De hát hogy is ordíthat és marcangolhat valami, ami porból lett… milyen
bolondság! hiszen a por csendes és hallgatag… Csendesen és hallgatagon
villong a mezők felett és csendesen ereszkedik le… De hogy lehetett
belőle ember, jajgató, ordító ember, aki a másikat tépi és harapja… A
csendesen elomló sziklából való a por, úgy-e, amit csöndes szigeten
láttam egyszer… száz és száz év alatt békében omlott le, nem bántott
senkit, éhes és szomjas nem volt és vér nem folyt belőle… Hogy lettem én
a porból – ó, meg kell érteni, meg kell érteni gyorsan…