála, most látom, most
értem! – mikor a szép, boldog, tiszta, halott világot megteremtette,
elaludt s meghalt maga is, mert nem kellett már a tiszta és hallgatag
hegyeknek s a feneketlen, mély vizek átvették az ő bölcsességét. De a
magárahagyott port betegség támadta meg s már nem volt isten, aki
meggyógyítsa, hogy béke szállna reá – nem volt már isten, aki
megakadályozza, hogy a kőszikla rút daganata felálljon s mozogni kezdjen
– mikor meghalt az isten, megbetegedett a Természet s az ő betegségét
Embernek hívják. S ekkor a Betegség átvette uralmát e Földön.