Átkozott, átkozott két ember! Kik engem e világra hoztak a porból! hogy
lettetek ti? most megtudom!
Kezdetben volt a szikla, s körülötte fák és álltak hallgatagon s a
tenger hideg hulláma csapkodta a partot. Ó, milyen szép volt, rettenetes
szép – ó milyen boldog, tiszta, halálosan édes volt a halott tenger s a
halott kövek az ég alatt. Ó hogy vonultak fölötte éjszaka a sötét,
komoly fellegek s hogy zengett az ég… míg ember nem volt e földön,
tisztelendő atyám! Míg ember nem volt e földön s az Ur lelke szállt a
vizek felett – nem így mondta az imént?